Ez az első “leckém”. Arra gondoltam hogy kihasználom a mobil eszközök adta lehetőségeket és a telefonommal készítem el és szerkesztem is meg a képet. Ez két fotó egybegyúrva. Este a szobában vakuval készült.
Üdv a téren, ez egy határozott elképzelést mutató kép, még akkor is, ha én máshogy komponáltam volna, mert a bal oldali arcnál én meghagytam volna a másik szemet úgy, hogy a két fejet közelebb hozom. Ekkor is megmarad a zsinór, ami nagyon jó dolog, mert kapcsolatot teremt, de a jelenlét határozottabb lenne. Szóval jó kezdés, kérek még tőled önportrét. (hegyi)
értékelés:
Üdv a Téren Ferenc! Tetszik ez a bemutatkozás. Nem lenne baj a dróttal, ha kicsit ügyesebben osztod be a teret.
Tetszik ez a bejelentkező kép, főleg az, hogy nem törekszik sem a tökéletes kép, sem a legjobb személyes benyomás keltésére, két olyan szándék, amitől nehezen szabadul meg az első bemutatkozáskor az ember. Ilyen vagyok elölről, ilyen oldalról, ez összesen két féloldal, ettől még pont szerethetően nem vagyok sokoldalú, hátul belógnak a drótok, árnyékot vetnek a falra, semmi sem kimért, minden kicsit szemcsés-zajos. Álmomban két macska voltam és játszottam egymással.
Üdv a Téren!
Szia. Köszönöm. Ma gondolkodtam rajta hogy ebből a képből csinálok egy sorozatot. Sokat gondolkodtam hogy mi is legyen az én önarcképem. Hogy kezdjek neki? Ki is vagyok én? Aztán beugrott. Sokszor jut eszembe hogy mi lenne ha egy problémánál egyszerűen csak kilépnék a testemből és meg várnám míg a sors megoldja. Csak túl lenni rajta. Így megörökített ezt a pillanatot.
Szia! Állat a kép , szerintem jó a gondolat.