Dolgoztál ezzel rendesen, azt látom, tulajdonképpen feláldoztál egy banánt, kiszedted a belsejét, meghagytad a héját egyben, azt is összeszeletelted, majd újból összeraktad és ez önmagában tök jó lenne akkor, ha nem lenne ott a kés. Most első sorban az első képről beszélek, számomra az első kép a legizgalmasabb, messze kiugrik a többi közül, mert ebben a szép fényben ezek a szeletkék tök jól működnének, persze azt ne kérdezd meg tőlem, hogy hogyan lehet megcsinálni, hogy ne boruljon szét, de valahogy ez a belerejtett kés nekem már sok, már egy lépéssel több, mint az az információ mennyiség, amit egy képen el lehet helyezni. Egyetlen egy dolog, ott az a kiflittyenő beltartalom az olyan, mint egy kukac, azt ha máshogy nem, akkor ki kellene retusálni. A következő kép az már olyan, mint egy késtartó, értem én, hogy a sok éhes kés, mint egy rítus, föláldozza ezt az egészet és nekiesik, és szétzabálja. A harmadik kép ez egy formajáték, fontos tanulmány, de önmagában nem működik, a nutellás háromszög az már megint sok, így szétrakva ez már nekem matek, itt már elmúlt azt a varázslat, ami az első képen ott volt, szóval mindenféleképpen az első képre szavazok. (hegyi)