A kép alap kiindulási helyzetével teljesen egyetértek. A modell beállítása, a tónusok nagyon szépek és kifejezőek, a tekintet abszolút magával ragad, és ha a képnek ezeket az értékeit veszem figyelembe, akkor azt mondom, hogy ez egy abszolút 3 csillagos portré. Ugyanakkor többször visszatértem ehhez a képhez, és valami nem hagy nyugodni, és nem vagyok 100%-ig meggyőződve arról, hogy ez a nyugtalanság jót tesz-e ennek a képnek. Ugyanis azáltal, hogy ennyire elforgattuk a modellt, felvetődik egy érdekes kérdés, hogy tulajdonképpen ő hova néz, hova figyel, és miért jelenik meg ez ennyire erősen billentve? Ha pedig elfogadom ezt az elforgatást, akkor a kérdésem az, hogy fent a hajnál, illetve lent a csuklónál az ívek miért nincsenek befejezve? Ha ezt össze akarom foglalni, akkor úgy tudnám elmondani a kérdéseimet, hogy vajon ez az elforgatás ebben a képhatárban jól tölti-e ki a teret, másrészt pedig, hogy vajon ekkora szögű elforgatással azt a hatást érem-e el, amit a kép címéből adódóan az üzenet sugallni akar. Talán nyugalmasabb lenne egy 10-15 fokkal visszaforgatni a tengelyét ennek a képnek. Ha a fejemet elbillentem oldalra és a fókuszálást a szemekre teszem, akkor abszolút értelmes és jó portréképet kapok. Tehát nem nagyon látom az indokát, hogy miért történt ez a nagyon nagymértékű elforgatás. A formai jelek, jegyek akkor támasztják ezt alá, ha nem vágok bele ezekbe az ívekbe. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezt átgondolni, mert nem vagyok most 100%-ig meggyőződve arról, hogy egy optimális beállítást kaptunk. Ettől függetlenül az üzenet abszolút őszinte, és vállalható, tehát nincs más baj ezzel, mint az, hogy az a feszültség, amit most hordoz, az előnyére válik-e a képnek? Nem tudok egyértelmű választ adni. A 3 csillag megvan, de Attila, várnám erre a válaszodat. (hegyi)
értékelés: