Ismétlődő álom

A 365-be bekerült egy álom, én ott arról mondtam valamit, egészen konkrétan emlékszem, hogy a nadrágról beszéltem, hogy ha már álom, akkor az a fajta konkrétság, ami a nadrágban jelenik meg, az elvisz engem az álomból, mint élményből. Tehát az álomszerűséget jobban tudja sugallni az, ha nincsenek konkrét ruhadarabok, és erre küldte Feri ezt a képet javításként. Most túl távol kerültünk ettől az egésztől, mintha azon az előző képen lett volna egy kicsit a pocakból és a felsőtestből, most ebből a képből ezt hiányolom, két kis cingár lábika nagyon külön áll a szék karfájától. Ha jól emlékszem, akkor valami olyan volt az, hogy kitántorgok és megkapaszkodom a székben, de most pont ez a kapaszkodás élmény, az összetartozás ezzel a formával nincs meg, ráadásul tegyük hozzá azt, hogy a felső íves formához még passzolna is a pocak, tehát nem mondanék le a lábakról, egy pocak önmagában lehet, hogy kevés, nem tudom, érdemes lehet kipróbálni, de valamit még adnék a testből és nem azért mondom, hogy ezzel téged belekényszerítselek egy feladat újbóli és újbóli és újbóli megismétlésébe, de azért ha neked is belefér, akkor örömmel veszem, ha még ezzel dolgozol. (hegyi)

Bodzafürt és az albatroszok

Látod, ezt most nem tudom, hogy micsoda. Nagyon jó, mert olyan, mintha egy barlangrajz lenne, de egészen elvitted grafika felé a dolgot, nem tudom, hogy ebben csak a photoshop játék van benne, vagy világítottál is valamit. De az összehatás tetszik még akkor is, ha elég messze kerülünk a fotográfiától, már szinte a fotogramig jutunk. Nem baj ez, ettől még nekem ez a kép tetszik szubjektíve. (hegyi)

Cipők

Azt hiszem, az a bajom, hogy feleslegesen túl közel mentél ehhez az egészhez. Másrészt nem tudom, hogy mobillal csináltad-e, mert ott a cipő orránál ott eléggé eltűntek a tónusok, mert bár ott szürkének hat, de valójában ki van égve. Igazából azért zavar, hogy túl közel mentél, mert a cipőfűző, a fűzőnek a masnija elég brutálisan vannak elvágva, főképp a fölső cipőnél. Nem azt mondom, hogy minden ívet vissza kell 100%-ig adni, az első cipőnél nekem bőven elég, hogy a fele megvan, akkor már a másik felét oda tudom képzelni, de ha a fele sincs meg, akkor ott probléma adódhat. (hegyi)

Augusztusi reggel

Van ennek egy ilyen perzselő-sercegő hangulata és ez nagyon tetszik és ez kell, a vízszintes is kell, mert most egy kicsit ferdék vagyunk. Értem én ám, hogy a háttér az eleve egy ilyen körív és abból egy szelet az ferdének fog mutatni, de ezt valahogy vissza kell hozni és ellene dolgozik még ennek az egésznek az a sötét rész ott a bal oldalon, ezért mindenféleképpen érdemes lett volna forgatni, körülbelül egy fokról beszélünk, nem többről, hogy ez egyensúlyba kerüljön, egyébként oké. Még valamit: a 4:3-as vagy 3:2.es arány nem véletlen, ez a panorámához közelítő vágás szűk, inkább filmes, mint fotós megközelítés, én fenn is és lenn is bírnám még, hogy több legyen. (hegyi)

Sziluett az esőben

Én erről nem akarok sokat beszélni, ez egy nagyon szép kép, egy szép lírai megoldás. Lehet, hogy én még egy 5 centivel lejjebb mentem volna, annyival csak, hogy a cserépnek a teteje egy vízszintes vonallá váljon, nem kell nekünk oda belátni, nem kell érzékelnünk ezt az ívet, és akkor még magasabbra kerülhetett volna ennek az elszáradt fűszernövénynek a teteje, de én ezt a képet nagyon szeretem, még akkor is, ha azt mondom, hogy vágható lenne ott, ahol az üvegen van két ilyen vízszintesebb vonal fönt. (hegyi)

Szomjazom

Mi az az oszlop, mert azt nem értem megint. Érdekes, hogy rövid idő alatt ez most már a második olyan képed, amit függőlegesen valami kettévág. Volt az a mezőn a fatörzs, most itt van ez a függőleges oszlop, és engem zavar, mert azt a nyugalmas dolgot szétfeszíti, és ezzel nem is lenne baj, ha érteném, hogy miért. Ezt a miértet a képnek kellene megmondania. (hegyi)