Tisztában vagyok vele, hogy az a helyzet, amit itt megmutatsz, a legtöbb fotós számára az álló formátumot kívánná, én mégis a fekvő formátumot preferálom, mégpedig azért, mert ahhoz, hogy érzékelhessük a helyszínt, a történetet, szükség van a környezetre is. Természetesen nem tudom, mennyi hely van a fotografáláshoz, ezért amit mondok, az csak egy elvi álláspont, de amennyit enged a hely, még nyitnék a képen. Így ahogy most látom ugyanis olyan érzetem van, mintha elnéznék az asztal fölött, csak hogy ott a fal van. Kell a képkeret alja, de több kéne a székekből. (hegyi)
értékelés: