Egy esti ködös kép. Ősszel, amikor már lehullottak a levelek, minden elkezd beszürkülni, hamar leszáll az este és vele együtt a köd is. Ilyenkor szoktam útnak indulni fotózni, általában egymagam, mert így jobban ki lehet bontakozni szerintem, mert csak arra figyelsz amit csinálsz. Szeretem az esti fényeket, egyik legfőbb témáim közé tartozik.

Beszéltünk a keretezésről elég sokat, mondtam is a hozzászólásoknál, hogy az elemzésben erre külön ki fogok térni, tehát akkor kezdjük ezzel. Azért tartom ennél a képnél elfogadhatónak ezt az alsó-felső csíkot, mert a film világába visz minket, és olyan utalást ad, mintha ez egy filmből kiragadott részlet lenne, és a kép belső törvénye, ritmusa is erre ad utalást. Ritka eset, amikor azt mondom, hogy van létjogosultsága ennek. Nyilván ez azt is jelenti, hogy enélkül is működik a kép, de elfogadható az, hogy itt most rákerült ez az utólagos keretezés. Maga a kép nagyon érdekes attól, hogy az a színvilág, amit ez ködös, párás esti helyzet létrehoz ebben a kékes fényben nagyon izgalmasan ritmizál és hoz egy hátteret, ráadásul nem csak a mélységélesség az, ami itt most térbe helyezi ezt az egészet, hanem ettől a szín-játéktól van az egésznek ilyen háromdimenziós érzetet. Erre persze rásegít a perspektívajáték a padokkal, tehát jól megtaláltad azt a pontot, hogy hol kell elhelyezni saját magadat ezen a képen ahhoz, hogy a fő figura nagyjából színhelyesen ábrázolódjon ezzel a zölddel meg vörössel, miközben maga a háttér ezt a színpadi hatást tudja érvényesíteni. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: