Nagyon jók a színei a képnek, nagyon filmszerű, erős a gesztus is, de az zavaró, hogy épp a csók, az ihlet csókja az, ami félig takarásban marad, és ez a szégyenlősség nem tesz jót az üzenetnek, mert most akkor vagy elbújok a csókommal, vagy megmutatom, vagy szégyenlős vagyok, vagy büszke. Tehát ha Judit nem akar dolgozni ezzel, akkor megvan rá mondjuk két disznó is akár, viszont ha a Judit egy kicsit is szeret minket, akkor megismétli ezt a gesztust, ezt a szerető ölelést és megmutatja, hogy jobban érezhessük. (szőke)
értékelés:

kicsit nagyképűnek tűnhet :)

Én vagyok az igazság és az élet útja, azt hiszem, ez ennek a megfejtése... hát... én azért vagyok tanácstalan, mert ez második lecke, önportré, és azt írja itt az alkotó, hogy kicsit nagyképűnek tűnhet – nem, nekem ilyen problémám nincs vele, de ha pl. absztrakciónak veszem, és azt mondom, hogy az ott két női láb, és akkor valahol értem az üzenetet a negatív formákkal együtt, pannifény – mégis, elgondolkodtató és ezt áttesszük szorgalmiba én a második leckét kérnénk ismételni, mert arra egy portrét szeretnénk kérni. (szőke-hegyi)