Az én Barát(h)om
Kollégám, barátom és Barát(h)om ugyanis úgy hívják: Baráth Ferenc!

Első ránézésre nekem úgy tűnik, hogy ez vakuval készített kép, valahogy a napbarnított homlok és ez a tropikál színvilág akár Ausztráliában is készülhetett volna vagy valamilyen meleg égövi helyszínen, van az egésznek valami útikép, útifotó hangulata. Épp ezért a kép stílusjegyeit elsődlegesen ebbe az útikép-zsáner kategóriába sorolnám, mert ennél többet igazából erről a képről nem tudok mondani. A Tibor részéről azt kérdezném, hogy ő hol van ebben a képben, azon kívül, hogy a leiratban olvashatjuk, hogy az ő egyik barátjáról van szó. Az a helyzet, hogy ez a személyesség azért hiányzik, azért nem erősödött fel a képben, mert a modell nem a fényképezőgépbe néz, nem is a fotósra, hanem valahová mellé, azaz a pillanat rögzítve lett, de nem az a pillanat, amikor kommunikálnak egymással, hanem itt valaki mással folyik egy kommunikáció, tehát nincs kontaktus, csak a feliratból látjuk, hogy ő egy barát. Ez egy ellesett, elkapott pillanat, pl. abba nem akarok nagyon belemenni, de a háttérben van egy fél fej egy másik szereplőtől, aki szintén errefelé néz, egy fél kar, tehát egy kicsit rendezetlen ez a viszony, tehát ha a portré tárgya a barátom, de ha bármilyen kapcsolatban is vagyunk a modellel, mert ez egy viszony, akkor ennek a viszonynak kell annyira koncentráltnak lennie, hogy megvárjuk azt a helyzetet vagy berendezzük, hogy abban le tudjuk fényképezni, és a zavaró körülményeket kiszűrjük, akár mi mozdulunk el, akár őt mozgatjuk máshová, akár azzal, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, ezért szerintem ezt a leckét ismétlésre visszaadnám, akár ezzel az alannyal, hiszen nagyon karakteres alany, érdekes helyzet lehet, de akkor legyen koncentrált, mondjam ki magamnak, hogy én most a barátomról egy portrét akarok készíteni, és akkor a forma behívódik, hogy mikor és hol szeretném ezt a képet elkészíteni, mit akarok rajta látni. Ez hiányzik most, nem érezzük ezt az előre elgondolást, hanem csak esetlegesen készült egy kép, és ezt elfogadtuk. (szőke)

Közben munka
Szombathely, III-as torony a járólap perspektívájából.

Itt egy alsó gépállást látunk olyannyira, hogy a munkavédelmi fafapucs, amit az alkotó lábán látunk, a horizont, tehát a szemsík a papucs környékén jelenik meg. Egy munkakörnyezetet látunk, ahol váltóállító karokat vagy miket látunk, ahol fölénk magasodik a szereplő. Természetesen ezek a férfias erőt igénylő kapcsolók hozzák azt a fajta princípiumot, amelyet az alkotó külön a 70-es évek stílusvilágát idéző tévénéző izomtól megemelkedő nejloning, a kihajtott gallér és sapka, kicsit roggyantott munkavédelmi nadrág stílussal, tehát egy etnoszociografikus világot beragyogja Osho gyökércsakra központú maszkulin világszemlélete, amit a pedellustól megtudva egyértelműen manipulatívan helyez el az alkotó, ahogy a matrica jellegű körbekeretezést is, tehát ez egy tudatos rendezői jelzés amivel a férfias önmegismerést duplán megemelve deklarálja. Ezek az utólagos manipulációk azok, amiket nem tartjuk igazán szükségszerűnek, olyan, mintha az üzenet erejében nem bízna Tibor, miközben ez inkább gyengíti az üzenet erejét, mindez a manipuláció azt jelzi, mintha az alkotó nem bízna önmagában és az üzenet erejében, pedig erről a képről minden érthetően lejönne akkor is, ha nem volnának ezek a manipulációk. (szőke)
értékelés:

Saját magam
A második lecke az nagyon fel volt adva, ugyanis elromlott a fényképezőgépem és mindenféleképpen szeretem volna anyagot küldeni ezért a „Ha nincs ló, jó a szamár is” elv alapján a telefonommal készítettem a képet. Nem tetszett, mert nem volt előnyös a kép, de hát ilyen fejről nehéz is. A legnagyobb bajom az volt vele hogy az előző nap folyamán a kollégám, aki szintén váltókezelő, hozott kóstolót az úgynevezett „vazsvári vörös”-ből amiből azután, egy erdélyi barátom szavaival élve megittunk egy „vederrel”. Ami aztán az orromon és a járomcsontot takaró bőrfelületen csapódott ki. Ezért aztán egy kicsit meg kellett dolgozni a képet, hogy ezt az apró testi hibát eltüntessem.

Itt úgy látszik, hogy Domján Péter elindított egy olyan retro hangulatot, amelyben a szárnyas fejvadászo, a vesztern kalap és a máv, mintegy karcos filmen, ahol a kerítés is a MÁV vasútállomást idézi, és hozza a romantikát, annak ellenére, hogy az optika becsillog, igazi cseh hangulata van ennek a munkának. Egy disznót elveszünk. Azért, mert bízz annyira magadban, hogy nem teszel rá mű csillogásokat, a fülhöz és egyéb helyre, megáll ez anélkül is, működik. (szőke)
értékelés:


A kép nem most készült, de a feltételeknek véleményem szerint megfelel. A köldökömet ábrázolja egy nyaralás alkalmával. A képet már felhasználtam a haverok szórakoztatására készült "klip"-ben amely teljes terjedelmében megtekinthető a youtube-on.

Köszöntünk az Estiskolán, egy igazi, konzekvens képet látunk, amelynél természetesen megvan az önirónia, hisz egy hasközelit küldött el az alkotó, amelyben azon túl, hogy egy geg jelenik meg, valakiről személyesen is kapunk egy képet, hogy mint vasutas így néz ki, elsőre két disznó, mert a dátumozót tessék kikapcsolni. (szőke)
értékelés: