Ezért hoztuk létre ezt a leckét, hogy ilyen képet kaphassunk. Ugyanis nagyon fontos az, hogy mit gondolunk a giccsről, hogy nem csak a tenyérbe mászóan viszketeg kerti törpék a giccsek, hanem lépten-nyomon a városban szembe találkozunk velük. A legmeglepőbb és leghumorosabb, de egyben a legmegrázóbb az a helyzet, amikor valami egyébként irányultságában és szenvedélyében, jót akaró gesztusrendszer fordul át valami bődületes giccsé. Aki járt Velencében, vagy Muranoban, érteni fogja, amit mondok. A muranoi üveg világszerte híres, ugyanakkor, amikor az ember végigmegy egy ottani sétálóutcán, akkor az az érzése, mint amikor mignont eszik a cukrászdában: a második falat után szíve szerint otthagyná. Ha a partnere rákényszeríti, hogy meg kell enni az egészet, akkor meg legszívesebben rendelne mellé egy Unicumot. Itt is ez a helyet, hogy minden egyes darab önmagában működőképes lehetne – bár azt gondolom, hogy az a haltestű férfi az színtiszta giccs – de így együtt nagyon szürreális eredményt hoz. A – gondolom – Swarovski kristályokkal kirakott koponya, a Mickey egér… egészen bődületes, miközben a belső tér teljesen halott, gondolom nem volt még nyitva a bolt, de ez a halottság az, ami az egésznek izgalmat ad. Csak a külső világ működik, ott már ébren vagyunk, nagyon szépek ezek a verőfényes világítási viszonyok, a kiszolgáló személyzet meg elhagyta a hajót. Szóval jó az irány, és nagyon tetszik ez az ötlet. (hegyi)
értékelés: