chuck

chuck

Ja, hát ez Chuck Norris. Hát kellett gondolkodnom, hogy miért ez a cím. Aztán láttam, hogy van egy fickó ezen a biciklin, és hogy ő Chuck Norris. Tökéletesen elfogadom azt, hogy az emberrel szembe jönnek pillanatok, és ezek a pillanatok annyira erősen hívnak, hogy megörökítsük őket, hogy nem tudunk ellenállni, és készül egy kép. Ez egy lépcsőfok, és ezt a lépcsőfokot meg kell tudni mászni ahhoz, hogy tovább tudj lépni a következő lépcsőfokra, amikor elkezded már rendezni is a képeket vagy a történeteket, hogy azt az üzenetet meséljék, amit te mondani akarsz. Ez a kép izgalmas a fényviszonyait illetően, a formáit illetően, de történetiségében keveset tud mondani az, hogy van egy biciklire ragasztott matrica. Ha ebből a bicikliből többet kapunk, és látom azt, hogy ez egy elhagyott bicikli, esetleg már el is kezdték szétszerelni, és közben ez Chuck Norris biciklije volt, az már el tud vinni egy irányba, és akkor már ennek lehet iróniája, humora vagy drámaisága. Ehhez a nagylátószög segíthet. De most így ebben a formában ez csak egy felvetés, de ez nincs megoldva. Nyilvánvaló ez most egy kérdés, hogy ez egy házibuli előtt készült, és hívtak, hogy menjél még takarítani, és ezért nem tudtál több időt tölteni vele, vagy valahol látogatóban voltál, és nem akartad, hogy rossz szemmel nézzenek rád, hogy miért fényképezed a szomszéd biciklijét. Sok mindent el tudok képzelni, de venni kell a bátorságot ahhoz, hogy akkor, amikor a masina már nálunk van, és fényképezni kezdünk vele, akkor igenis mi a fotográfusok leszünk, tehát akkor nekünk az dolgunk, hogy ezeket az ábrázolásokat megcsináljuk. (hegyi)

kint - bent

kint - bent

Én értem, hogy téged megragadott az, ami itt ezzel a szöveggel történik, főleg úgy, hogy ugye ez valami fém lap lehet, amibe belevágták ezeket a betűket, és ettől az inverze is olvashatóvá válik. Látom, a graffitisek is örömmel használták ezt, mint egy írótáblát. Tehát ez érthető, és rendben van. Ami kevésbé érthető, hogyha már ott vagy, akkor az nem elég, hogy megfigyelem ezt a táblát, és megpróbálok olyan helyzetet keresni, hogy valaki azért legyen benne, hogy legyen hozzá történet, meg legyen benne valami emberi, mert önmagában azt érzem, hogy ez kevés. Ugyanis ez bátortalanság, és hát ne legyünk bátortalanok. Vagy vigyünk magunkkal valami havert vagy barátnőt, akit alkalmasnak tartunk, és használhatunk egy-egy képi megfejtéshez, vagy ott azért valakit nyugodtan megkérhetsz, hogy ne haragudj, szeretnék erről a tábláról csinálni egy képet, ez egy iskolai feladat, segítenél-e abban, hogy odaállsz a távolba háttal nekem. És akkor ez már komponálhatóvá válik, mert most ez a fajta perspektivikus ábrázolás, amit itt látunk, nem biztos, hogy jót tesz ennek az üzenetnek. Ott van két ilyen esernyőnyélforma, a fene tudja, hogy az mi akar lenni. Ott vannak ugyan a szereplők, de az egészet áthúzza keresztbe ez a két cső – nem nagyon kapcsolódnak össze ettől a formáid. Azoknak a szereplőknek nem itt kéne állniuk. Sőt ennek jót tenne, hogyha azért életlenben lenne a háttérben térábrázolás is. Magyarán ha nem is teljesen szembe álltál volna, de valamennyivel jobban szembe álltál volna ezzel a táblával. És úgy próbálod megkeresni, hogy mit tud ez kiadni. (hegyi)

szent rita

szent rita

Ami az erénye és pozitívuma ennek a képnek, az a tónusterjedelem. Nagyon plasztikus lett a szobor. Még egy kicsit talán lehetne a középtónusokkal dolgozni, hogy azt a sötétebbek felé elvíve még jobban kijöjjön a térbelisége ennek az alkotásnak, és az is nagyon tetszik, ahogy leválasztottad ezt a fény és árnyék megválasztással, és a nézőpontmegválasztással a háttérről. Ami nem igazán tetszik, az az elhelyezése mindennek, mert valahogy ez most le van csúszva ide bal alulra, és a kép jobb és felső szakasza nincs kihasználva mint regiszter, tehát oda nem raktunk semmilyen üzenetet. Így értelmezhetetlen számomra az, hogy miért ebben a pózban van ez lefotózva. Tehát miközben jót tenne a képnek, hogyha kapnánk még a lábakból, amit nem tudom, hogy miért hagytál le – lehet, hogy ennek van valami oka ott, elcsorbult a szobor, vagy oda voltak pakolva valami giccsek, műanyag koszorú, vagy a fene tudja micsoda, nem tudom, csak találgatni tudok. De a néző az meg olyan egyszerű lény, hogy nem sokat akar találgatni, ő kész megoldásokat akar kapni. Most itt ennél a képnél ez nem teljesen befejezett. (hegyi)

nagymaros

nagymaros

Az a helyzet, András, hogy ami ebben a képben izgalmas lenne, az megtörténik a kép felénél, és a kép másik felénél nem történik semmi. Magyarán az ég az nem annyira nagyon fontos, akár két, majdnem háromujjnyi is vágható lenne ebből, viszont a kép aljához ezt nyugodtan hozzá lehetne akár tenni. Az sokkal érdekesebb lenne, sőt azt mondom neked, hogyha ezt a képet levágod úgy, hogy az égből semennyi se látsszon, és azt odateszed alulra, akkor ennek lenne húzása. Most egy kicsit olyan, mintha a fényképezőgép-állványod hanyatt billent volna, és egy egyébként jó meglátás ettől kompozícióban elmászott volna. Merthogy nagyon érdekesek ezek a gyertyafényt imitáló tükröződések a vízen. Gondolom téged is ez fogott meg, és ezért készítetted a képet, de akkor koncentráljunk erre. (hegyi)

mango

mango

Ezt a képet a szabadgyakorlatba küldted, de nyugodtan beküldhetted volna a házikedvenc leckébe is még akkor is, ha ez nem a te kutyád, mert ez egy jó kutyaportré. Egyrészt azért jó, mert magad fölé emelted azáltal, hogy egy alsó gépállást használsz, ezzel már tulajdonképpen humanizáltad, tehát beemeled az emberi világba őt, ettől már szinte egy nyomozó lett vagy egy sztár, aki mint egy divatbemutatón beállt ide nekünk. Örülök annak, hogy meg vannak a lábfejei és valamilyen párkánynak a szélén ő megkapaszkodik, mert ez is jót tesz. Talán annyi még segített volna, ha valaki segítőd nagyjából bal oldalról mögüled jelzést ad a kutyának, mert nem az hiányzik, hogy rád/ránk nézzen a kutya, vagyis a kamerába, hanem a másik szeme szerintem jó lenne, ha meglenne legalább egy picit, ha nem is teljes egészében, ha egy pár fokot fordult volna a kutya feje felénk, akkor megmarad ez a félprofilos dolog és a fajtajelleget is jól ábrázoljuk, másrészt azért a fejből és – talán furcsa lesz, amit mondok – a gondolatiságból, amit beleképzelünk, hogy mire is gondolhat a kutya, abból is több jön át a képen. (hegyi)