Merthogy Tarr Béla 60 éves, mondja Viki. Én is gratulálok neki! Megnéztem a Torinói lovat, biztos egy bunkó paraszt vagyok, de egy nézhetetlen filmnek találom, nagyon sok bakival. Majd, ha lesz filmes műsor a rádióban, akkor szívesen megosztom veletek a véleményem, mert egy élmény volt. De a kép találó. Talán az utómunkával rá lehetett volna segíteni, hogy a fenti harmadig is legalább annyira izgalmas maradjon, mint az alsó kétharmad, de tényleg ilyen, sőt, azt gondolom, hogy ez jobb, mint amit a Tarr Béla szokott fotózni. (hegyi)

Viki, ez nem tudom mi! Miért lett ez lefotózva? Vagy épp raktad el a fényképezőgépet, és véletlenül megnyomódott az exponálógomb a táskádba rakás előtt? Vizualitással akarsz foglalkozni, de ez fotónak is kevés, póznak is az. És ezt most azért mondom ilyen keményen, mert fontos lenne az, hogy egy lépcsőt feljebb lépj, és elhagyd azokat a sallangokat, amiknek az egyetlen kulcsa, hogy majd nem fogják érteni, és az biztosan jó. Nem cél az, hogy a nézőt szívasd. Nem adsz mankót, hogy miért fontos ez a növény, hogy mi közünk van hozzá, miért került a képre, miért így került a képre, miért ennyire töredezetten, miért ennyire esendőn, esetlegesen, furcsán, mi ennek az üzenete. Ha ez egy képsor lenne, akkor talán értelmezhető lenne, de így most ez önmagában talányos, hogy miért készült. (hegyi)

Nagyon érdekesek ezek a norvég színek, tónusok, fények. Nem tudom, hogy ebben mennyi az, amennyit te piszkáltál bele, és mennyi a valóság. Kicsit nekem a mély tónusok felé el vagyunk csúszva, tehát, százalékosan több a mély tónus, mint a közép, vagy a világos, és ettől van egy kis olyan érzésem, hogy valamilyen manipuláció történik. De nem voltam Norvégiában, remélem, hogy egyszer majd leszek, és akkor magam is meglátom, de így most nem tudom eldönteni, hogy ez most annak az eredménye, hogy ott ilyenek a fények, avagy ez egy alkotói gesztus, de szépek. (hegyi)