Végre újra lett fényképezőgépem! Már lassan 3/4 éve nem töltöttem ide fel semmit - ezzel a képpel térek vissza. Sok boldog napot mindenkinek a Bivaly új esztendejére!
BUÉK

Egyrészt nagyon örülök annak, hogy Csaba hosszú idő után, ahogy a leiratban írja, visszatért közénk és egy új eszközzel kezd el fényképezni és egy új eszközt próbál ki. Majdnem fél év telt el azóta, hogy ő az utolsó képét beküldte hozzánk, miközben azt kell, hogy mondjam, hogy igenis jellegzetes, vagy jól felismerhető leckékkel dolgozott eddig is. A mostani helyzetnél abban nem vagyok biztos 100 százalékig, hogy ez csendélet a szó szoros értelmében, lehet, hogy a kategóriával, magával vitatkoznék, mert hogy azért ennél szigorúbban vesszük a kategória határokat, másrészt viszont azt mondom a Csabának, hogy vannak olyan leckéink, pontosan az a három, ami a péntekkel, a vasárnappal és a hétfővel foglalkozik, amivel én ezt abszolút el tudom fogadni, tehát lehet, hogy egy kategória váltást megérne a dolog. Ami a képet illeti, valamilyen üveg felületen, valamilyen tégla vagy üveg díszítésen keresztül látunk, láthatnánk át, hogyha ez a felület engedné, így csak sejtéseink vannak, hogy mögötte egy kerti helyzet lehet, valamilyen ház, talán lehet még akár ez egy templom is, nem tudom mi, mintha ott valamilyen csúcsot is látnék, de lehet, hogy csak ez a torzítás miatt van. Amit én mondanék, mert hogy nagyon izgalmas az, hogy megvan a képnek egy háttere, igaz, hogy ebben a lágyított helyzetben tartva, és nagyon szép maga az a struktúra is amit ez a borostyán sárga kiad ezen az üvegtéglán, de én azt mondom, hogy valami nekem egy picit az előtérből minthogyha hiányozna. Tehát valahogy a kép osztatával valaminek történni kéne. Most én nem akarok itt tanácsokat adni, hogy a fotós nekitámaszkodik ennek az üvegfalnak és akkor a kezét látjuk, vagy mi, de valami a belső történetből még hozzáadódhatna. A külső történetet értem, az üvegfalat is értem, azt is amit ez a kettő elmond, de valahogy szemérmes a belső történettel. Várjuk a folytatást. (szőke-hegyi)
értékelés:

Mivel megint nincs fényképezőgépem - ami az elmúlt egy év kivételével mindig is így volt, ezért abból az időszakból válogatok, amikor még volt. Kicsit remixelve küldöm ezt a képet. András korábbi képeimre adott segítő és őszinte szavai igazán bátorítóak. Őszintén szólva, arra buzdítok mindenkit, hogy fényképezzen - téged pedig, ha még nem vagy tagja az estiskolának, hogy jelentkezzél, hiszen az olyan amatőrök mint én és te, itt jól tudják érezni magukat az őszinte szavaktól áthatva. Legyen az akár kritika, akár dícséret. Előre is köszönet érte - mert ez (az iskola) ilyen szép kezdeményezés, ahol az ember mindenképpen visszajelzést kap az ő világlátásáról is.

A vágy témakörre kaptunk egy képet, és örülök neki, hogy nem a házi kedvenc leckére kaptuk, mert így egy elvonatkoztatás akar lenni, és mint ilyen, egy nagyon pontos üzenetet kapunk. Egy A-B verziót látunk, a kép kétfelé van osztva, az egyik része egy képi, a másik egy verbális üzenet, és ez a kettő nagyon jól fut egymás mellett. A szöveges részt én nem is szeretném külön elemezni, merthogy az egy nagyon pontos üzenet, a képi részre pedig azt tudom mondani, hogy szintén egy nagyon jó megfogalmazás, annyit azért még hozzáfűznék, hogy a szereplő, azzal a labdával vagy almával, vagy micsoda az, mert nem tudom kivenni, szóval azzal a vörös gömbbel azért sikeresen kitakarja a kutya orrát meg az arcát, tehát ha pl. picit lejjebb került volna ez, akkor a kutyából talán kicsit többet értelmezhetünk, de egyébként maga a gesztus az érthető, és jó. Ha lejjebb lenne ez a gömb, akkor egy jó háromszöget kapunk, és ugye a kompozícióknál nagyon fontosak ezek a háromszögek, és itt a szereplő feje, a kutya feje és a gömb között jönne létre. Még egy észrevétel, hogy ha ezt az A-B verziót, tehát a szöveges és a képi mondanivalót nem 50-50 %-ban szerepelteti az alkotó, akkor lehet, hogy még erősebb lenne ez az üzenet, láttunk már erre példát más alkotónál is, és tőlünk is egy utalást erre, ahol a Szőke egy korai festményét mutatja, ahol szintén arról beszél, hogy mit látunk a képen, tehát ez egy pontos megfogalmazási helyzet, de ha a szöveges rész kisebb, akkor a kép nagyobb erőt, hangsúlyt tudna kapni. (szőke)
értékelés:

Már lassan 5 éve készítettem ezt a fotót, kedves feleségem és barátnéja a két csodás várandós hölgy a kerítéskapu előtt. Számomra a kedves baráti szeretet és a természetes báj tükröződik. De hát ez már több mint szubjektív!

Az ide beérkezett alkotást Csabától, aki már régen is küldött be leckéket, a köldök leckében azért érzem fontosnak, mert a kompozíciós rend ellenére, lásd baloldali alak karja-válla, döntött kameraállás, sokkal erősebb a belső tartalma, üzenete a képnek, mert a két kismama, akik láthatóan a kamerának, de mégis az egymással kapcsolatban lévő közös feladatként, akik várják a babák megérkezését, és az ő közös örömük ragyog át a képen, ahogyan a pocakjukat összeillesztik, talán azért is mosolyognak, mert érzik, hogy a két bent figyelő babával ők már kommunikálnak, és így a babák is egy közös üzenetben vannak, azaz olyan a szituációs helyzete a képnek, amit be lehetne állítani profi módon, manökenekkel, és szépen kompozíciós rendbe lehetne beállítani, fényeket keresni hozzá, de az a báj és kisugárzás elveszne a képről, ami bennünket a mindennapjainkban körülvesz, és ez elveszne belőle. Ez a kép nagy ereje, hogy életörömről, életigenlésről szól, és ez egy valós helyzetből ered, egy mindennapi helyzetből a valós emberekből, és ez indokolja az apróbb rendezetlenségeket is, mert az életünk így építkezik, percről-percre, darabkáktól darabkákig, hogy látszólag, távolságtartással szemlélve egyenetlen, hullámzó különböző ritmusokkal működik, de ettől szép az élet. Tehát a kép elsődleges ereje fontossága ebben a személyességben van jelen, amiből, és a szeretetből – hiszen az látszik a képen, hogy az alkotó szeretettel küld nekünk, a saját múltjukból történelmükből egy ablakot, amin betekinthetünk, ebben összetett módon benne van a gyermeki játék, mert a lányok, akik az anyaságra készülnek, játszanak, és rajtuk keresztül játszanak a babák is, és játszanak a fotóssal is, aki közeli ismerős, kapcsolódás, férfiként, és a lányok lányként játszanak a fotósnak, és ebben van érzelem és érzékiség is, hiszen mindkét kismama ugyanúgy pólóban, dresszben is egymás mellé állhatott volna, és a trikó ugyanezt a testformát kiadta volna, de pontosan ebben a fényképészeti biztonságban a testük részét felfedik, hogy látható legyen, és ebben ott van az érzékiség, és ezt a fotózási biztonság is hozza és ennek mi, nézők is részesei lehetünk. Tehát ebben a fotóban benne van a gyermekkor, a felnőttség, az erotika, a női-férfi kapcsolat és ezek felülértékelik, hogy a kompozícióban hol vágnánk, tágítanánk a keretet, rávilágítanánk, reflexelnénk-e. Ez nem azt jelenti, hogy egy másik munkánál nem számonkérhető a szerkesztettség, de az eddigi deklarációinkban is elhangzott, hogy a képeket mindig személyre szólóan, az addig beküldött alkotásokhoz és nem más alkotókhoz viszonyítva, nem egy másik helyzethez kapcsolva. Minden másik ember más személyes helyzettel, más attitűdökkel küzd. Ez a kép emiatt a köldök leckében három disznós, és ha ugyanezzel az úttal szeretnél még foglalkozni, a köldök, has, test érdekel, akkor bátorság, nyugodtan foglalkozhatsz vele tovább. Hol tart ma ez a köldök ennyi év után, milyen érzelmi viszonyod van ezzel a köldökkel; szeretettel várjuk a további üzeneteket. (szőke)
értékelés:

A pedellus már annyira rugdosott, hogy nem bírtam tovább. A kedves, ám kissé fájó felismerés eredményeképpen a hosszú csend után egy buddhista szerzetes által a szibériai területre vitt babák egy prágai utcán. Szépülésünkre!

Én ott kezdeném, hogy attól függetlenül, hogy ezek a szláv kultúrában nagyon jellegzetes, szimbolikus kulcsfigurák, a Matrjoska babák, azért elég sokkolóak a egzotikus színeikkel, a hasukra festett történetekkel - még nem kellene ettől megijedni. Mármint ha az ember fényképészként rácsodálkozik ezekre, hogy igen, neki ezek a család szimbolikáját hordozzák, hiszen ezek a bábuk egymásba rakhatóak, tehát ha merek eljutni oda, hogy én ezeket a bábukat lefényképezem, megmutatom, elküldöm a többieknek, akkor tulajdonképpen már megtettem az első lépést, hogy nem csukom be a szemem, nem fordulok el, hogy ez őrület, hogy itt mi van. És akkor kellene annyi bátorságomnak vagy önbizalmamnak lenni, hogy merjem ezt elfogadni, igen, én róluk készítek családi képet. Ha ez a bátorság megvan, akkor megnyugszom a fényképezőgép mögött, és nem akarok plusz dolgokat keresni, dönteni a kamerát, vagy azáltal, hogy döntöm a kamerát kibuktatni és jobbra, a képen kifelé nézetni a bábukat. Meggyőződésem, hogy nincs szükség erre a döntött formára, és ez csak azért van jelen, mert nem bíztál abban, hogy ezek az egésze furcsa, abszurd termékenység formák ezek megállják a helyüket akkor is ha klasszikus módon fényképezed őket. Lehet, hogy a mögöttük lévő tükör miatt van a döntés, hogy ne látszódjon benne a fotós maga. De akkor oda lehetett volna tenni valamit mögéjük, vagy feltételezve, hogy ez a tükröződés volt a döntés oka, még mindig lettek volna mankóid. Ilyen mankó a polc, amihez képest megintcsak létre tudsz hozni egy viszonyrendszert. A bal alsó sarokban látszik az üvegpolc, a jobban nem, tehát kvázi nincs párhuzamos. Ha ott lenne egy párhuzamos, akkor ahhoz képest tudunk viszonyítani. A másik, hogy a kép bal oldalán van egy információval nem bíró lyuk, míg a jobb oldalon belevágtál az egyik baba fejébe. Ezt sem indokolja semmi. Tehát lehet keresni, kis türelemmel és itt is az időt tudnám mondani, hogy szánd rá az időt, nem kell rohanni, hogy lekésem a buszt vagy a repülőt, hanem igenis, ezt a fél percet szánd rá, hogy mozdíts a kamerán, hogy megkeresd azt a helyzetet, ahonnan ez a kép jól megfotózható. Az ötlet tehát jó, ezért egy disznó. (szőke)
értékelés:

Gondban vagyok a portrékkal. Főleg a sajátommal. Úgyhogy, kicsit bújócskát választottam. Leakasztottam a koreából kapott fali díszt, s mögéje rejtőztem. Amatőr géppel, lelkesen alkottam.

Kedves Csaba, a kép pimaszsága miatt három disznós, de ennek folyományaként ezt a leckét meg kell ismételd bújdoklás nélkül is. A többieknek mondom, hogy azért ilyen esetben a kétszer döntés már sok lehet, eleve ferdére van véve a horizont, és a képhatárokhoz képest a fa falidísz szélei nem párhuzamosak, és ez bizony zavaró. Lehet úgy is, hogy ne legyen párhuzamos, de annak indokának kell lenni. (szőke)
értékelés: