Étel illatot sajnos nem közvetít a fénykép.
Kedves Szilárd!Jobban fogalmaztad meg a gondolatot mint én köszönöm
Étel illatot sajnos nem közvetít a fénykép.
Kedves Tibor, azért én azt mondom, hogy amit nem nagyon látsz, mondjuk egy szakácskönyvben, mint illusztráció, az nem véletlenül van így, tehát lehet keresni új utakat, de azok mindig az esztétika mentén kell, hogy mozogjanak. Ez a kép ebben a tekintetben nem működik. Rendezetlen, kusza, és esztétikailag erősen problémás. A személyessége megvan, ezzel nincs baj, de ezt valahogy kell tudni transzponálni úgy, hogy képileg is megálljon a lábán, ne csak egy verbális üzenet legyen, hogy nagyapa, meg nagyanya hogyan tölti a weekendet, mert ha most átnézek a szomszédba, akkor látom ott is, hogy milyen történések vannak, de ezt azért meg kell tudnom fogalmazni képileg úgy, hogy az esztétikailag is működjön. Ez képileg nem működik. Ez egy nagyon privát közlés, de ebben a privátság most nem az esendőségével hódít, hanem azt kell, hogy mondjam, hogy az átgondolatlansága miatt ez nem működik. Azt kérem, hogy az első három leckével dolgozz te is, mint ahogy ezt már mondtam másnak is, azért, hogy az esztétikai gondolatkört tudjuk fejleszteni. Saját magunkkal könnyebb esetleg szembenézni. (hegyi)
Tehát akkor mi lenne a javaslatod: nem portrait hanem landscape formában? Abba pont belefért volna a két alak.
Mi van ha az ember csak díszletnek akarja az alakokat a témája köré, mennyit lehet vágni hogy még ne legyen zavaró?
Szilárd, a képnek nem a címe okán van esztétikai problémája. Hanem önmagában, ahogy ránézel, problémás. Szétvágott embereket és értelmetlen kompozíciót nem magyaráz a cím. HA ez egy performance, akkor tessék azt lefotózni.
Kedves Szilárd.
Kicsit csalódás volt a Zsolt véleménye, de a tanuló tanuljon. A gyógyszer keserű de szükséges
Kiváló az javasolt cím.Köszönöm a véleményed és az ötletet
Az szerintem jó amit a Hegyi implicit módon méltatott itt, hogy az azért látszik jól, hogy itt nem egy bácsika sütöget, aztán egy arra járó idegen megállt megkérdezni, hogy mi a franc ez itt. Az ember látja az összehajlókat és tudja, hogy egy megszokott játék megy közöttük.
Milyen lenne a kép "Idős társkeresők első randija" címmel? Akkor is lenne "esztétikai problémája"?
Esztétikáról beszélünk, egyelőre a kompozíció mellékes probléma, az esztétikája a gond. Egyrészt el kell dönteni, mi a cél. A flekken, a szociográfia, a zsáner vagy micsoda. Mert ez majd megadja a választ, hogy honnan fotózok, és mit. A hogyan kérdése pedig, hogy gusztusos, vizuálisan hatásos és időtálló dolog jöjjön létre. A tetőcserép tökéletes megoldás a piknikhez, de a képen nem működik, nem esztétikus. A cserépen álló pohár szükségszerű a helyszínen, de a képen nem igényes. Az öntöttvas praktikeres sütő kiváló, nekem is van, de eszembe nem jutna naturálisan fotótémának emelni, mert nem gusztusos, nem kívánatos. A szereplők vágása ez után jön. A kaja fontos? Akkor az legyen a főszereplő. Akkor nem kellenek a fél fejek. De akkor nem innen kell fotózni. Az emlék a fontos, a hangulat? Akkor azt fel kell dobni, annak kell legyen valami önmagán túlmutató komponense. Szociót akarunk? Akkor lehet legatyásodott minden, de ahhoz ennél jellegzetesebb környezet kell, ami adja az ívet a szocióhoz, mert ez most nem jellegzetes.
Tehát nincs egy válasz, mert a választ az határozza meg, hogy mire akar menni a fuvar. Ezt kell exponálás előtt eldönteni.