este fáradtan,gyűrött arccal... ez gondolom ismerős. az arc jobb és bal fele, maszattal és maszat nélkül.

A második lecke önportré munka és az, hogy a Margit újra kezdte a házi feladatait egy határozott döntésnek köszönhető és ez jól érzékelhető ez a folyamat, követhető is. Az első lecke ismétléshez képest ugyanazt a kísérletet folytatja és erre a képre természetesen ugyanazok érvényesek még így a teljes arc tekintetében is, amelyeket az első leckére elmondtam. Ettől függetlenül fontosnak tartom, mert tudatos és határozott az az út amin elindult, tehát megkapja a három disznót. Annyit szeretnék még itt közölni, hogy jól látható, elsősorban a Pedellushoz érkező belső kommunikációkon keresztül is, hogy nem csak spontán munkákat küld Margit, hanem képsorozatokat, kísérleteket hajt végre és közös döntéssel került fel a színes változata ennek a képnek. Azt sejtem, hogy pontosan a színek miatt ez a bizonyos kettős én, és önmagam keresése jobban érzékelhető, talán ez nyilván, mivel nincsenek különleges berendezéseink, talán egy másik háttérrel még erőteljesebbek a narancsok, sárgák, bíborok, pink színformációk, még erőteljesebben kijönne ez a David Bowie-s hangulat, ezen természetesen érdemes tovább játszani, hiszen nem hajt bennünket a tatár. Azt lehet tudni, hogy rátalált egy útra és ehhez további jó lelkületet és örömet kívánok, mert úgy tűnik, hogy Margit itt egy nagy folyamatba kezdett bele. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Ez egy átlagos , röplabda utáni beszélgetős, borozós péntek este. Sipi beszél folyamatosan gesztikulálva, Tibor pedig vigyorogva hallagatja.

Margit képében elsődlegesen az az izgalmas, hogy bár középpontra van helyezve egy pohár bor és az asztallap szintjéből, alsó gépállásból fényképezi ezt a közösségi jelenetet, egy oldott baráti beszélgetést, mégis az élesség megválasztásával a jobboldali háttérbe érkezünk az operatőr által nézőként és a fiatalember, aki balra néz, irányítja is ezt az egész kompozíciós rendet. Ahhoz, hogy ezt értsük igazából el kellene képzelnünk térképészetileg ezt a fényképhelyzetet felülnézetben, és azt látnánk, hogy a pohár jobboldali fiatalember, baloldali elmosódottabb mozgásban lévő ember alakja felülnézetben egy háromszöget alkot. Ennek a háromszögnek az iránya: pohár, jobboldali fiatalember, elmosódott beszélő, majd vissza a pohárhoz. Az élesség megválasztásával is ugyanezt az utat követi az operatőr. A kérdés csak az, hogy mennyire volt tudatos ez a fajta térszerkesztés. Az a sejtésünk, hogy a cappy-s pohár, vagy chappy-s üveg és a nagyon szép formájú boroskancsó szélei azért maradnak le jobboldalon, és a fiatalember koponyaíve, mert nem biztos, hogy tudatos a kompozíció ekként való megválasztása. Márpedig ez a kép ettől a rendszertől kap egy különleges hangsúlyt. Nagyon fontos, hogy a baloldalon a pohár egész a kép szélén megmarad. Ez az előtér háttér játék dinamizálja az elmosódott baloldali háttérben lévő figurát. Ez egy nagyon izgalmas dolog, amibe sejtésem szerint a Margit belenyúlt, de ez nem baj, hanem érdemes lenne elgondolkozni, vagy érdemes lenne ekként figyelni a vizualitást. Akár még beállítva is ugyanezt a kompozíciós rendet érdemes lenne megismételni. Pontosan azért, mert a kép, még ha véletlenszerűen is, sokkal többet mutat, sokkal többet ad, mint amit gondolnánk. Nyilvánvalóan, mivel egy szoció környezetben zajlódik mindez, lehetséges, hogy valamilyen szinten műtermi, vagy egy összefogottabb környezetben érdemes lenne megismételni ezekkel a tárgyakkal, ezekkel a szereplőkkel ugyanezt a megoldást. Ha erre lehetőség van, akkor véleményem szerint a pohár, a középen látható pohár fölső ívét vagy benne kellene hagyni a képben, vagy pedig a vörösbor folyadékpereménél kellene vágni a kompozíciót. Most nyilvánvalóan, mivel az ösztönös érzése, az ösztönös antennázása megvolt erre a különleges szituációra a fotósnak, ott a helyszínen elkészítette ezt a fotót, ebből adódik, hogy sok látványbeli pontatlanság van a háttérben, de még egyszer mondom, a kép védelmére, hogy ez azért van, mert ott egy azonnali döntést kellett hozni, hogy én ebben a közösségi helyzetben lefotózom mindazt, amit itt látok. Az ilyenfajta szoció fotó, amely ugyanakkor átlép a képzőművészet birodalmába is, óriási szakmai tapasztalatot és óriási tudást igényel. Ezalatt értem azt, hogy esetlegesen az expozíciós időt, vagy a kamerába érkező fény valamilyen manipulálása oly módon, hogy közben a valós helyzetet nem akadályozzuk, ez nagy tudást igényel, nagy rutint. Ettől függetlenül, pontosan azért, mert a Margit ezt ösztönösen megérezte, a három disznó megvan erre a képre és szeretném, hogyha esetleg van ideje, akkor ezekkel a tárgyakkal és ezzel a helyzettel folytatná a kutatását. (szőke)
értékelés: