Nekem Béla-Béla első képét juttatta eszembe: http://latszoter.hu/szakkor/port-rem-kar...
Az arc hasonlóan ,elmosódott karikatúra szerű, de szellemlényhez is hasonlító.De míg azon a csodálatos motívum, bélánk az égig érő paszújra felmászó kis mesehős.Aki bátorságával meghódítja a felső világot.
Ezen a képen a főnöki "dárda" mely kétségtelenül mutatja, viselője vezérnek született :-)

Párszor megnéztem már ezt a fotót, és alapvetően két dolog tér vissza mindig. Az egyik az autentikus lenyomatszerűsége. A kitekert testtartás a síkszerű rögzültség pl a solnhofeni kőbányákban talált ősmadár lenyomatát juttatják eszembe. Az árnyjáték miatt olyan különösen torzuló fejforma, a kétéltűszerűen tár ujjak, a szétcsapott végtagok összességében ezt erősítik bennem. Ezért az ŐSI az első jelző mindig, ha e fotóra nézek. A benyomásaimon túl pedig felmerül bennem a kérdés is mindig, hogy mi az ősi? Kézenfekvőnek tűnik, hogy a "plasztikus nyomatékosságokat" bogozgassam (és ez a másik visszatérő gondolatom, vagy érzésem mindig).

A végtagok, a fej, és leginkább az alhas és a nemi szerv van odapréselve. Egyrészt ezek a testrészek amolyan "kiálló dolgok" - itt értsd: egyszerűbben is préselődnek - márészt nem tudok szabadulni súlyozott üzenetüktől sem: az ember a fejével, a kezével tesz, dolgozik, és anyagi világunkban az alhasa és a nemi szerve nem csak fiziológiai értelemben foglal el viszonylag központi helyet.

Ez az én értelmezésem - nekem erről beszél e fotó. Nem olvastam végig az alábbi folyamot, csakrészleteit, és lehet, hogy valaki rámutatott már minderre. Az elemzést viszont olvastam, amelyben Tamás kérdőn áll a címadás előtt. Én például a cím szekunder üzenetét is csak a fentieken keresztül tudom értelmezni. Egy régi, elvben mindenki által legalább felszínesen ismert gondolati körhöz kapcsolódik, amely valami nagyon ősiről szól, és amely megvilágításban a maga sztereotipiáit hívja segítségül. Számomra azonban fellelhető ebben a megoldásban is szellemi kihívás, egy kis játék: miért lehet fösvény vagy éppen tékozló ez a lenyomat... De persze ez a kötés el is hagyható szerintem, hiszen a fotó rám gyakorolt ŐSI jellege elvisz (majdnem) mindent.

Ugyanakkor nem tudom (és nem is akarom) elhallgatni azt sem, hogy személyesen zavarba ejt amit látok. Pontosabban a jobb kéz, ahogy meghúzza a lepedőt. Talán a gravitáció ellenében választott funkcionális megoldás, talán más irányban célzott tudatosság. Ez utóbbi esetben is sok motivációs oka lehet, a személyes vallomástól a művészi kifejezés óhajáig. A lepedő lényegében homogén síkján ez az erős irány (mint egy irányjelző) képes megváltoztatni a fotó értelmezési lehetőségeit sokak számára. Hiszen egyrészt a figyelmet tereli, másrészt összeköti a kezet a pénisszel. Véletlenről nem hiszem hogy beszélhetünk, a szándékosság mögött az ok viszont nem olyan egyértelmű számomra jelen esetben. Persze, ha az eddigi jelentéstkörbe iparkodom belehelyzni ezt a képalkotót (mármint az ősi és anyagi lenyomat világába), akkor azt gondolom, a kifejezési szándék a korlenyomat szexszualitását erősíti fel. És e téma alkotói egyáltalán nem idegenek egymástól itt sem, hiszen kultúrtörténeti alkotásokon számtalanszor látni a fallosztikus szimbólumokat az ókori görögöktől Indiáig, pápua benszülöttektől a "fejlett" nyugati emberig, hol szakrális, hol egyéni élvezeti "töltettel".

Zsolt, nem te voltal, Joska irt a fenyegetettseg erzet kelteserol:
"A birtoklás, a szerzés szimbólumaként értelmezhető testrészek, az erekcióval nem összetévesztendő elsődleges nemi jelleg és a tenyerek hangsúlyossága fenyegetettségérzetet eredményez a befogadóban, tovább növelve az állásfoglalás elodázhatatlanságát a látvány és az általa szándékolt üzenetet illetően."
Amire te azt irtad, hogy elemzes szempontbol lehet fontos. En meg azt irtam, hogy legfeljebb elrettento peldanak, ambar nem ezekkel a szavakkal, es ezert ujbol elnezest kerek Joskatol, tenyleg bunko dolog volt szemelyeskednem.

Na, Gergő, hát az lenne aztán tényleg a horrorparódia, ha szaggatott lepedővel lenne. Nem nagyon értem, hogy miért gondolod, hogy az alkotói szándék a félelemkeltés lett volna, írtam-e ilyet, vagy ez a te prekoncepciód lenne? Olyat írtam, hogy egy ajtó mögül leselkedő alak LEHET félelmetes is. Hogy a többi mondatom nem olvastad el, vagy nem volt értelmezhető, nem tudom.

Hmm...Szerintem...
Szerintem a kep kevesbe lett felelmetes, mint az alkotoi szandek volt eredetileg.
Ennek oka lehet pl. az alak fenybol jovo mivolta, az ujjak nedves lepedovel valo talalkozasabol eredo "tapadokorong"-erzet, vagy hogy epp a hasaval (maradjunk a hasanal) probalja meg atszakitani a Valosag es valosagom kozotti vekony (torinoi) leplet.
Nekem ez igy ebben a formaban inkabb az itt lathato ZS-kategorias horrorparodia foszornye, vagy egy egyejszakas kalandra szomjazo Moai szobor, mint valami/Valaki igazan rettenetes.
Kerdes persze, hogy esetleg mindez egy fekete draperiaval, vagy egy a karmai (!) altal mar felhasitott lepedovel mennyiben lett volna mas. Nem tudom.
A funyiros kepert meg kar.

1. Nekem ez mar tenyleg elegge torz ahhoz, hogy erdekes legyen.
2. A kep egy csomo asszociaciot keltett bennem, gondolatebreszto; van egy csomo kepi elem ami kiabal, hogy miert pont ugy van, nem kozvetlenul a klasszikusokon alapulo kep ezert kell egy kis melot befektetni, hogy kideruljon mi van.
3. A cim viszont klasszikus es szinten elegg kerdes ebreszto, ennek megfeleloen ez egy ellenpontozas a keppel. Ez lehet akar pozitivum is. A cim nagyon konkretizalt, kerdes, hogy ez hol jelenik meg a kepben. A kep+cim egyutt komoly talaoskerdes amire rengeteg egyszeru de teves megoldas van.
4. Zsolt partnerkent kezelt eddig meg mindenkit a parbeszedben, ritkan tesz ex-cathedra kijelenteseket, probal valaszolni a kerdesekre, de ha nagyon mas nyelvet beszelunk akkor egy ido utan ez "de igen - de nem" jelleguve fajul a vita, ezert kell a parbeszedet gyakorolni.
5. Es erre a parbeszedre inditasnak jo is Arueliano hozzaszolasa, meg arra is, hogy eszrevettem, hogy nezd csak o is itt van es megneztem milyen tok jo videokat meg rovid irasokat adott be.
6. Funyiras utan... Tudok borzasztobbat: kepzeld el az egeszet Comic Sans betutipussal.

Gondolkodtam, hogy most ez egy bon mot gyűjtemény felsősöknek, vagy Aureliano beszélgetni szeretne a kép kapcsán, ez utóbbinak szavaztam nagyobb esélyt, ezért akkor megyek a pontjaidon végig.
1. Elfogadom, ha leírod, miben nyilvánul meg az elhibázottsága, és mi az, ami esztétikailag taszít. Enélkül nem sokat segít nekem se, másnak se így ez.
2. Első részét elfogadom, mint véleményt, a második részét nem. Ha szar, elemezd, miért az. Abból is lehet tanulni, nehogy már csak a zsírtuti képből lehessen.
3. Ez egy sorozat negyedik része, és terveim szerint folytatása lesz, míg teljes nem lesz a sor. A kérdés, hogy akkor is így gondolod-e, ha ez egy képsor, egy nekem fontos témakör feldolgozása?
4. Ez a része a bon mot, erre okos válasz nincs, hiszen ha írok bármit, az téged igazol, ha nem írok semmit, akkor meg elkönyvelheted, hogy sértődékeny vagyok, úgyhogy végül is azt kell mondjam, hogy jó példája a "még mindig veri a feleségét?" kérdésnek.
5. Majd kiderül.
6. Fűnyírás után vagyok, de még nem fürödtem le, viszont nem is fényképeztem le magam ebben az állapotban, ami szerintem szerinted fejlődés.

Próbálom olvasgatni itt a hozzászólásokat, Márti és Feri már nagyjából körvonalazta, amit én is mondanék. Tömören, pár pontban próbálom összefoglalni, amit gondolok:
1. Számomra a kép elhibázott, esztétikailag taszító, de nem annyira, hogy az már érdekes legyen.
2. Az ábrázolásban nem érzek semmilyen mögöttes tartalmat, amit fel kellene fejteni, asszociációkat nem kelt bennem, emiatt nem érzem hozzászólást, vagy javító/értelmező jellegű észrevételeket igénylő műalkotásnak.
3. A cím és amire utalni próbál szerintem fellengzős és felesleges ködösítése az eredeti szándéknak (amit persze nyilván nem ismerhetek), amit pedig az alkotója a hozzászólásaiban kifejt, azt másnál ugyanő úgy hívja, hogy verbálfotó.
4. Az alkotóval párbeszédbe bonyolódni, megint csak szerintem, teljesen felesleges, mivel eddigi tapasztalataim szerint minden határon túl képes lesz megmagyarázni álláspontját, bármi is legyen az.
5. A fentiek alapján valójában nem tudom, minek írtam hozzászólást.
6. Ide írnék valami vicceset, ha eszembe jutna valami, de momentán nem jut eszembe semmi.

Koszi Sandor, azthiszem teljesen igazad van. Ez egy megvilagosito ereju megjegyzes volt.

Egy nagyon plauzibilis értelmezési irányra szeretném felhívni a figyelmet. Ez a póz az anyjába kapaszkodó gyermek (bébimajom, a magát megadó kiskutya, stb.) póza. Felnőtt emberre nem jellemző.

Szilárd szövegével kapcsolatban: attól tartok, Szilárd, hogy menekülsz az elől, hogy egy képet a vizualitás szintjén befogadj, és értelmezz. A legapróbb jelet is azonnal verbálisba helyezel át, és innen kezdve leszakadsz a vizuálisról, és már a saját szavaidat szövöd tovább – visszabogozhatatlan szövevénnyé bonyolítva. Ezzel sem te sem mi nem tudunk mit kezdeni.

Nem tudom, mennyire lehet általános az én asszociációm, szerintem semennyire. Nekem ez a kép arról beszél, hogy már nem élek de még nem haltam meg. Van itt egy fotó ami talán jobban elmondja mint én.

Hát nekem olyan felkínálkozó ez a helyzet, (pucér test, odalapulás a minket elválasztó falhoz) de mégis szemérmes a lepel miatt, szóval, én ezt úgy olvasom, hogy a szereplő számára is egy küzdelem lehet, hogy kelleni akar, szeretne, de annyira mégsem mer.
Szóval én a leplet a szemérem jeleként értelmeztem.

Márti, tök érdekes, amit írsz, mert hogy közben meg ott a lepedő. Vagyis ez az elem a "vélés"-t erősíteni szándékozva van ott. Hiszen ha esendő akart volna lenni, akkor nincs lepedő. Ettől még elfogadom, persze, de érteni szeretném, hogy mitől esendő.

Feri, majd ha van kedved, olvasám, merre látod te az üzenetét cím nélkül, és címmel.

Hát hol, hát hol.
Talán eleve ott, hogy én a magam fejéből nézek ki:)
Nekem a látvány nem sejtelmes, hanem leíró jellegű, tudni vélem, hogy mi micsoda, nem tudok elvonatkoztatni semmilyen irányba, ott maradok a nyers látvány szintjén, és azon tudok gondolkozni, hogy mit jelent az, ha az alkotó magát (vagy a modelljét) ilyen helyzetben fényképezi.
Számomra leginkább a kelleniakarás esendősége olvasódik ki, ami szép üzenet lehetne, de az eddigiek alapján nem ezt akartad kifejezni. Én így állok.

A legjobb akaratom ellenére sem vagyok képes végigolvasni azt a sok dumát, /elnézést a kifejezésért/ amit itt összehordtok. Úgy érzem mindannyian makacsul ragaszkodtok az álláspontotokhoz. Amikor először láttam ezt a képet, nem tudtam a címét, következésképp nem is indult el a fantáziám Dante, meg a pokol, meg egyéb gondolatok felé, és az a véleményem, ha látom, akkor sem biztos, hogy abba az irányba indulok el. Nekem ez a kép vizuális élmény elsősorban, és az üzenetét, egész más irányban látom, vagyis Márti számomra fején találta a szöget.

Szilárd, megpróbálom megfogalmazni, mi a nehézségem azzal, amit írsz. Egyrészt veszel egy saját értelmezési rendszert, amit lötyögősen ráhúzol a képre, amit látsz, önkényesen felerősítve és háttérbe szorítva képi elemeket, sajátos, egyedi értelmezést adva a képnek. Ezzel annyi a gondom, hogy ha nem ismerjük az alkotót, és csak az orrunk elé tolnak egy képet, akkor lehet hogy elszalad a ló az értelmezés közben, de a látszótéren az a jó, hogy az alkotóval lehet beszélni, el fogja mondani, mit akart és gondolt, tehát megkapható az eredeti értelmezési séma kulcsa. Márpedig ha megkapható, akkor onnantól lehet lamentálni más értelmezéseken, és fontos is, hogy szembesülhessen az alkotó azzal, ha a saját értelmezése és a nézőé alapjaiban eltér, hiszen ez a visszajelzés az, ami segítheti az előrelépést a közlésben, de a csakazértis mást értek az nem ez a kategória.

Jóskának írtál két - szerintem nem teljesen jó hangütésű - komment választ, én meg, aki a képet csinálta, fogom a fejem, hogy jézusmárja, merre jársz az erdőben? Azt írod, hogy nem a saját véleményét írja, hanem egy absztrakt befogadóét, ami lássuk be, részedről is csak maximum sejtés lehet, hiszen valaki leírt gondolataira azt mondani, hogy nem saját véleménye, azért merész, az meg hogy nem hiteles, így, ahogy leírod, lekezelő, ami oktalan.

Mondom konkrétan is, reakcióként.

1. erekció. Lehet ehhez ragaszkodni, de pontatlan a megfigyelés, mégpedig azért, mert ha tudjuk azt, hogy ez egy vizes lepedő egy üvegajtón, amihez a modell nekifeszült, és látjuk, hogy a farkát a lepedő húzza fel mert a lepedő nyomai, feszülései ezt elég egyértelműen mutatják, akkor talán el kéne fogadni, hogy még ha úgy is néz ki, mintha, de nem az, akkor valószínű, hogy az alkotói értelmezésben nem volt szerepe az erekciónak. A farok formája és jelenléte fontos volt, mert a fallikus ábrázolás fontos, de nem erekcióval.

2. Kitárt kezek, megadás. Nagyon nem. Nagyon. Szó sincs róla. Ez az alak fülel, figyel befelé. El van még zárva a benti világtól, de ki tudja, meddig, mikor szabadul el és szabadul ránk. Ennek a figurának esze ágában nincs megadnia magát. Ha a fejet is belevesszük, inkább üvöltés, de semmiképp nem sérülékenység.

3. a test sérülékeny részeinek kitárása. Nem. Nagyon nem. Ez a test nekifeszül egy ablaknak, fizikailag is, és áttételesen is. Ez be akar jönni, ha kell szép szóval, ha nem megy, erőszakkal. Be akar menni, előtte, mint egy betörő, fülel, figyel.

4. a fallosz szerepe. A fallosz termékenység, erő, uralom. Elindulhatunk az állatvilágból is, a farok mutatása az erő demonstrációja. A védtelen ember takarja magát. Ez az alak nem. A megtermékenyítés csak az embernél járhat együtt szerelemmel, kedvességgel, az ösztönvilágban az állatvilágban a fallosz és a megtermékenyítés a hatalom, a magam alá gyűrés, a legyőzés is. Egy példa, a macskáké: tüskés-horgas pénisze van, hogy felsértse a nőstényt, ezért üvölt, ezért veri meg a kandúrt az akció végén, mert fáj neki. Nem élvezi, minden mozzanat a termékenyülés sikeréért van. Ha ez a kép fallosz nélkül készül el, akkor lehet mondani, hogy formajáték és árnyékjáték. Akkor elbillenthető ez az egész a forma irányába. Így tudatos használattal ez mindenképp jelentéssel bír, de hogy merre mutat, hogy mi az iránya, szerintem felesleges okoskodás, mert ennek - ha már bekapcsoljuk az elemzésbe - anatómiai oka van és nem képszerkezeti, értelemszerűen az üvegfelület miatt valamelyik oldalra kell mutasson, hogy épp balra, az pedig csupán adottság és nem eszköz.

5. a leírt sztori. ha hazamégy és ilyen látsz, hogy összepisiled-e magad vagy sem, egyéni. De szerintem egy fotónál azt végiggondolni, hogy milyen lenne filmben, érdekes asszociációs lánc, viszont nem visz közelebb a kép megértéséhez. Ugyanis - és ez szerintem szükséges lépés - attól, hogy az alkotó elmondta, hogy hogy készült a kép, mivel nincs ajtókeret és egyéb manifeszt jelzés, így gonosz módon visszakérdezhetek: honnan veszed, hogy ez egy ajtó, hogy ez erkélyajtó, a képen ez nincs rajta.

Szóval Szilárd, egyrészt szívesen veszem, ha a fórumban topicot nyitsz, szabad. Ott lehet a legvadabb asszociációkat is előhozni, lehet rajta gondolkodni. A kép alatt - és ez nem csak erre a képre igaz - az a célravezető, ha a képből indulunk ki, a képről beszélünk, a képet elemezzük, amit látunk, ehhez ha van cím, hozzávehetjük, de teljesen elvarázsolt egyéni sztorimeséléssel nem sokat segítünk, ha az teljesen elrugaszkodik a látványtól.

Márti, érdekelne, hol akad el a dolog?

Nekem az emberlenyomat vonatkozása a meghatározó vizuálisan, és ebből a részleges nyomódásból kialakuló árnyformákat érdekesnek találom, de nem tudom összekötni a címmel és a közben leírt értelmezésekkel sem tudom összekapcsolni.

Jozsi, lehet, hogy ezt tenyleg at kene vinni a forumba.
A velemenyedet tiszteletben tartom persze, de igazabol nehezen kezelheto amit mondasz, mert nem a te velemenyedet irod, hanem egy absztrakt befogado velemenyet, aminek az ilyen univerzalis megofgalmazasa azonban ketseges. Ha azt mondod, hogy rad van ilyen hatassal ez a kep, az egy masik mese lenne, azzal jobban tudnek mit kezdeni. Ha szemelyesen erintett amit irtam akkor elnezest kerek, igazabol annyit akratam irni a valaszodra, hogy szepen meglfogalmaztad, de szamomra nem hiteles. Ezt most megsem a forumban irom, mert ugy gondoltam ugyanitt kell elhangoznia a bocsanatkeresnek is, ha egyszer itt voltam tiszteletlen veled szemben.
Amugy neked nem az Ikotinne tanitotta a pszichologia valamelyik felevet annakidejen? Tole hallhattal volna boven fallikus fenyegetesrol, nagyon szerette a neofreudista magyarazatokat, amihez azert kell rendesen hit a neofreudista rendszerben, hogy az ember ne csak elfogadja a relevanciajukat, hanem egy szuk alkalmazasi koron kivuli hasznalhatukat is tamogassa. A Vilmos nekem nem tunt ilyen embernek, konyveit nem olvastam es a cikkeibol is foleg csak a 97 elottieket, mindenesetre eloszoban nagyon ovatosan hasznalta a pszichologiai elmeleteket, nagyon korrekt modon elvalasztva a hipotezist az elmelettol. Amire itt utalsz az szerintem hipotezis kategoriab esik, ahogy a neofreudista allitasok motivaciok is. Ez a kep meg amugy is kivul esne azon a tartomanyon ahol alkalmazhato lenne, szelsoseges esetekben nem igazan hasznalhato es ez azert egy szelsosegesen megkomponalt kep.
Nekem ugy tunik, hogy szerinted a kep olvasasa egyszeru.
Szerintem meg nem.
Szerintem sokfele jel van a kepen, aminek kb a felet vetted figyelembe az elemzesednel, azt a felet ami egybevag az ertelmezeseddel.
A masik felet: feher hatter, a nezo elvalasztottsaga a feher hattertol, a nezotol jobbra elfordulo fej es fallosz, a fej szogletes serult volta, a kitart kezek a megadast jelkepezo felfele iranyulo tartasban, a test serulekeny pontjainak a vedtelen feltarulasa, stb... mind potencialisan jelentessel birnak. Mindezek a fenyegetest nem igazan tamasztjak ala. Ha alatamasztjak ird meg szerinted miert. Nekem ezekkel a motivumokkal inkabb a fatyol mogotti alak van kiszolgaltatott helyzetben.

Minden igyekezetem ellenére, sajnos, kétszeri végigolvasásra sem sikerült találnom inkongruenciát az Általad leírt tartalom és annak formája között. Mivel a leírtak egy kivételével azonban nem a fent látható képről, hanem az általam írtak minősítéséről szólnak, nem látnám értelmét itt reagálni rájuk. Ez fórum értékű téma. Ha gondolod, vesd ott fel.
A vita, a vélmények ütköztetése akkor segít egy kép alatt, ha az a kép értelmezését vagy az alkotó fejlődését érvek és ellenérvek megfogalmazásával mozdítja elő egymás magunkkkal egyenértékűnek tekintése, véleményének tiszteletben tartása mellett. Ez több éves tapasztalat a honlapon, mint ahogy az is, hogy aki ezt tudatosan vagy véletlenül többször is megszegi, vitapartner nélkül marad.
A fallikus fenyegetés kultúrtörténetéről bővebben Csányi Vilmos: Az emberi természet című könyvében olvastam először.

Szilárd, élvezettel olvasom a stand up-od, de be kell valljam, nehezen szálazom szét belőle a képről írt meglátásaid, a kritikád, a személyes sztorid és az elméleti okfejtésed, és ezek nekem egyelőre nem állnak össze koherens egységgé. Minden diskurzus fontos, de azért javarészt arról olvasnék végre, ami a kép, amit látsz, mert én ezt tettem ide közszemlére, tehát nyilván amellett, hogy a doktorbácsi injekciós fecskendője és a 45 fok is fontos, mégis valahol elveszni látszik a fürdővízben a gyermek.

Ijeszt hatasu? Abszolut. Ovatossagra int? Igen. Felemetes? Hat inkabb segitsegre szorul mint felelmetes. Az ember odamenne hogy tegyen valamit, mert latszik, hogy gond van.
Gondold el, hogy haza mesz es egy ilyet latsz az erkelyajtodon. Miutan osszepisilted magad ijedtedben, valoszinuleg elindulsz, hogy megnezd kozelebbrol mi a fene is tortenik itt, nem kell-e valami segitseg, de az tuti, hogy ovatos leszel, mert ilyet az ember nem mindennap lat az erkely ajtajan, szoval a franc tudja pontosan mi is ez.
Ha felelemeteset akarsz mutatni tedd ide a diffegyenletek professzorom portrejat amikor vizsgaztatas kozben elmosolyodik. Na az felelmetes, igaz ijesztonek nem ijeszto, nagyon kedves ember benyomasat kelti.
Ha szerinted keverem a szezont a fazonnal akkor ird meg nyugodtan, megsertodni se fogok, meg mar hozzaszoktam, hogy barmilyen lenyegi diskurzus elobb utobb nyelveszeti vitava fajul.

Zsolt, ahogy lattad nekem a cimet egy hosszabb gondolati kor tamasztja ala. Nem annyira kozvetlen lepes mint mint neked vagy Joskanak.
Ami az ordogit illeti az egy nagyon szeles kor. A nemiseg is belefer, de leven, hogy bukott angyalokrol van szo akiknek valojaban nincs nemisege, anelkul is OK. Az ordog mindenhogyan a bukott lazadashoz es a biztos bukas ellenere torteno lazadasra csabitashoz kapcsolodo fogalom, amire pl a felrefordiotott fej nagyon jo. A fejben van valami szogletes moai jellegu, de ez valoszinuleg megint egy olyan asszociacio ami felre vinne a dolgot.

Jozsikam erdekes dolgokat valt ki beloled a kep. A tobbi nezoben meg en is benne vagyok es ram pl nem all amit mondasz, ne nyilatkozz a nevemben. :)
Ami az erekcio vs nemi jelleg kozti kulonbseget illeti, anatomiabol annakidejen kb 45 fokos szog felett erekcionak volt hivando, ez meg majdnem vizszintes. Lehet persze vitatkozni a dolgon, a pszichologiai definicio pl tok mas, az mindenesetre kerdeses, hogy egy ernyedt penisz miert valtana ki beloled fenyegetettseg erzetet. Vagy akar egy merev is. Abszolut semmi feenyegetes nincs pl egy Hermaban. Dehat te ezt nalam jobban tudod.
Szukseges egyebkent ez a szemelytelen hangnem? Olyan mintha egy rossz tankonyvbol idezned. Ennyire generalizalo allitasok amiket itt osszedobtal igy mar nem is igazak.
Valojaban ez az egyik nagy pozitivuma ennek a weboldalnak, hogy kevesebbet ir arrol miert jo egy kep, hanem arra koncentral, hogy mi is a problema vele, illetve a keppel kapcsolatban felvetett egyik vagy masik problema az tenyleg problema-e. Nagyon rossz kepekrol nagyon jo kritikakat lehet irni (es persze olvasni, nezz korul a weben), amik mind felsoroljak a kompozicios ertekeit es dicserik a szimbolumainak nagyszeru szovetet. Ezert egy ilyen kritika nem csak, hogy nem meggyozo de a felvetett problemakra sem probal valaszt adni. En a magam reszerol nem nagyon tudok mihez kezdeni vele.

Szilárd, amit Jóska ír, elemzés szempontból lehet fontos.

Én azt tudom elmondani, ami engem foglalkoztat, amiben ez a kép, vagy az előzőek ebben a témakörben, és az esetleges folytatásai is keresések, vagyis a belső kérdésfelvetést, azt, ami mint alkotót foglalkoztat, igyekszem formába önteni úgy, hogy részben egyedi maradjon általam, de kellően közös élményanyagból dolgozzak, hogy a szubjektív megközelítésemnek ne essen áldozatául az ábrázolás és ezáltal a néző.

A kép készítésének körülményei prózaian egyszerűek voltak. Fogtam az erkélyajtót, ráakasztottam egy vizes lepedőt, és a bezárt ajtóra feszítve magam ellenoldalról a gép állványról időzítő segítségével exponált.

Odaállhattam volna lepedő nélkül is, de azt gondolom, hogy ha így teszek, akkor egy primer közlést hozok létre, ami bár szembesítő erejű lehet, de az én mondandómhoz nem állt közel. A fátyol, Maya fátyla nem ok nélküli. Nem az álszemérem okán van ott, hiszen az elsődleges nemi jelleg ábrázolásba bevonása tudatos volt. (Jegyzem meg, nem erekció, de lényegét tekintve ez mellékes.) Ezzel ugyanis számomra létrejött az a sík, ami az egyediből átvisz az általánosba, vagyis nem a pohos hasammal, a torzuló-öregedő testemmel akartam szembesíteni, hanem egy formát szerettem volna létrehozni, ami gesztusában kapcsol a(z általam vélt) közös élményanyaghoz.

A kép, hasonlóan egy fotogramhoz, formákkal, fénnyel és árnyékkal dolgozik. A formák evidensek, és ne feledkezzünk meg a fejről sem, hiszen ott is létrejön egy utalás.

Ördögi ez? Amennyiben az ördög nem csak szőrös, vörös, kénköves lehet, szerintem belefér, nekem az ördög sosem nő, hanem mindig férfi, maszkulin, uralkodó forma. Félelmetes? Az én olvasatomban az ablak mögött, a kint leselkedő-hallgatódzó forma félelmetes, riasztó tud lenni. A félrefordított felfelé néző fejforma árnyjátéka viszont küzdelmes. Vagyis ezek az én belső szorongásaim, vagy félelmeim.

Összegezve: nekem a kép címe egy verbális, olvasati utalás, hangulat, a kép, a forma az, amit támogathat a cím.

A képi kifejezőnyelv befogadásakor elsődleges szerepet kap az ábrázolás, ahhoz képest csak másodlagos, bár kétségkívül orientáló hatású a cím. Ebben a vonatkozásban a kérdésfeltevés, hogy kerül az akt a két pokolkör közé, irreleváns. Egyfelől a sátánt sátáni nyelven megszólító feldühödt Plútusz tényleg ott van az Isteni színjátékban, másfelől a öltözetére nézvést nem nyilatkozik Dante.
Képbe helyeződve a címet illetően találóan jegyzi meg Zsolt, hogy az utalás innen már a befogadóra mint Dantéra-Vergiliusra helyezi az asszociációs hangsúlyt felidézve azon bűnök relevanciáját, melyek a középkori szemlélet alapján a pokolra jutást eredményezik.

Mindezek az asszociációk azonban másodlagosak ahhoz képest, ami a kép maga, amit (tartalom) és ahogyan (forma) ábrázol.
A képen (forma) egy aktot látunk egy lepedő mögött, amelynek bizonyos részei élesen kivehetők, mások sejtelmesen csak a vetülő fény által adódó árnyék formájában jelennek meg. Így a kézlenyomatoktól eltekintve egy nem is teljesen egyértelműen antropomorf alak képeződik le a vásznon. Az alkotó a talpán álló háromszög hegyére egy hegyével lefelé mutató háromszög-kompozícióval bizonytalanság, kiegyensúlyozatlanság érzetét kelteti a befogadóban. A birtoklás, a szerzés szimbólumaként értelmezhető testrészek, az erekcióval nem összetévesztendő elsődleges nemi jelleg és a tenyerek hangsúlyossága fenyegetettségérzetet eredményez a befogadóban, tovább növelve az állásfoglalás elodázhatatlanságát a látvány és az általa szándékolt üzenetet illetően.
Ezen a ponton léphetnek be az asszociációk, a művelődés- és művészettörténeti vonatkozások egybevetése, a cím értelmezése.
Az én olvasatomban ez az akt tehát figyelmeztetni, visszariasztani (forma) szándékozik attól, ami biztosan a vesztét okozza (tartalom) a nézőnek.

Na akkor kerulovel ugyan de valojaban visszaerkeztem a cimedhez. Az Abud Rasid-fele ertelmezese a Plutusz koruli esemenynek az pont ez a nyitott kapuk dongetese tipusu elmeny, ahol Plutusz egy remisztonek es ellensegesnek latszo de valojaban a dolgok elorehaladasan ugykodo figura. Ezen kivul azert minden tankonyv megemlit meg nehany ertelmezest, szoval ehhez igy azert kene meg valami utalas, hogy mirol is van szo. Elso nekifutasra nekem se ez esett le es ha nem magyar tanar a felesegem, akkor nem is lett volna aki eszembe juttatja. :)

Jo, akkor most a talaloskerdes az, hogy a doktorbacsi az jot akar-e. A kep ami itt van, az elegge a gyerekkori doktorbacsi kepemet idezi.
Feher kopeny + falotikus szimbolum (injekcios tu) es elore tudom, hogy mocskosul fog fajni.
Most itt lehet, hogy valami ordogit akartal abrazolni, de itt van ez a fatyol amitol ez ordoginek latszik. Mint a kisgyerek es az injekcioval kezelo doktorbacsi eseten Maya fatyla ami eltakarja a valosagot. A valosag mi? Mi van a tul oldalon? Feher feny. Valoszinuleg rosszul latjuk a dolgokat a fatyolnak ezen az oldalan.
Ez a kep szol a fatyolrol, szol egy sotet alakrol ami a fenybol jon, azt is el tudom fogadni, ha azt mondod ra cimnek, hogy "a pokolba vezeto ut joszandekkal van kikovezve", ez utobbit megfejteni a keppel kicsit talan tob agymunka, de szerintem meg belefer.
Aztan az az erekcio ott merre mutat? Jobbra, vagyis a multba. Semmi esetre sem a jovobe, es nem is a nezore. Nem igazan fenyegeto az egesz az elso ijedtseg utan. Olyan mint a josagos orias, a kedves sarkany, meg a gyogyitasra szakosodott vasorru baba.

Hát, Szilárd, bevallom, igen nehezen tudom értelmezni, amit leírsz. Mondjuk 90%-ban nem.

Foglalkoztat egy kérdéskör, amihez talán legközelebb Dante pokla áll. Keresem, ha úgy tetszik, a bennünk rejlő ördögit, poklot vagy azokat a bugyrokat, amikkel mindenki együtt él, amikről nem beszél, amiket legfeljebb (rém)álmában él át. De mint minden mondjuk úgy, metaforikus megközelítés, ha racionális aggyal szétcincáljuk, úgy folyik el, tűnik el, mint a homokszemek a tenyerünkből. Persze, lehetne a kép címe az is, hogy felkenődve az erkélyajtóra.

A deformációról írott "csak"-od értelmezhetetlen számomra, nem csak mert analizálod a látványt ahelyett, hogy befogadnád, hanem mert mindezt úgy teszed, hogy ennek eredménye valami tudományos ezezés, amire én, mint úgymond alkotó szét tudom tárni a kezem, és annyit mondani: aha...

Nem attól deformált, hogy deformált, hanem hogy drapéria van? És? ??? Abban hordozza a deformitását, ahogy te látod? Szilárd, MINDEN csak abban hordozza a deformitását, ahogy te látod, a te szubjektumod ítél, azt, hogy akár Quasimodo számára a saját entitása és világa mit jelentett, azt te csak közelítheted, és egyáltalán nem biztos, hogy jól látod majd, hiszen te te vagy, ő meg ő. És?

Plutusz vagy Lucifer vagy akárki, akiről ördögi képünk van, saját víziónk. Belső víziónk, és ezzel mindenki személyesen maga, és mindenki saját kultúrköréhez mérten tud kapcsolódni. Van, akinek patás az ördögképe. Van, akinek vörös, van, akinek bojtos farkú, van, akinek egy nagy kan, és nem sorolom, de szerintem a legrémisztőbb az, amikor az ördög csak egy ember.

Zsolt ez jo, csak nekem ez az akt, valahogy nem attol deformalt, hogy deformalt, hanem mert van elotte valami draperia. Vagyis abban hordozza a deformitasat ahogy en latom es nem abban amilyen a valosagban. Annak alapjan amit latok elkepzelek valamit, ami tovabbra sem a valosag. Ha az altalam elkepzelt Plutusz lenne a draperia tuloldalan lehet, hogy tenyleg igy nezne ki. De ha egy ember lenne ott az is. A meres eredmenye nem disztingval a lehetseges modellek kozott. Olyan ez mint Wittgenstein egyik beszolasa:
Diak: Ha az erzekeinkre kell tamaszkodnunk a vilagrol alkotott elmeleteink alkotasanal, akkor miert azt fogadjuk el, hogy a fold forog a tengelye korul, miert nem azt, hogy a na kering a fold korul? Hiszen latjuk, hogy a nap korben mozog a fold korul.
Wittgenstein: Miert, ha a fold forogna a tengelye korul akkor mit latnank?

Raadasul az akt a fenybol jon. Ha egy ordog nevet akarod adni neki, akkor mi lehetne ezek alapjan: a feny felol jon, mintegy hozza, de az esendo emberi latasunkkal szornyetegnek latjuk. Ha sikerul attornie a szemunk elott lebego fatylat, akkor juthat csak el hozzank a feny is es a tudas is rola es mindarrol amit a feny megvilagit. Szoval ez nekem inkabb Fenyhozo.
Az egesz szin ahol Plutus megjelenik egy nagy felreertes is lehet egyes ertelmezesek szerint. Plutus ezek szerint kedvesen invitalta volna Dantet tovabbi leereszkedesre, de sajnos nem tudott olaszul, es a megjelense es a viselkedese ordogi kulturanak megfelelo volt, amit Dante es a kiseroje felreertelmezett. Olyasmi mint amikor a kutya csovalja a farkat es ramosolyog egy macskara. A macskat meg kitori a frasz. Ezt latszik alatamasztani az, hogy amit Plutus mond az a kozepkori eszak afrikai arab dialektusban ezt jelenti: "A Satan ajtaja, a Satan ajtaja, ereszkedj tovabb lefele!". Az ordog mikor kedves es kedvedre probal lenni, akkor is remiszto. Dante mondjuk nem beszelt folyekonyan arabul, de volt kapcsolata az arab kulturaval.
Ez emlekeztet egy szinten Dante idejebol valo eszak italiai szolasra miszerint: "Isten mikor elvesz akkor is ad, a gonosz mikor ad akkor is elvesz." Sajnos nem tudom olaszul hogy hangzik, mert akar csak Plutusz, en sem tudok olaszul.

Szilárd, Ferreri Nagy zabálás című filmjét ha láttad, ott a sztori lényege épp az, hogy nincsenek határok, a dekadencia idézőjeles szabadsága öncélú, pusztulás. Az akt, mint kifejezési forma elég széles spektrumot fog át, vagy enged meg, éppúgy egy eszköz, az ábrázolás egyik formája, mint a portré vagy a csendélet, nem mondható, hogy aktot csak szép emberekről és szép szituációkról lehet készíteni. Az esztétikai ítélet mindig kérdéses, mert az ideál egyrészt változik, másrészt az ideál kiszolgálása vagy bemutatása gyorsan becsúszhat az alkalmazott műfajba. Nem véletlen, hogy akár a most Budapesten látható Robert Mapplethorpe, vagy Witkin sem kifejezetten a "szépet" kereste. Hiszen ha Dante, ha pokol, ha bűn, akkor nem mi magunk vagyunk az utazók, akik alászállnak, nem mi vagyunk a vágyaikban kielégíthetetlenek, a zabálók, falánkok, fösvények? Az egész konzumvilág a maga kukkolásaival, deformitásával, normaszegéseivel nem mi vagyunk? Mi ábrázolhat erősebben, mint az akt, ha mi magunkról van szó?

Plutusz az a torkosok es falankok kore es a fosvenyek, uzsorasok,tekozlok kore kozott jelenik meg. Van benne valami ordog jellegu, de aktot inkabb az elso kor korul tudnek elkepzelni.
Hat igen, ez lenne a kerdes: hogy jon az akt a falanksag es az anyagiassag koze.

Dante, a pokol körei, bugyrai a vezérelv, címben is, és gondolatiságban is.

Visszanéztem ezt a sorozatot. A címadás nagy kiszúrás velem, mert megoldhatatlan rejtvény elé állít. Szeretem a görög-római mitológiát, sajnos csak felületesen ismerem. Nem tudom megállapítani, hogy Dante vagy egyéb vezérelved van-e?
De ennek a képnek láttán, ez nem is annyira érdekes. Itt bekövetkezett a nagy ugrás az előzőkhöz képest. És ennek csak részben oka az erekció ábrázolása, bár nem lényegtelen. A kép olyan vizuális dimenziókat teremt, melyek túlmutatnak az ábrázoláson.
Rendkívül esztétikus megjelenést párosít, részben a mitológiai utalás segítségével, egy nagyfokú elvonatkoztatással. (Az az érdekes, hogy az életben, az elmúlt tíz évben, ilyen jól biztosan nem néztél ki.) Vagyis, az ábrázolás átemelte tárgyát egy magasabb dimenzióba. Csak remélni tudom, hogy ebben a dimenzióban kibontakozás vár rád.

Bátor, és jó, na!