Ez a munka nagyon harátozottan és pontosan az amerikai, főleg a New York-i fotók világát idézi és egyben korkritika is, a hatvanas években készülnek ilyen felvételek, hisz ott találhatóak ilyen monumentális épületek és ezt a kép nagyon jól hozza ezt a hangulatot, miközben azért van kapcsolat a jelennel is. Jó, hogy Jóska elengedi ezeket a színritmusokat és a formákkal és a tónusokkal foglalkozik, ezek absztrakciójával, akár Kandinszkij képeit is megemlíthetjük előképként. A bal olda ívei pedig ezekkel az ornamentikával hoznak egy furcsa keleti hangulatot és ez a kettő így olyan, mintha egy lágyabb, nőiséghez tartozó lírai, táncos történet jelenne meg és a kiszámított, pontos, férfi jobb oldal sötéten, és ez a kettősség nagyon jól van ritmizálva és az a fontos, hogy nem egyszerűen egy absztrakt képet látunk, hanem annyit hagy a laborálásnál információban, hogy nem csak a tömegelhelyezés válik fontossá, hanem hagy valamit a realitásból is. (szőke)
értékelés: