Ize. Ket kep. "Ennek" es "orulunk". Ugyanonnan, par masodperc kulonbseggel. Ket olyan foszereplo, akik sejthetoen nem erzik at ugy a 24 ev oromet, mint a legtobb vendeg. Ok meg mintha egy Zs-kategorias horrorfilmre sminkelnenek, olyan foltokat hagynak a fenyek az arcukon. Jo, ok ketten egyutt talan epp 24 evesek, de akkor is felmerul bennem a kerdes: miert? Miert ok, miert ket egyforma kep, miert ezzel a otromba torta-tuzijatekkal? Ugyanakkor ott van az ujjatlan polo a nyakba akasztott kulccsal. Nekem az a 24. Boldog szuletesnapot, Tilos! (bobák)

Latjuk, hogy a kep reakcio Pista kepriportjara, ugyhogy kicsit bajban vagyok, amikor egy elemzeshez fogok. Beszelhetek megint csak errol a keprol a korulmenyektol fuggetlenul, vagy beszelhetek a riport es a reakcio kapcsolatarol, esetleg beszelhetek netan a szoborrol. En valami masrol szeretnek, ami talan az elsohoz all kozel, de megis kicsit mas. A kep ugy kerult elenk, hogy Pista bekuldte a kepriportjat Nagy Sandor szobraszmuvesz kertjebol, erre Zsolt azt mondta, hogy ej dehat Demeternek van itthon tole egy szobra, es rovidesen fel is kerult a kep. Ami ebbol nekem szamit, hogy szinte percek alatt keszult a kep. Errol a "szinte"-rol szeretnek beszelni.
   Ha eszembe jut valami, es meg akarom mutatni, akkor eloveszem es lefenykepezem. Ezzel szemben itt vilagitast latok, faragott fat, lakkozott fat, iranyitva van a tekintetem, es egyensuly van a kepen. Ez a hozzaallas az, ami szoget utott a fejembe, hogy csak meg akarsz valamit mutatni, de fotoban gondolkozol, nem egy "snapshot"-ban, hogy mondjak ezt szepen, pillanatkepben, emlekkepben. Egy olyan helyet keresel, ahol a hatterbol kiemelkedik a szobor, mikozben sajat anyagahoz kozel allo alapon nyugszik. Leteszed egy fa asztallap szelere ket ablak kozelebe talan. Az asztallap melegsege atjon a kemeny fekete-feheren is, a lakk pedig kiemeli a szobron latszo faragasnyomokat. A fa erezete vissza-visszavezet a szoborra. A ket fofeny finoman vilagitja a ket mutatott oldalt, mikozben nem rejti el az eszkoz nyomait.
A kompozicio megintcsak erdekes. A tema kozeprol enyhen balra kimozditva (nehogy harmadolopontig, de talan aranymetszesen is belul), es ezt a kimozditast ellensulyozza az alap latszolagos ferdesege es meg az erezet is - kis plusz suly a jobb oldalra. A sotet hatteret mar emlitettem, semmi zavaro dolog nem marad, ami elvehetne a figyelmemet a szoborrol. Rapillantok a kepre es azonnal a fejreszre nezek. Egyreszt a hatter miatt, masreszt mert az az egyik legvilagosabb pont, de van meg itt valami. Az enyhen felso nezopont es a szuk elessegi tartomany azzal jar, hogy a fej teljesen eles, a labresz pedig egy lehelletnyivel eletlenebb. Ez a lehelletnyi epp eleg ahhoz, hogy a ket legvilagosabb pont kozul a felsot valassza a szemem, mielott gondolkodhatnek. Az utomunka van meg hatra, arrol annyit tudok mondani, hogy radolgozik a faragas nyomaira, pontosabban definialja, hogy mit latok. Nem tolakodo, de hatarozott. Amit mondani akartam mindezzel itt fent az az, hogy mennyit valtoztat az eredmenyen, ha az ember tisztelettel all a temahoz es a feladathoz akkor is, ha az "csak" egy pillanatkep. Biztosan leirod majd, hogy a fenti megfontolasok es lepesek egy resze zsigerbol jon. Nekunk meg, akiknek meg nem jon zsigerbol, erdemes lesz odafigyelni ezekre a sokat jelento aprosagokra, es magara a hozzaallasra. Ezert ez a kep egy jo lecke nekem. (bobák)