Azt hiszem, nem titok, hogy Márti képei nagyon közel állnak hozzám. Az a könnyedség, ahogyan összekomponál, egymástól nagyon távol álló, képi elemeket, nekem kicsit olyan, mint amikor a kitérő egyenesek összetalálkoznak, és barátságos vállveregetés után, széles mosollyal arcukon, anekdotázva elsörözgetnek egy napsütötte teraszon. Azért ezt a képet választottam, mert lenyűgöz ez a gondosan berendezett négyzet látszólagos, ugyanakkor finoman bohókás rendetlensége. Azokat a puha zöld lapuleveleket pedig órákig tudnám nézni. Köszönöm az élményt. (Homonnay-Tóth Zsuzsa)