Már egy éve a barátomként tekinthetek rá. Volt egy bizonyos pillanat, ami rámutatott arra, hogy bízhatok benne. Őszintén elmondott olyan dolgokat is, amik nem túl kellemesek. Főleg nem egy akkor még idegennel megosztani. Őszinte szavak mellé, őszinte tekintet párosult. Kialakult a bizalom. Barátság. Szerelem.
Kedves Dóra, az előző képnél elmondottak erre a képre is igazak. Attól, hogy lefényképezel igen közelről egy szemet, még nem fog beindulni a történet. Lehet, hogy az arc többi gesztusa, és az a szituáció, amiben voltál egyértelműsíti azt, ami történt, de a néződnek ez nem jön le. Az első három leckével kellene még dolgozzunk, mert ezek azok, amik arra is szolgálnak a bemutatkozáson kívül, hogy „ingyér” kitapasztaljuk azt, hogy milyen portrézni, még mielőtt felkérnénk barátot, ismerőst, hogy álljon a kameránk elé. Akkor tudjuk azt, hogy mi az, amit "úgy gondoltunk", és az hogyan jelenik meg a valóságban, és hogy hol tud ez elcsúszni a végeredmény tekintetében. Ami a barátságot illeti: ezt most bemondásra kellene elhinnie a néződnek, hogy ő a te barátod, és hogy ővele milyen a kapcsolat, ez ebből a képből nem jön le. (hegyi)
;) De