Idétlen idők, avagy festők pihenőideje.

"Emlékszem, régen volt
Mikor még együtt élt a család
Esténként anyám fôzött
Nekünk vacsorát
Mi testvérek csak nevettünk
S élveztük a meleget
Volt aki többször kért
Mert nem evett még eleget
Illanó illatok szálltak föl az égbe
Szikrázó csillagok estek le helyébe

Bizony már régen volt
Mikor jó apám fölállt
Jel volt ez ki tudja
Kezdjük a muzsikát
Nôvérem Emese anyámmal
A zongorához ült
Rögtön mindkettô egy kottába
Lelkesen elmerült
Aztán felcsendült a zene
Boldogan repülnék ma én is vele"

/Kex: Család/

Szomjas a föld és éhesek a fák.

Zenna ha örül, hanyatt dobja magát.