Munkák | Page 2 | Látszótér

Szűrés

íme
A legnehezebb házi... Szerintem. Mai, nem fiókos.

Én annak nagyon örülök, hogy a Gabi elérkezett oda, hogy egyszerűsít, és végre a szemébe nézhetünk. Az biztos, hogy egy védekező helyzetet látunk azon kívül, hogy egy kicsit melankolikus is az egész, és erre a színek is ráerősítenek. Az ölembe, saját karomra hajtott fej, és az onnan való visszanézés mindenféleképp egy ilyen érzetet sugall nekem, de az mindenféleképpen bizakodásra ad okot, hogy mind a két szemével azért valahova felénk néz, ha nem is a szemünkbe, valószínű valahova a kamera fölé fókuszál. Dekomponált képet látunk, erősen balra van komponálva az egész helyzet, és ez számomra még egy dolgot üzen. Ilyen helyzetekben, amikor ilyen erős a dekomponálás, akkor a hiány, azok a kiüresedett terek is felerősödnek mint jelentéstartalom, amik itt ennek a képnek a jobb oldalán szerepelnek, és nyilvánvaló, hogy ez a hiány ez filozófia vagy érzelmi értelemben is az üzenet része. Márpedig ha így van, akkor ez egy vitathatatlan közlési szint, amit el kell, hogy fogadjunk, tehát nekem ez így egy háromdisznós kép azzal együtt is, hogy ez a színvilág azért nem egy boldog és nem egy meleg színvilág, a bőrszín erősen módosulva van erre a lilás-vöröses árnyalatra. Úgyhogy én örülök annak, hogy egy ilyen képet is kapunk, és ehhez bátorság kell, hogy valaki belenézzen a kamerába, és ezt a képet így elküldhesse, és én nagyon örülök annak, hogy ehhez a bátorsághoz mi, ez a közösség valamennyit talán hozzáadott, hogy Gabriella ezt föl merte vállalni.
Szerintem ezekkel a színekkel azért nincs baj – folytatja Szőke -, mert ez a kép nem egy örömteli kép. Pontosan azt az érzelmi világot hozzák ezek a fakó meg erős rózsaszínbe hajló és abból kiemelkedő kék szemek, amilyen állapot őbenne van. Én ezt a képet nagyon-nagyon szeretem. Ez a kép nem vidám, tehát nem is lehetnek rajta vidám színek, mert azt az állapotot közvetíti, amit elmondtál. De ez tényleg egy nagyon nagy bátorság, és nagy köszönet érte, hogy ez a kép ideérkezett hozzánk. Az első valódi üzenete. Háromdisznós. (szőke-hegyi)
értékelés:

my mind is an antique house

Elsősorban épített környezetbe ez egy nagyon szép tanulmány a vályogba rakott kövek, téglák, és a faragott ablakkeret, a meszelt falfelület maradványai. Talán ha nagyon figyel az ember, akkor a tükröződésben valamennyire felsejlik egy emberi árnyék vagy alak. Látható az ablaknyíláson befelé, hogy tetőszerkezet már nincs. Nyilván, hiszen régi felületet látunk, valamilyen múltra tekintő szimbólum ez. Szerintem egy nagyon szép felületmegfigyelés. A kövek, téglák közötti repedések abban az esetben, ha esetleg ezzel még valaki foglalkozni akarna, akkor ha egy picit súrlófényt kapna, akkor ezek a domború felületek, völgyecskék, kiemelkedések még különlegesebb hatást kapnának, nyilván akkor viszont eltűnne a háttérben belátható messzebb lévő felület. Szóval ezzel lehetne még kísérletezni. A kép mint egy ilyen felületrajz nagyon jól működik, semmi nem indokolja, hogy itt is keretezés történjék. A keretezés megint összeszorít, megint kiemelni szeretne. Ha jól látom van egy szürke szpréfúvás megint körbe. Nincs erre szükség. Ez a kép önállóan megáll a maga lábán. Tehát a keret nélkül és a sötét fúvás nélkül is ez a kép egy háromdisznós kép. Áttesszük az épített környezetbe. Azért nem fogadjuk el gyermekkor leckére, merthogy ha én a gyermeki megközelítést kérem számon, márpedig azt kell, hogy mondjam, hogy - már amennyit a Gabriella eddigi munkáiból láttam, ő nagyon is filozófiai kérdésekkel foglalkozó ember és alkotó, akkor én azt mondom, hogy – ilyen apróságokat fogok most mondani: a gyermek sosem egy méter hatvannyolc centi magas. A gyermek az kíváncsi. Miért mondom ezt? A kamera nézőpontjának megválasztása egy felnőtt döntése. Ahogy az is egy felnőtt szemérmessége, hogy nem ment oda és nem nyitotta ki az ablakot, vagy nem tette oda a labdáját, vagy nem tett oda egy csokor virágot, amit szedett a réten. Hogyha mondjuk egy kislányról lenne szó, akkor valószínű ezt megtette volna. Ezek olyan döntések, amik pontosan egy filozófiai üzenetet tudnak erősíteni. Nem kell ezeknek harsányaknak lenni, nem kell ezeknek nagyon csináltaknak lenni, mégis fontosak ezek a döntések akkor, amikor egy lecke által létrehozott filozófiai gondolatrendszert próbálunk feldolgozni és magunkon átszűrni. Tehát épített környezetben jár neki a három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Come on

A sárga háttérfelület, a foltosan megkent fal, és a kopottas, világoskék színű szék, és a hasonló tónusú vászontekercs Vincze Van Gogh képét, és annak világát hozza ide elénk. Ilyen értelemben Vincze Gabriella és Vincze Van Gogh nagyon közel vannak egymáshoz. Ennek a világos fajta sárgának, meleg színnek, és a kék fehérrel oldott változatának nagyon jó a dinamizmusa, különösen azért, mert a kék ahogy ezen a széken megjelenik, és ez a szék ilyen kis darabkákban átlátható, az árnyéka szépen ritmizál a falon. Egy jó stúdiumkép az, amit itt látunk, nem több és nem kevesebb. Az viszont szépen van megoldva. Úgyhogy ez egy háromdisznós kép, gondolva Van Goghra. (szőke)
értékelés:

Hallgasd

Abban az esetben, ha a többszörös keretet, ezt a fekete szprével szórt körívet és a 21st century feliratot nem látnám, akkor talán érdemes lenne erről a képről beszélni, mint alkotói munkáról. Így, mindennel együtt, nekem az az érzésem, hogy olyan, minthogyha egy naptárkép a naptár minden grafikai elemével együtt egy ollóval ki lett volna vágva, és ide beküldődött volna a házi feladatok közé. Úgyhogy én nagyon köszönöm ezt a képet, kérdéses nekem még mindig, hogy maga Vincze Gabriella hogyan kapcsolódik ehhez a képhez. Én ezt szorgalmiba áthelyezném, mert túl sok az olyan idegen elem, amivel nem tudok igazából mit kezdeni. Véleményem szerint a 21st century felirat, az nem része a huszonnyolcas női és huszonhatos férfi kerékpárok formavilágának. Úgyhogy én ezt szorgalmiba áttettem. (szőke)

nőszirom

Az első leckének a nagyon pontos meghatározása az, hogy olyan önportrét kell készíteni, amin valamilyen testrészünk szerepel, de mi magunk nem vagyunk rajta, vagy portré, noha az arcunk nincs rajta, mégis jellemez valamilyen szinten bennünket, tehát egy bemutatkozásról van szó. Én kétfelé venném ennek a képnek a jelentési irányát, merthogy azt gondolom, hogy bemutatkozásnak én el tudom fogadni azt, hogy én lefényképezek makróban egy virágot, és készítek egy felvételt a virágszirmokról, de valahogy van még egy feltétel, és ez pedig a személyes jelenlét. Az a személyes jelenlét, hogy valamilyen testrészünk mégiscsak legyen a képen. Ezt pedig, én legalábbis, ahogy próbálom ezeket a formákat fölfejteni, hacsak ott a háttérben az nem egy sísapkás maszk akar lenni ott a két virágszirom között, nem tudom innen megállapítani, hogy az mi akar lenni, akkor én nem látom azt, hogy itt bármilyen fölismerhető testrész vagy annak valamilyen formája jelen lenne. Tehát a képet, mint bemutatkozást abszolút jónak tartom, jellemez egy helyzetet, jellemez egy habitust, de mégis én azt kérném a Gabriellától, hogy ha lehet, és nem egy szemtelen kérés ez tőlünk, akkor valahogy ezt az első lecke portré arc nélkül megoldást próbálja meg újraértelmezni. Még egy dolgot szeretnék mondani, amiről sokat beszéltünk. Ez a keret a keretben, kép a képben helyzet, amikor duplán, vagy akár triplán is keretezünk. Egyrészt mivel hogy technikai adottságaink a hétszáz pixel képszélességet engedik meg, ahhoz, hogy a képet jól tudjuk értelmezni, ezt célszerű kihasználni. Ez az egyik indokom a keretek ellen, vagy a keretekkel szemben. A másik indokom pedig az, hogy valamilyen grafikai helyzetet mi létrehoztunk itt az oldalon, ez olyan amilyen, Andrásnak a rajzaival meg a Zsoltnak a betűivel, de erre a grafikai helyzetre valószínűsítem, hogy nem szükséges ráerősíteni még egy plusz keretezéssel. Az más kérdés lenne, hogyha ez egy kiállítási darab lenne, és falra teszem ezt a képet, és fekete paszpartuval paszpartuzom le. Ott a paszpartunak van egy anyagszerűsége, és az az ő szerepe, hogy kijelöljön egy teret a kép körül, és úgymond kontextusba helyezze esetleg, valamilyen helyzetbe a többi képpel kapcsolatban. Úgyhogy én azt kérném a Gabriellától, hogy ismételje ezt a leckét. (szőke-hegyi)

Life is a tale
Mozaik, mint én.

Ahogy a szerző írja is, egy mozaik elrendezésű képet látunk. Van egy fő képi üzenet a kép jobb oldalán, és aztán három apró, ezt az üzenetet értelmező kis képet is látunk, részleteket. Nyilvánvaló a gyerekkorból egy nagyon fontos üzenetrendszer, és hát vélhetően a szerzőt látjuk egy ilyen kis kályhára ráülve. Én nem is nagyon szeretnék nagyon mással foglalkozni, mint magával a szerzőről készült portréval, merthogy egyrészt ugye azt most úgy üzenném a Gabriellának, hogy nagyon szeretném, ha az első három leckét is beküldené és megláthatnánk, mert én szeretném, hogyha legalább az első három leckénél ezt a sorrendet tudnánk tartani. De itt kapunk egy egész alakos portrét, és ennek a portrénak a jellegzetessége az a kar- és az a lábkulcsolás, ami egyrészt a saját magam átölelése, tehát van egy ilyen önringatás, egy védekező póz, másrészt nyilvánvaló, hogy a külvilággal szembeni kapcsolatról nagyon is beszédesen mesél ez a kép, amikor felülök egy kis vaskályhára, összekulcsolom a két lábam meg a két kezemet. A tekintet az felénk szegeződik, de nem ránk, hanem valahova mögénk-fölénk, és nagyon fontos, hogy a fej valamennyit emelődik, de az ezt megelőző vagy az ezt követő gesztus abszolút elképzelhető, hogy egy nagyjából a cipőm orrát néző lehajtott fej, egy megadó helyzet is lehet. Tehát ha valami mesél és beszédes ezen a képen, akkor az maga a testgesztus, függetlenül attól, hogy milyen szövegi, vagy milyen egyéb kiegészítő képi helyzetet látunk. Egyébként ez a kép önmagában, a szöveg nélkül is megállná a helyét és én azt mondom Gabriellának, hogy bízzon annyira magában, hogy ezek az üzenetek önmagukban is elég erősek, nem kell ehhez még plusz kiegészítőket tenni. Két disznó. (szőke-hegyi)
értékelés: