Kicsit nehéz kiigazodni a képen, hogy hol is húzódhat a horizont, és ilyen esetben célszerű az ösztönös megérzésre hagyatkozni, vagyis ha nincs se vízszintesen se függőlegesen olyan tereptárgy, ami meghatározhatja az irányokat, akkor a tömegelhelyezés az, ami irányt mutathat. Itt most érzetre kívánna ez a kép egy pici forgatást balra, 1-2 fok elég lenne, mert a bal oldali domb most csúszik bele a jobb oldali vizes részbe. A másik, hogy ha megnézed, akkor bal oldalon a hídfő és a kötelek adnak valami formai izgalmat, és meghatározzák kb azt is, hogy hol lehet a képhatár. Ezen most túllógunk, van egy üresjárat balra, miközben az izgalmas részek a jobb oldalon lennének. Ott meg a víz az, amibe furán vágtál bele, tehát ez adja azt, hogy ha a kamerát forgatod jobbra, akkor a fényekből több jön és a bal oldal ettől még ellensúlyként ott lesz. Végeredményben izgalmas kép ez, mert sok kisebb részre tagozódik a felület, de ezek most tömegükben esetlegesek, nincs érzetre kijelölve egy irány, amihez viszonyítva aztán a többi képelem betagozódik. (hegyi)
értékelés:

Zsolt, druszám, én most azt mondom, hogy erre megkapod a három csillagot, de én most úgy gondolom, hogy ezeket az egymásra fotózott önképes szituációs gegeket meg tudod oldani, oké, jól van, rendben, ugorjunk. Merthogy ez a geg primer, viszont jó lenne beljebb menni, előre haladni, és a tizenkettedik ilyen már unalmas. Félre ne értsd, jól csinálod, jó ez, jó, de minek? (hegyi)
értékelés: