3F365.2.292 Tehetsz róla, tehetsz ellene I.

Mármint, hogy jó vagy rossz a kedved, szúrós-e a tekinteted, mintegy válaszként odaszúrva, de ha egyéb asszociációra utal e kép se gond, de majd megírjátok Roland, meg a többiek.

A táskám én vagyok, a lányom szerint

Ez így nincs megoldva, Feri, ugye te is érzed. Oké, varázsszőnyeg, meg oké, legyen a gyerek is ott, de nem mérted fel sem a fényviszonyt, sem a hely méreteit elég jól, így torzít is, meg be is lógnak dolgok. (hegyi)

3F365.2.286 A táskám...

Nem egészen tartottam magam a feladat lejrásához, de a táskáim, melyeket sokáig használtam, ott vannak.

3F365.2.282
Miért a hónap képe:

Feri képe történetiségét illetően hatott rám, a sűrítésével. Bevallom, erről a képről Ferivel váltottunk levelet, mert véleményem szerint ha ez aktban készül el, akkor kevésbé lenne zavarba ejtő, mint így. Tudom, meglepő első olvasásra ez a gondolatsor, de próbálom elmagyarázni. Az elsődleges üzeneti réteg a várakozásé, szemlélődés, a bent és kint, ez érthető és világos. De azzal, hogy minden álomszerűsége ellenére megmaradunk a valóságnál, és ezt a ruha erősíti fel, azzal olyanná lesz a kép, mintha valami öregek otthonában készült volna, ahonnan már nincs tovább, nincs kiút, kijárás. Ezt erősíti az ablak keresztje és az is, hogy miközben a figura kifelé néz, tehát számára a külvilág fontos, de mi, a nézők ebből semmit sem érzékelhetünk. A bentitől elfordult, de a kintihez is csak szemlélőként van köze, karba font kezével a nyugalom mellett a tétlenség, elutasítás, tehetetlenség is bekapcsolódik. Ha akt készül, átkerül a szociografikus irányról a hangsúly az általánosra, a formákra, és egyből eltűnik ez a nyomasztó érzet. Remélem, Feri ezt egyszer megcsinálja aktban is, úgy, hogy az asztalon is lesz egy hamutál vagy egy szemüveg, könyv, valami, ugyanígy életlenben, mint most van. Szóval egy szónak is száz a vége, ez a kép jó, erősen üzen, emellett ha a havi anyagot nézem, Feri az egyik legösszeszedettebb alkotó. Nem mondom, hogy minden képe találat, de érződik rajta, hogy dolgozik azzal, hogy birtokába vegye a képnyelvet, és ez fontos. (hegyi)

3F365.2.279 90-es évek - II.

Azt hiszem, így az ötvenhez közel gond ezeket az éveket úgy visszaadni, ahogyan azt megéltük, majdnemhogy Zsoltra kell hivatkoznom nekem is. Volt akkor lila zakóm, éltem-haltam a fociért, stb, stb, de képileg azok az emlékek alig jönnek be, nincs mit újrafogalmazni, jutott az örömből, bánatból akkor is. Amúgy a zakó vállban most is jó, a többi meg nem érdekes.