Just me at 3fps

Just me at 3fps

Nyéki tavon voltunk a haverokkal, előkerült a fényképező, jött az ötlet. Utómunka és kész is.

A 3 FPS gondolom a három felvételi helyzetre utal, érdekes ez az ugrás, azért azt is szeretném szóvá tenni, hogy itt mind a három fázisfotóban hiányzik az arcod. Kettőt levágtál, egyet takarsz. Ennek is van jelentése, de maga a geg abszolút érthető. Megvan a leckemegoldás is, viszont cserébe azt kérem, hogy légy szíves készíts még erre a leckére más képet is. (hegyi)
értékelés:    

alva tanul az ember

alva tanul az ember

Ez jellemez igazán engem... az alvás. Mindenhol csak alszok, itthon, suliban, buszon, villamoson, nagymuteréknál... lételemem az alvás, és valahogy ez a dolog ír le a legjobban. Próbáltam kicsi poént is belefűzni, de most valahogy nem jött az ihlet. Remélem elfogadható önarcképnek, bár próbálkoztam egyszerű szemből készített képpel, az nekem túl snassz. Abból valahogy nem tudom kihozni azt ami bennem van. Ebben sem igazán, de legalább a humor apró porcikája megragadt benne.

A kép címével egy kicsit bajban vagyok, mert a tanulás ebből nem annyira jön ki, de elhiszem bemondásra, hogy itt valami ilyesmi helyzet lehet. Jó a ritmus, izgalmas az a beállítás, amit hoztál, jók a fények, ezeknek a játéka, dinamikus, és ez azért tetszik, mert magának az alvásnak formában sikerül ellentmondani, sikerül egy olyan feszültséget fenntartani a képben, ami a nézőt nem altatja be attól függetlenül, hogy maga a modell alszik. Ez mindenképpen erénye ennek a képnek, jó önportrét kaptunk, megvan a kettes lecke, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

A lenti élet nem nekem való

A lenti élet nem nekem való

Egészen őrületes ez a kép, legfőképpen azért, mert szokatlan a perspektíva, és szokatlan az a helyszín, ahol ez a kép készül, és így, hogy abból a helyzetből, ahol a modell áll semmit nem kapunk. Olyan hatása lesz, mintha a következő pillanatban a mélybe vetné magát, vagy oda zuhanna, főképp azzal, hogy picit a háttér is dől, a figura is elmozdult a függőlegesből. Feszültségekkel teli a kép, és ez egy nagyon fontos dolog, hogy ezt sikerült elérnie Krisztiánnak, miközben a cím nyilvánvalóan arról akar üzenni, hogy ő a magasba vágyik, de mégis itt ez a zuhanós szituáció az, ami a nézőben erősebben fölmerül. Az ötlet rendben van, én jónak tartom a vágást is, a figura elhelyezését is. Keresetlen, nincs különösebben túlmagyarázva a helyzet, nincsenek teátrális gesztusok, valóban egy olyan fotográfiai eszközzel él az alkotó, ami a mélységélességből és a vágásból áll össze. Köszönöm, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: