Munkák | Page 5 | Látszótér

Szűrés

Csipkebogyó
a zöld már múlóban, a botyók lángokban

Nem is értem, hogy miért ez a címe a képnek, hogy csipkebogyó… :-D Azért az, hogy a képnek alapvetően a háttere, tehát ahogy a növény a természetben megjelenik ezen a színes képen, az egy szürkés tónus, és ezen a tónuson valamiféle zöldebb kevéske levél látható, a forma, de alapjában véve a kép központi részén lévő zöldek is szürkészöldek. Azt is talán említettük már az estiklopédiában, hogy a szürkés szín, felület a vörössel kapcsolatba hozva folyamatosan dinamikát, feszültséget, vibrációt hoz létre. Tehát miközben hordoz leírható, verbális információt, kvázi egy tájképet, egy kirándulásról, mégis túllép ez a kép, és amit előzőekben mondtunk a Margitnak, hogy a dokumentálásból lépjünk át, és a személyest erősítsük fel, és itt itt van a személyes, a háttér szürkészöldje és a vörös nagyon jól dinamizál, és ha elvonatkoztatunk a látványtól, akkor akár az az impresszió is lehetne, hogy ez egy gyöngysor vagy akár egy női ruha, amin ezek a pici kis ékek megjelennek, abszolút egy festői kiemelést láthatunk itt. Örülök is ennek, mert ez azt is jelenti, hogy a Margit megérezte, hogy a fényképezőgépet nem fényképezőgépnek kezelem, nem félek tőle, mint technikától, hanem elkezdem a gép keresőjén keresztül a világot vizuális élményként, festőként is nézni. Végre élményként kezeli a látványt. (szőke)
értékelés:

A természet őszi "lakásfelújításakor" minden évben pompásabbnál pompásabb szőnyegeket terít a lábunk alá.

Kedves Margit! Leveledet, amiben írtad, hogy a kolbászt elküldtétek, nem kaptuk meg. Nagyon örülünk a képnek, amit küldtetek, nagyon szép az az elképzelés, ahogy mondod itt a levélben, hogy a nagyszobában a szőnyeg ilyen lesz. Egyetértek, nagyon drukkolok, hogy a gobelin elkészüljön, a vázlat nagyon jó. Aláírás, puszi, Bandi.
Na most. Ezt így félretéve, azt sejtem, hogy a Margit a 19. lecke ősz kategóriára szerintem nagyon jól közelíti meg, jó a témaválasztása, a vizuális élmény is az, amit a cím sejtet – és ez egy három citromdisznós kép, és kész. Nem lehet vele mit keverni, ez egy jó kép. És nálunk a kertben is tudsz majd ilyent fényképezni, és hozhatod a gereblyét is, mert ahogy lefotóztad, utána össze kellene húzni is - mondja Hegyi. :-) (szőke-hegyi)
értékelés:

Csend midörökké még
csend...hallod?

Egy olyan kompozíciót kaptunk, ahol az előző képek értelmezését is látjuk, azt a temetőt, ahonnan az eddig kiválasztott darabok származnak. Én nagyon szeretem ezt a képet, mert ez a rend, maguk a formák, amik a sírkövekkel létrejönnek, egy nagyon jó ritmust hoz létre, ráadásul fényben, színben is ez a ritmizálás megtörténik, Amit viszont tanácsként tudnék mondani, az az előző képnél is felmerülő szemsík megválasztása , ami nagyon fontos, mert most lenézünk ezekre a tárgyakra, magasabbról van exponálva ez a kép, mint ahol ezek a kövek befejeződnek, és ez a fajta lefelé néző ábrázolás ez a szóban is benne van, a kapcsolatot jelzi, és szerintem nem ez volt a célja a Margitnak tehát ebben a helyzetben ha csak picit roggyant a térdén vagy legugol, egy teljesen más üzenet jön létre, mert a ritmizálások is erőteljesebbek lettek volna, pl. itt az előtérben álló szögletes tetejű sírkő megnőtt volna, jobban az ég felé törne, másrészt a horizonttal való kapcsolat is érdekes lett volna, hogy némely sírkövek ebből a formanyelvből ki tudnának beszélni, harmadrészt meg, hogy a kép jobb oldalán belóg egy faág, ami zavaró, tehát ha picit elmozdulunk és legugolunk akkor mindkét problémát meg tudtuk volna oldani. (szőke-hegyi)
értékelés:

csend mindörökké
talán lelek e témához más képvilágot...
most itt találom meg.
hallgatva sokat mondó, velünk élő elmúlt.

Ami az előző munkánál elhangzott, itt viszont úgy érzem, hogy nyilván a szórt fény miatt is, ugye az előzőben az hangzott el, hogy nagyon fontos, hogy ezek a domborművek amelyek tulajdonképpen szobrászati munkák, ahhoz, hogy információként a fotósnál meg tudjon jelenni reflexeket kell használni. Itt elképzelhető, hogy szórt megvilágítás vagy hogy nem volt erős fény, pl. napsütés a közelben, ez segít abban, hogy a gép most láthatóvá teszi a kőfelületen lévő feliratokat, formákat, piktogramokat, pl. a temetőkben sokszor látható kohanita, levita síroknál ezt az ismert jelet. Pontosan ezért jó, hogy a Margit olyan fényviszonyokat választott, ahol szórtabb a megvilágítás, mert így láthatóvá válik egy nagyon régi sírkövön az a szimbolika, amelytől ezek az építészeti alkotások jellegzetessé, különlegessé válnak. Ugyanakkor azt mondom, hogy ha a Margitnak van ideje és energiája, akkor ezt a fajta tárgyfotózást érdemes még egy kicsit folytatni, érdemes még érlelni, a környezet és a forma kapcsolódásait vizsgálgatni, hogy ne csak az történjen, hogy kimegyek, kirándulok, a kirándulás során elmegyek a temetőbe, és ott egyszerűen csak exponálok, hanem próbáljam ezt az egészet a dokumentatív fotózásból elemelni, hovatovább nekem ha én lennék a Margit, mi az üzenetem, mi az én érzelmi kapcsolatom a látvánnyal, mert ettől fog tudni elemelkedni a szokásos dokumentumfotón túlra az alkotás. Azt kell tudnom, hogy az önmagam fejlesztésén is változtatni akarok, hogy egy látszólag dokumentumfotóban is meg kell találnom a saját lényegemet, a valóságomat, hogy ez a zsidó temetőben készült fénykép, ez a csodálatos kőfaragásról ugyanúgy tartalmaznia kell a fotós személyiségét. És egy olyan dolgot is szeretnénk visszaidézni, amiről a gyerekfotónál, állatfotónál már volt szó, ez pedig a szemsík megválasztása. Ha felülről fotózunk, annak van egy üzenete, felette állunk annak, amit mutatunk, így az esendő lesz, mi pedig felettesek, tehát általunk a néző is letekint, lenéz a modellre, és ez igaz a tárgyaknál is, szóval az egy teljesen más üzenetet hordoz, ha odaguggolok a sírkő elé és onnan fényképezem, akkor nincs rövidülés és nincs ez az esendő póz, és ez az esendőség az alárendeltség érzetét is hordozza. Jó lenne, ha Margit még foglalkozna ezzel a tárgyi és szellemi környezettel. (szőke)

Árnyékom
Ahogy az árnyékunkat, úgy önmagunkat sem tudjuk átlépni.

Harmadik leckére érkezett a kép, és ez azért fontos, mert ennél a leckénél mi már ténylegesen egészalakos portréra gondoltunk, amit itt a Margit a megúszásra vett, tehát ugrott egy leckét, mert a második lecke helyett a harmadikra adott egy árnyékképet, ami persze jellemző az emberre, hiszen mindig velünk van, kísér minket az életünk folyamán, de azért ez egy megúszós megoldás. Nagyon jók azok a rövidülések és jók azok a perspektívajátékok ezen a képen, ugyanakkor én egy kicsit hiányolom a valóság ábrázolását, ami a háttér beton vagy murvaszerű valami felületén jelen van, de ez csak az egyik képsík, és ezzel dolgozik az árnyék is, ugyanakkor lenne egy képsíkunk még, és ez a valóság, ami akár az előző képnél a cipő ill. a nadrágszár megjelenése, tehát ezt be lehetett volna fejezni, mert most ez nem található meg, és ha ez bekerült volna a képbe, máris egy izgalmas kettősség indult volna el, és megbolondítható lett volna ez a kompozíció. Tehát egyrészt én kérném a Margitot, hogy ismételje meg ezt a leckét a kiírásnak megfelelően, másrészt erre én most egy disznót adok. Ha meg az árnyékkal akar még foglalkozni a Margit, akkor azt mondom, hogy ezt tegyük át az első leckére, és ott lehetne még ismételni, javítani, játszani vele, mint próba az árnyékkal, mert ez nagyon izgalmasan tud viselkedni. A második és harmadik leckére pedig várjuk a megoldásokat a Margittól. (szőke-hegyi)
értékelés:

Úton
Nincs semminemű járművem, a gyaloglás mindennapjaim része.

Ugye ezt is sokszor látjuk, ahogy a mi kis fejbenkameránkkal letekintünk a földre, itt az emberi test rövidüléseit veszi górcső alá ez a feladatmegoldás, és ezekkel a gyönyörű térkövekkel, amikre majd 20 év múlva érdekesen emlékszünk majd vissza, szóval ezeken jár az alkotó lába. És miközben a rövidülés érzékelhető ezen a kordbársony nadrágon és ezen a kis cipő, ad az egész egy mégis ez a rövidülés, és a cipőre rásimuló nadrágszár ad valami furcsa bájt, valami gyermeki játékosságot, mert akár szín vagy minden más plusz információ nélkül látná is az ember ezt a képet, majdnem azt lehetne mondani, hogy olyan mint egy gyerekláb, ahogy a bal láb lép előre, ilyen kis tipegő lábacska hatású, nyilván ez a háttér miatt is van, merthogy nagyon erősek, parancsolóak, határozottak ezek az ismétlődő formák. Énszerintem első leckének ez a választás, és az, ahogyan a barna kis cipő középre határozottan belép, toppant, és azt mondja, hogy Itt vagyok!, arra én azt gondolom, hogy a leckére ezt teljesen korrekt, még akkor is, ha a kockakövek ritmusa jobbra dől, hiszen erre lesz ideje a későbbiekben figyelni Margitnak, hogy ha dől, akkor azt kompozícióban kell visszahúzni, szóval három citromdisznó és várjuk a további alkotásokat. (szőke)
értékelés:

Ketten megértő hallgatásban
Szavak nélkül, hallgatva is hallhatsz, ha figyelsz.

Igazából a Margit képe, amin egy temetőt látunk, nagyon kérdéses az, hogy a gyász leckébe átkerülhet-e ez a kép, de most a csend leckében próbáljuk meg elemezni. Alapvetően még az is megkockáztatható, hogy akár csendéletként is jó lenne a kép. Azt azért el kell mondani, hogy két, ember által létrehozott építészeti forma, két szimbolikus forma, két sírkő, és ezeken faragások, szövegek láthatóak. A két kő mérete, formái nagyon különbözőek, és ezek egy természeti környezetben, egy őszi időszakban növények között jelentkeznek. Maguk a formák leegyszerűsítettek, függőlegesek, körívek vannak, és ezek a függőlegesek ezek sok helyütt párhuzamosak, a két sírkő kapcsolata, ezek erős ritmikájában adnak egy tengelyt. Ugyanakkor a kép ezt a két függőlegest jobbra döntött formában komponálva mutatja. Ez adódhat talán az optika torzításából, talán nagylátószögű, vagy a keresőn keresztül kézből nem látta jól az alkotó, hogy ezek az egyenesek picit buknak jobbfelé. Ugyancsak a méretkülönbség, ez a Stan és Pan, szürke tónusaiban a két kő viszonylatában megintcsak jobbra tolódik, jobbra támasztékolódik. A háttérből bevillanó égfehér, és a pici zöld nem tudja visszabuktatni ezt a súlypontozást, és miközben a sírkövek egyenesei is jobbra dőlnek, az egész kép jobbra súlypontozódik. Ennek korrigálására adott esetben lehetőség lenne, hogy valami a kép bal felső sarkában legyen látható, akár egy emberi alak, vagy egy arc, vagy bármi, ami visszahúzná ezt a dőlést. Vagy a kamerával addig próbálok mozogni, amíg ezt a ritmusharmóniát meg tudom találni. Úgy gondolom, hogy maga a kép témaválasztása nagyon jó, ez egy hálás feladat, és én sejtem, hogy ide vissza is lehet térni és talán, amit esetleg javasolnék a többieknek, akik jobban értenek ehhez, a fórumon például, hogy beszélgessenek arról, hogy sejtésem szerint fontosak azok a feliratok, amik ott a köveken vannak, de itt, most a monitoron látva bebukik a hosszabbik kő felülete, és nem nagyon láthatóak ezek a faragások rajta. Általában tudunk használni olyan tükröket vagy olyan felületeket, amik reflexhatásokkal megvilágítják kicsit, belecsalnak a valóságba. Ezekről javaslom, hogy a fórum rovatban lehet beszélgetni. De a kép jó, az irány jó, és két disznó. Még a szemmagasságról is lehet még beszélni a kép kapcsán, kérem a többieket, hogy akár a fórumon, akár itt beszéljenek, segítsenek a Margitnak ebben is, ha ezt megtettük már sokszor, akkor ne kelljen elkényelmesedni, segítsünk az új alkotóknak a saját tapasztalatainkkal is. (szőke)
értékelés:

Csendre mosolygó november
Ősz-ruhában, napsütésben, kicsi öröm mindig jut, ha figyelsz.

Nekem egy olyan kérdésem van, hogy feladtunk egy leckét azóta, ami a gyászról és a búcsúzásról szól, és mi ezt a képet áttennénk abba a leckébe. Egy nagyon erős kontrasztot állít fel a színvilágában, a formák tekintetében és a kompozíciójában is a Margit ennél a képnél. Három képsíkot tudunk megkülönböztetni, az egyik a legtávolabbi, a parti erdei vagy milyen fák, szürkében, mint vonalak szerepelnek, és ez határozza meg a kép mélységét, hogy meddig terjed ez a tér, aztán van egy középterünk, ahol ezek a sírkövek szerepelnek, és ez nagyon határozottan szintén szürkében tartva de nagyon határozott formát mutatnak, ugyanakkor az egészre, mint egy réteg rákerül ez az élettől duzzadó, kicsattanó vörösekkel dolgozó fa, ami ráadásul teljesen keresztkompozícióban, átlósan komponálva helyezkedik el a képen, felülírva az egészet, mintha vér lenne, vércseppek, akár Jackson Pollock munkáira is utalhatnék, aki hasonló technikákkal festékekkel létrehozta a foltokat a maga munkáiban, akárha vérfröccsenésnek is tekinthetjük. Mindenféleképpen tehát többszintű az üzenet. A Margit most több képet is beküldött, és neki is elmondjuk, amit más alkotóknak is, hogy a kép önmagában egy üzenet, és amikor ezt verbálisan is megpróbáljuk alátámasztani, akkor viszont kijelölünk egy utat, és ez az út nem biztos, hogy megőrzi azt a sokszínűséget, és sokrétűséget, amit nekünk az értelmezésben rendelkezésünkre állhat, hanem leszűkíthető általa a nézői értelmezés körét. Tehát nekem ebben a képben csak az egyik értelmezési sík az, hogy ez egy mosolygó november, miközben egy nagyon drámai üzenet is lehet. A gyász leckére én abszolút három disznós képnek gondolom. Viszont azért a csend leckét azt szeretném ha a Margit ismételné. (szőke)
értékelés:

kőbe rejtett emlékek
Kaptam egy gépet.
-azt mondtam: nem
-azt mondták: igen
-azt mondtam: nem
-azt mondták: igen
-mondtam nem értek hozzá
-azt mondták de, csináld csak, menni fog........
hát itt vagyok.
sziasztok ismerősök és még ismeretlenek.

Nagyon izgalmas az az üzenet, amit az alkotó az első leckére küldött, bár tudjuk azt, hogy van egy lecke, ahol a talp mint lehetőség jelen van, de ez egyáltalán nem zárja ki, hogy az első leckére valaki a lábán, a talpán keresztül és a föld, a kövek, a kövek formái és színei, ott egy sivatagi rózsát is látunk a bal felső sarokban, tehát hogy ezeknek a párhuzamával küld egy első kézjegyet. És ami esetleg javaslat, megjegyzés lehetne, miközben azt mondjuk, hogy szeretjük ezt a képet, hogy talán érdemes lenne ennél a munkánál is egy picit kísérletezni, ugyanis látjuk, hogy ahogy ezek a kis ujjacskák kapaszkodnak, és a bőr színe is megváltozik, ahogy ezek ott megfeszülnek, az alatta lévő formákba, hegyikristályba, folyami kavicsokba, hogy az sejthető, hogy a talp alatti felületek nagyon is különbözőek; rücskösek, laposak, gömbölydedek, szögletesek, azaz térbeli formákról beszélünk, amelyek a talp alatt jelennek meg. Márpedig a fotográfiában a képkészítésben ha a térbeli formákat érzékeltetni akarjuk, merthogy ennek a képnek a párhuzama vagy a két iránya, az érdekessége az az emberi test és ezeknek a térbeli formáknak a kapcsolódása, és a kettőnek a játéka, a harca akár, hogyan jelenik meg a képen. Tehát egy picit a fényforráson, a megvilágításon változtatni kellett volna. Nagyon jót tett volna ennek a képnek, ha az alkotó a fényforrást közelítené a kövek felületéhez, és így a kövek domborulatai, kiálló szögletei súrlófényt kapnának, és ettől talán még dramatikusabb, izgalmasabb, filmszerűbb is lenne ez a felület, de talán a lábfej boltozati része is, és az egész felület is más megvilágítást kapna, amitől a test domborzati felületei is érthetőbbé válnának, és ez az erőteljes vöröses szín, ami most naturalisztikussá teszi ezt a képet, az is finomodna. Tehát csak annyi lenne a kérés, hogy jó lenne, ha lehetne még ezzel játszani, ha ebből verziók készülhetnének, akár egy kis gyertyafénnyel, akár kis oldalsó fényekkel. Kettő disznó és nagyon várjuk a további munkákat. (szőke)
értékelés: