Gratulálok, nagyon jó sorozat!
2. Építészet, enteriőr, Elemzés, Feladatmegoldás, Hónap képe
Nagyon izgalmas az a világ, amit Sándor megmutat nekünk, és én azt gondolom, hogy ez az egyik legerősebb épített környezetes leckemegoldás, ugyanis abszolút jól látta azt Sándor, hogy maga ez a helyszín mit kíván. Milyen képkiosztást, milyen objektívet, milyen nézőpontot, ez honnan lesz érdekes, és miért, és milyen utómunkát. Nagyon magas szintű munkát kaptunk, és nem csak ez az erénye ennek az egésznek, mert ez még ettől lehetne beszámoló, ugyanakkor ez ennél tovább megy, mert nem mentes a képsor az alkotói képformálástól. Ez pedig szerintem a legfontosabb lépcső a fotográfiában, hogy az ember eljusson odáig, hogy van véleménye, és azt ne primer eszközökkel, hanem esztétikai formában tudja azt a néző elé tárni. Ez egy olyan projekt, amit szemmel láthatóan Sándor komolyan gondolt, ebbe nem kevés energia van, hogy bejárja ezeket a helyszíneket. Ebben a tekintetben mindegy az, hogy ehhez milyen segítséget kapott, vagy milyen lehetőségei adódtak, és ez kinek adott, és kinek nem, merthogy ugyanezt a fajta gondosságot bármilyen más helyzetben meg lehet oldani. És azt is mondhatom, hogy ez a helyzet is, hiába adódik meg az embernek, hogy elmenjen egy ilyen helyszínre, ettől még össze lehet csapni, vagy az ember állhat ott tétován, úgymond földbe gyökerezett lábbal, hogy mit kezdjek ezzel az egésszel. Sándor pontosan látta és érezte azt, hogy ezzel az objektív megválasztással egyrészt ezeket a tereket íveltté és pozitív kicsengésűvé tudja tenni, és ezt az egészet tulajdonképpen a tónusrenddel, az embertelenséggel, a sci-fi hatású utópisztikus ábrázolással helyre tudja billenteni, tehát a nagyon édes, és a nagyon úgymond nőies formákat előhozó élményanyagot meg tudja nekünk úgy mutatni, hogy az hordozza azt, amit egy jó film. Amikor a feszültségkeltés nagyon precízen, adagoltan kerül a néző elé. Tehát, én ezt nagyon jónak tartom ebben a képsorban, úgyhogy Sándor, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. Tőled is azt kérem - függetlenül attól, hogy ezek mennyire kiállításérett anyagok, mert ennél a képsornál én azt gondolom, hogy abszolút kiállításra érett anyag -, hogy tedd meg, hogy kicsit a beküldésnél nagyobb tempót diktálsz magadnak. Van miről beszélgessünk, engem is kell inspirálni jó munkákkal! (hegyi) értékelés:
Lenyűgöző számomra ez a világ, amit Sándor mutat, mert egyrészt rendkívül pontos, éles, kézzel fogható az utolsó cső és csavar is, másrészt szédítő és szemöldököt felvonó képek, amik kiveszik a kapaszkodót a kézből: úgy meg van hajlítva a fény, hogy nem tudni mi görbe és mi egyenes. Ez a görbe tükör szerintem tökéletes ilyen földalatti terek megmutatásához, amik a valóságban valószínűleg sokkal unalmasabbak. Ha akarom, ezek most izgalmas látványtervek egy sci-fi-hez, vagy éppen egy antiutópia nyomasztó és szorongató termei, a maguk torz irányaival és távolságaival - egyszerre nyűgöznek le és hívnak asszociációs táncra. A remek koncepció mellett a technikai tudástól is lobog a hajam, mert a távolba vesző beton textúrája is tapintható - a fények ritmusa pedig olyan, mintha filmes stáb világította volna be. Ezek mellett Sándor finoman játszik még a színvilág hangulatával és a képek asszimmetriájával is. Jó rendezőként instruálta a színeket, van, ahol majdnem monokrómba tűnnek és van, ahol fontos szerepet játszanak - az enyhe egyensúlytalanság pedig megbillenti a fejet és finom lendületével hív a kanyar utáni rész továbbgondolására. Gratulálok ehhez a remek képsorhoz, köszönöm, hogy elhoztad ide, köszönöm az élményt! (Halász Zoltán)
Ténylegesen döbbenetes, kár, hogy ilyen pici a méretkorlát, meg a monitor :) Itt is lenne egy rakás kérdésem az első ámulat után, de elsősorban technikai jellegűek :) Nagyon szép munka!
Gratulálok én is.