Ezért a képért nem tudlak megdicsérni, Viki, azért nem, mert nüanszon bukik el, és ez viszont olyan, hogy ha ebből készült mondjuk 10-12 kocka, akkor sajnálattal erről a kockáról lemondtam volna, és kerestem volna egy olyat aminél a szereplő jobban van elhelyezve. És itt most nem is az a helyzet, hogy mennyire komponálunk ellenében a szokásosnak a füst megjelenése miatt, mert a füst és a fény szépen van megmutatva, de nem tudom nem észrevenni azt, hogy a kamerád fölfelé elmozdult. A szereplő fölött felesleges tér van, egy ujjnyi legalább, és az nagyon hiányzik a kéznél. Annyira bánatos dolog az, hogy a vállnál-kéznél, mellnél ilyen furcsán, ilyen rosszul vágtad meg ezt a képet. Semmi más baj nincs, mint, hogy magát a képmezőt lefelé el kellene mozdítani, és akkor máris működne a dolog. Ez sajnos hiba. (hegyi)

Egy képhármast kapunk, most már ennyi idő után elmondhatom, hogy az első képpel kapcsolatban Vikinek volt kérdése, hogy melyik kapus képet válassza, mert készült egy másik is. Én emlékszem, hogy a másikra tettem legbelül a voksot, és arra számítottam, hogy Viki is, nem nagyon próbáltam orientálni, hogy én döntsem el, hogy mit akar ő mondani, csak elmondtam, hogy mi a két kép közötti különbség, és valamiért ő ezt választotta. Az igaz, hogy tónusában ez a kép jobban illik a képsorba, mint a másik, ugyanakkor viszont nekem nem minden a tónus, nekem fölülírta volna a tónust annak a képnek a közelisége, mert az egy közelebbi verzió volt. Az egy érdekes kérdés, hogy a három képből kettő jobbra van komponálva, ha a sorrendet megcserélnénk, már akkor is lehet, hogy másképp mozogna ez a történet, most így nekem ez kicsit húz jobbra. Mindettől függetlenül szép, filmes hangulata van a képeknek. Annak örülök, hogy itt a Viki fölülírta a saját maga által szeretettel használt 16:9-es formát, és végre fotós formában dolgozik, és mégis filmes hangulatot hoz. Kicsit nekem a Jancsó filmek jutnak eszembe ezekről a képekről, de hát nyilván ez nem véletlen, Jancsó imádta használni azt, ami a kinti fényekkel történik egy időjárás változás közben, akár a ködről legyen szó, akár a fénynek a használatáról, tehát nem véletlen, hogy nekem ilyen hangulatot hoz érzelmileg. Persze, lehet az újkori verziókból említeni Tarr Bélát, akár, de megvan ez a fajta filmes kapcsolódás, ami tulajdonképpen jó, mert van hangulata. A középső kép viszont technikailag kakukktojás, ott valamit félrenéztél, Viki, azt hiszem, mert ott az a rész, ahol élesnek kellene lennie, a partnál, a kép elejénél, az is olyan furcsa, tömörítési problémának tűnik. Olyan, mintha két kép készült volna a fényképezőgéppel, és egy pedig mobillal. Ezt érdemes ott ellenőrizni, ha már digitális gép van nálunk, és nem kell várnunk az előhívásra, hogy mi a fene is van a képen, és hogy megtörtént-e az, amit akarunk. Ez nekem most ezért kilóg, egyébként szép munka. (hegyi)