Ágnes nyomában lépkedve.
Ennél a képnél fogom elmondani azt, hogy nagyon örülök annak, hogy egymás munkáira reagáltok, és azért érdekes ez, mert tulajdonképpen mint egy gondolatolvasó, úgy működtök, merthogy azon jár már egy ideje az agyam, hogy hogyan lehetne jól létrehozni egy olyan szekciót a szakkörön belül, ami arról szól, hogy egymásnak labdákat dobálunk és egymás munkáira reakciókat küldünk. Volt erre egy régi próbálkozásunk a Láncreakcióval, de bevallom férfiasan hogy sem technikailag nem éreztem ezt megoldottnak, sem tartalmában és ezért egy ki is múlt mint próbálkozás. Keresem azt, hogy ezt hogyan lehetne jól megcsinálni, hogyha bárkinek van ötlete, esetleg erről beszéljünk a fórumban.
A kép maga nekem elsősorban nagyon szűkre van vágva – annyira izgalmasak és érdekesek lennének a formák amik létrejöttek, hogy engem zavar, ahogy be van zárva ebbe a kalitkába ez az egész. Úgy az egész mellé adnék még egy ujjnyit végig minden oldalon. Tökéletesen egyet tudnék érteni a színmódosítással, a tónusvesztéssel, ezzel a rajzossággal, abszolút jó lenne, amit látok, ha ez nem egy utólagos módosítás lenne, hanem fényekkel, világítással oldottad volna meg. Ráadásul ezen felül még erre rákerült egy ilyen textilutánzatú hatás is, ezt a lépést én nem léptem volna meg, esztétikailag nekem ez problémás, szájbarágós, formailag is bekapcsolt valami olyat, ami – főként egyébként a lábon, a combon – olyan hatást kelt bennem, mintha a modell csalánnal lenne összeverve. Másképp fogalmazok. Olyan érzetem van, hogy fejben megfogalmazok egy mondatot, amit ki akarok mondani, meg is csinálom képben, aztán amikor viszontlátom a monitorok, hátrahőkölök, és elkenem az egészet az effektekkel. Szabad ezt nekem? Kimondhatom ezeket a szavakat? Megrajzolhatom ezeket a formákat? Szembesíthetem magam és a nézőm ezzel az egésszel? Erre a válasz az, hogy igen! Úgyhogy én azt gondolom, hogy amíg erről nem tudunk érdemben kommunikálni, addig az elemzést megállítom és nem haladok tovább, azért nem, mert egy nagyon érzékeny területen járunk és azt hiszem, hogy ezt te is tudod, én is tudom és a látogatóink is tudják – akt, férfiakt, az egésznek van egy kortalansága és ez mind, mind, mind nagyon kényes terület lehet. Ezen a területen nem lehet mellébeszélni, ha mellébeszélek, akkor azzal nem segítek, hanem ártok. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető, és pont az érzékenysége miatt válik ez a terület nagyon nehezen elemezhetővé azért, mert nagyon sok sérülést okozhatunk egymásnak óhatatlanul, akaratlanul, ezért nagyon nagy szükségem van nekem is arra, hogy az alkotótól konkrét visszajelzéseket kapjak. Kérem tehát Tamást, kapcsolódjon be a beszélgetésbe. Vannak komment lehetőségek és valamit próbáljunk meg ebből tovább folytatni, mert azt szeretném, ha előre tudnánk lépni, de ez egyedül nem megy. (hegyi)
Nos, ez a kép semmi egyéb, mint egy sikertelen kísérlet a schilei formajegyek leutánzására. Hogy ugyanezt világítással? Éljünk a valóságban!
Semmi hőkölés nincs, ez egy egyszerű formai (külsődleges) stíluspróbálkozás. Csak nem jó.
A vágás valóban nem szerencsés.
Szilárd, István, köszönöm a segítséget. Lehetetlen vállalkozás egy festő stílusát megjeleníteni fotón, még a Photoshop korszakában is. De miért ne próbálkoznánk?
Hát, nekem a képi roncsolással itt most bajom van kicsit. Persze azt értem, hogy a valóságtól szeretted volna hogy elemelkedjen a kép. De olyan grafikai effekté alakul a fotó, és nem tudom igazából hogy miért. Pl. fura dolgok jönnek létre a lábon, és ez a sárgás - barnás szín üzenete sem túl olyan jó számomra. A mályva felé inkább pozitívabb üzeneteket küldene, úgy érzem. Kellő hozzá nem értésem okán én azt nem tudom mondani, hogy így vagy úgy jobb lenne, lehet, hogy ez így tökéletes, ezért inkább figyelem a kép utóéletét, várom rá az elemzést, hátha többet megtudok.
Egyrészt amikor én próbálkoztam anno a dante-sorozatom első részeivel, akkor ott egy lilásvörös neon volt kéznél világításnak (lusta fotós nem visz saját lámpát, fene vigye el...) és az ott akkor eléggé hasonlatosan cseszte szét nekem a tónusokat, mint ami felé ez is elmozdult, gondolom a digit vörösérzékenység deficitje okán - én annak ott nem örültem, de lehet, hogy itt ezt az a fény megoldaná. Erre gondoltam, hogy egy színes neon akár festheti úgy a fényt, ami pótolja az utómunkát. A másik, hogy értem én a schiele-i irányt, de közben meg lehet hogy a kép önmagában is jó, ha nem is utómunka nélkül, de rajzos effektek nélkül. Nem tudom ezt se, mert nem látom, ez is csak egy megérzés.