Egy vazanyi liliomot latok lagy arnyalatokkal, ami szepen illik a viragokhoz. A vaza szeles szaju, a viragokon minimalis elrendezettseg sem latszik, es ez szep, szabad es konnyed erzetet kelt bennem. Latok egy szep formaju kancsot, ami kiemel egyetlen viragot - ez a reszlet onmagaban is megerdemelne talan egy kepet, ugyanakkor kicsit borit az elrendezesen, amit a bal felso sarok fele nyulo liliomok igyekeznek ellensulyozni. Latom meg a korabbi locsolasok maradvanyait a vaza mogott az uvegen, aminek nem sikerult jelentest vagy kompozicios szerepet talalnom (:p).
Nem tudom nem emliteni azt a feszesseget, amit a kep jobb es bal szelet erinto kancsoful ill. virag ad, nem tudom ezt osszhangba hozni a fent irt konnyed es talan kisse vad eleganciaval. Talan fel koromnyi plusz hely jobbra es balra ezt enyhitene.
Az hiszem, mind a vilagitas, mind az expozicio es az utomunka kellett ahhoz, hogy az arnyalatok hatarozottak es beszedesek, de ne harsanyak legyenek. Gondolok itt a hatter enyhen strukturalt sotetsegere, a viragszirmok szinte tapinthato anyagara, az uvegek kemenysegere, es ezek viszonyaira.
Kellemes kep, egy jol megvalasztott es bemutatott szelete a mindennapokban talalhato szepsegnek, amik feldobjak a pillanatokat. (bobák)