Készülünk a télre.

Anita ezt a képet is a Mogyorók kertjében találta - nem véletlenül írjuk, hogy találta, mert ha a téma az ősz, a favágás, akkor a kép megkívánná, hogy belenyúljon a kompozícióba. Most látunk egy szeneskannát, egy talicskát, amit Zsolt megrakott fával. A szeneskanna üresen tátong, a fákat csak érintőlegesen látjuk, tehát akár a Zsolt által otthagyott fákból néhánnyal ezt a helyzetet meg lehetett volna oldani, talán picit emelni a kamerán, mert most a legfontosabb ez az üres vas szerkezet. (szőke-hegyi)

A Klastromnak egész nagy dokumentációja kezd lenni a táboros és estiskolás képek által, érdemes végignézni, hogy az alkotók milyen megközelítéseket alkalmaztak már. Anitának annyit tudnánk mondani, amit már az Eiffel torony esetében is mondtunk, hogy ezekben az esetekben, amikor ismert, híres épületet fotózunk, meg kell találni azt a személyes pluszt, amitől az a kép egyedivé válik és felül tud emelkedni az útikép kategórián. Jó a párhuzamba állítása a kiszáradt fának és a romnak, de ennél tovább kell menni, hiszen a klastrom mint háttér, mint színpad, vagy akár mint forma alap motívum, ami most nem jut ennél tovább. Abban nem szeretnénk ötletet adni, hogy mi tehetné személyesebbé, mert az Hegyi vagy Szőke személyessége lenne. Hogy ez akt, csendélet, portré vagy milyen irány, ki-ki döntse el maga, de a rom, az épület kisugárzása csak alap motívum, nem elég ahhoz, hogy személyessé varázsoljon egy helyzetet. Itt sem tudunk mást mondani, mint hogy ha Anita közel érzi magához ezt a témát, akkor az idő lesz a kulcs, az idő a megfejtés, amit kívülállóként passzívan kell eltölteni "vele" ahhoz, hogy kialakuljon a személyes "barátság". (szőke-hegyi)

Anita ezt a képet akár a még nem létező akt leckénkre is küldhette volna, persze köldökként is jól értelmezhető, bár ehhez segítség lenne, ha a kamera egy picivel feljebb kerül, hogy a köldök helye is megjelenhessen, és akkor talán a folthatások, a kompozíció is érdekesebb, izgalmasabb lenne, mert igazából most a kép alsó harmada már nem ad hozzá a formai játékhoz, sőt, egy zavaró árnyék megjelenése miatt a forma is megtörik. Jó meglátás, de a személyesség épp azzal jelenhetne meg a képen, ha Anita meghozza azt a döntést, hogy ebben a formai helyzetben mi az, ami bemozdíthatja, dinamizálhatja a történetet. (szőke-hegyi)
értékelés:

...majd felöltözik ha virrad reggele, a kikelet...

Ez is leckére érkezett, és azért került ide, mer ugyan az ősznek megvan a maga líraisága, és örülök, hogy ez a kép nem egy nagyon direkt történetet mutat, de nekem nagyon hiányzik belőle az Anita személyessége. Jó ez a víztükör, a levelek, a fa ritmusai ebben, de ez alkalmas lenne, és ez hiányzik nekem egy másik sík, a vízfelület maga, és ezen is történhetnének valamik, és ez lehetne a személyes irány. (hegyi)

Anita, ehhez a képhez azért nem fogunk igazából hozzáfűzni sok mindent, mert még egyszer szeretném mondani, hogy ez az a szint, amiért megérte annyit vitatkozni, küzdeni, személyesen is, itt Dörögdön, a fotózásról, a vizualitásról is. Nagyon remélem, hogy nem csak négy hozzászólás lesz ehhez a képhez, számomra azért ez kérdéseket vet föl, hogy mik azok a képek, ahol intenzív a jelenlévőknek a kommunikációja, és mik azok, ahol noha szerintem 100 %-ig szép és jó képekről van szó, mégis furcsa módon nem kapnak érzelmi segítséget az alkotók. Két-három jószándékú hozzászólást kapnak, és aztán eltűnik az estiskola süllyesztőjében a kép. Azt határozottan szeretném mondani, hogy az eddigi munkáid között a kékfestős kép mellett az egyik legjobb alkotás, amit eddig elküldtél, nagyon örülök, hogy el tudtunk jutni erre a szintre. Nagyon furcsa nekem, hogy bár ennyien küldünk be képeket, mégis egy ilyen alkotás nem kommunikációra gerjesztő a többieknek. Holott szerintem büszkeségre ad okot, hogy van egy ilyen képe az estiskolának. És ezt nem azért tartom fontosnak, hogy a többieknek írni kellene ehhez a képhez, hanem azért, mert ezzel az Anitának is, a benne zajló küzdelmeknek, értelmezéseknek is segíthetnénk. És ha mi nem segítünk egymásnak egy szabadidős oldalon, akkor úgy gondolom, hogy nem tehetjük fel a kérdést, hogy a világ, ami összeszorított minket itt az estiskolán, összegyűjtött bennünket ide, ahol a magunk döntései miatt keressük egymás kapcsolatait, az ottani kérdéseket vajon hogyan fogalmazhatnánk meg, ha itt, az oldalon belül nem figyelünk egymásra? A képet három disznósnak értékelem. Ha tehetném, adnék többet is, de így csak annyit mondok, hogy az egyik kedvenc képem. [Szőke] Én adok az én disznóimból egyet hozzá, a Gábornak is adtam. [Hegyi] Én is. [Szőke], azaz öt disznós a kép. (szőke-hegyi)
értékelés: ++

az almafán.

Ez a kép emlékeim szerint az idei Ősök Háza programon készült, ahol Ákos a kamerával gondolom a főzést vagy valami akciót filmez. A kép nagyon izgalmas és jó humorú kép, de ebben a helyzetben azért egy picit talán itt is az lenne a megoldás, ha bővebb képet aunk, pláne ha megnézzük, mit filmez, és nagyjából onnan fényképezzük őt, mert akkor talán több a kapcsolat a kamera és a fényképezőgép, az emberek között. Úgyhogy talán ez lett volna egy ilyen továbblépés ebben a történetben. Pl. Ákos feneke, és ott az az ág az almákkal itt nem annyira fontos, tehát ha ott lett volna egy vágás, a vicc ugyanúgy meglett volna, de a térde felé még kellett volna tér, hiszen ő itt kitekint a képből, így nincs meg az a dinamikai játék, ami bemozgatná ezt a kompozíciót. (hegyi)

Vékonyul tovább a családi szappan.

Anita, ami hozzáfűzéseket írtál, azt nem tudjuk dekódolni, tehát nem tudjuk kik a rokonok, ki kivel, hogy... és az én bajom az az, hogy ha csinálsz egy kettősportrét, az két ember kapcsolatáról szól. A címmel tudsz segíteni a nézőnek, hogy noha a két kisgyerek itt együtt van, mégis külön vannak valami okból kifolyólag – de ez nem derül ki számunkra. Tehát a drámája nincs meg a képnek, akár nézhetnek ezek a gyerekek egy színházi előadást is valahol. Másrészt meg figyeljük meg, mindkét gyerek ugyanoda néz. Tehát az ’együtt is külön’ ebből a képből, csak azért, mert a két gyereke között távolság van és nem együtt játszanak, hanem együtt, egyfelé figyelnek, de ugyanoda figyelnek, úgyhogy ez sajnos nem jön ki. Lehet, hogy te tudsz ennél többet a történetükről, de ezt nem helyezted el a képen, nem mondtad el. (szőke-hegyi)