Egy Kandinszkij kép alapján kezdődött

Vannak olyan szabályok, amiket érint, határozottan kimond a kép, ilyen az alsó gépállás, és az ég háttér miatt az ellenfényes komponálás, vagyis a szobrot nem részletgazdagon, hanem sziluettes formában láttató képet láthatunk. Három sík jelenik meg ilyenformán a képen, maga a lovasszobor, valamennyi szürkés tónusú növényzet rajzolat és az ég háttér. Ez azt is jelenti, hogy a képet igazából nem részleteiben vagy naturális jelzéseiben, hanem folthatásaiban kell megpróbálnunk értelmezni. Az alapvető tengelye a képnek egy balról jobbra lefelé haladó tengely, amire a lovasforma tömbje és a farok és ló lendülő lába is ezt mutatja, de mégis zavarosnak tűnik a kép alsó szakasza, a vízszintes rész, mert ha ezeket a nem labortechnikai értelemben vett negatív formákat mint ritmikai elemeket nézzük meg és elfelejtjük azt az információt, hogy egy lovasszobrot fényképez valaki, az absztrakthoz kapcsolódó folthatások rendezetlennek tűnnek. Megértjük, hogy valamilyen talapzat zavarhatta az alkotót, hogy miképp zárja a képet, de most az ég világosai, a lovasszobor sötétjei kaotikusnak tűnnek hozzátartozva a fák lombozatával, a kép igazából függetlenül attól, hogy jó az ötlet, nem áll össze, és ez köti is a címhez, hogy vak ügetés, mert nincs ritmikailag meghatározva a kép. Azt elfogadjuk, hogy Kandinszkij alkotásai inspirálják a munkát, de azt javasoljuk, hogy érdemes lenne ezekkel a folt és ritmikai játékokkal alaposabban foglalkozni, mert így most azt érezzük, hogy talált az alkotó egy lehetőséget és hamar kattintotta el a gépet. Ebből következik, hogy ha nem is papíron, de fejben fontos egy forgatókönyvet, az elképzelést és az üzenetet létrehozni magunkban, ha két héttel előtte, akkor két héttel, ha egy évvel, akkor egy évvel, ha öt perccel, akkor öt perccel, de legyen meg az, hogy miért készítem a képet, mert itt van most hiányosság. A mozgás házit kérnénk ismételni. (szőke)
értékelés: