Üresség

Előtér-háttérel dolgozik az alkotó, és mivel már voltak nagyon erős munkái, így megkockáztatom, hogy kicsit határozottabb leszek a képpel. Az üresség természetesen arra utal, hogy a télre, a téli időszakra egy szép szobrot az önkormányzat becsomagol, vigyáz rá, hogy ne legyen baja a szobornak, és ettől tulajdonképpen egy avantgarde képzőművészeti alkotás lesz akaratlanul is. Nyilván ez egészalakosban lenne igazán érdekes, hogy a parkosított klasszicista épületkörnyezetben egy nejlonfóliával, cukorspárgával és leukoplaszttal összeragasztgatott avantgarde szobrot látnánk, ami alatt lehet, hogy egy történelmi személyiség lapul. A Zsolt itt közben említett egy világhírű performert, Christo a neve, akinek ez a mániája, és van is hozzá pénze és kapcsolatrendszer, hogy olyan helyen csomagol be a világ számára jól ismert épületeket, formákat, véleményem szerint eléggé értelmetlenül, a neoavantgarde egy híres művészéről beszélünk. A probléma ezzel a képpel az, hogy ha ezt az abszurditást keressük, ha azt keressük, hogy a szobor identitása, eleve a szobor egy abszurd dolog szokott lenni, hogy ennek a különlegessége most, eben a környezetben egy becsomagoltság, egy szürreális információ, ez egyrészt akkor él, ha a térből kiderül, hogy ez hol abszurd, és ez most nem teljesen érzékelhető, másrészt az abszurditás az anyagok különbözőségből is adódik, tehát abból, hogy az átlátszó cellux, a spárga, a fólia gyűrődései mind egy nem élő, hanem egy manipulált környezetet mutatnak. Ezek tónusokat, foltokat, ritmusokat is jelentenek. Hogyan keresgélünk itt mi az estiskolán, és ezt direkt mondom megint az Anitának, hogy miközben nagyon jók a meglátásai, az ötletei, a fénnyel tessék dolgozni! Ha ideviszek megint egy olyan fényvisszaverő anyagot vagy táblát, amit a képen kívül elhelyezve a kép jobb alsó részén reflexként használok, akkor kaphat egy olyan megvilágítást ez a szobor forma, amitől még jobban elválik a szobor a környezetétől, még szürreálisabb, még absztraktabb lesz. Tehát világítással, fénnyel, esetleg más napszakot választva létre tudom hozni, hogy ez a forma még extrémebb legyen abban a környezetben, ahol Anita most észrevette. Mert nagyon jól csodálkozik rá, veszi észre, a külvilág abszurditását, de amikor ezt le akarja képezni, akkor elmaradnak az érzékeléshez tartozó pici kis morzsák, amitől ez a képen is érthető lesz. Tehát túl gyorsan hozza létre a képet, kevesebb eszközzel, kevesebb olyan tartalékjelzéssel, mint amit ő a valóságban lát, és emiatt mi ezt már nem úgy érzékeljük. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

0
Értékelem!

A leleplező realista című oroszos Törökösenemhez ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

12
Értékelem!

ütős kép,Egy kordokumentum,mi történik ha valaki a gazdasági válság idején.A heji uzsorásnak sem fizeti a részletet.Na ez már nem tesz vallomást :-)

12
Értékelem!

Ne hagyd magad ilyen könnyen tévútra vinni, nem vagy te olyan azt mondják. Egyszerűen csak az van, hogy nekem az épület mint olyan idegen a kép többi részétől, attól amit mondanivalónak hiszek. De ez a te képed.

10
Értékelem!

A következő héten lefényképeztem egy másik szögből, égboltal.
De így a civilizált környezetbe szorítást próbálom bemutatni...

9
Értékelem!

Lehet az akár önmagára vállalt elfedés és lekötözés is, akkor meg nagyon csend. De nem volt a környéken valami más háttér, mondjuk égbolt felhőkkel?

12
Értékelem!

Valaki úgy véd, hogy becsomagol, összekötöz, beburkol. És ha nem szólsz, csend van...

12
Értékelem!

Csend... hát, még az üresség... nem is tudom. a megkötözött, megvakított szobor nekem inkább egy szomorúság, egy fájdalom.

Új hozzászólás