Olyan az egész, mintha egy plexi háttérre valaki ráspriccelt volna fehér festékkel és az lenne a csillagok, amire rá lenne vetítve hátulról az ég és a légköri jelenség, ami előtt egy terepasztal van, amin ott van az Alfa Holdbázis c. filmből a makett. Szóval furcsa. Nem mondom, hogy ezzel baj van, csak nagyon furfangos ez így együtt. Kicsit olyan mint amikor a '70-es évek tv sorozataiban megpróbálták a greenbox technikát alkalmazni. Három réteget látok és ez a három réteg nem áll össze egybe. Lehet, hogy ha kevésbé van kiélesítve ez az egész, akkor nem lesz ennyire furcsa a végeredmény. (hegyi)

Valószínűleg én sem tudnék szabadulni ettől a légköri jelenségtől, ha ott lennék. Majd egyszer, ha összegyűlik belőle még 5, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy melyik az, amelyik valóban számodra a legtöbbet mondja ebből az üzenetből, vagy a legtöbbet adja át ebből a fajta furcsa, szinte rádióaktív, kicsit misztikus vagy akár kicsit szorongással teli, ijesztő világból. Úgy gondolom, hogy ezt még nem találtuk meg, még nincs meg a legjobb, a leginkább jellemző, de ezt te jobban meg tudod mondani, mint én, hiszen én a gyakorlatban ilyet még nem tudtam megnézni. Úgyhogy várom az újabb ilyen képeket és ha olyanra bukkanok, ami nekem is, aki nem volt ott, át tudja adni ezt az élményt, akkor majd szólok. Most ez a kép - nekem - a futottak még kategória. (hegyi)

Tulajdonképpen vicces is lehet, fájdalmas is, megrázó vagy meditatív szemlélni azt a világot, ami az évszakváltásokkal létre jön, főleg télen a legerősebb ez, a kertben hagyott locsoló vagy a nyári kalap a fa ágain, a kerti szék, a labda, a játék vagy, mint itt a teregetésre szánt csipeszek. Teljesen más hangulatot kapnak csak attól, hogy funkciótlanná válnak, mint egy örök várakozás és ez a kép nekem ebből ad ízelítőt. Azért mondom, hogy ízelítőt, mert annyira szűkre vágtad, biztosan volt ennek oka, hogy pont ez az érzet válik súlytalanná vagy kezd kigyengülni attól, hogy ennyire közelről kell néznem. Az érzethez, hogy ez egy magányos teregetőeszköz, ahhoz az érzethez nem kell ennyire közelről szemlélnem a csipeszt vagy akkor azt mondom, hogy menjünk még közelebb és akkor válasszunk ki kettőt-hármat és arról készítsünk látleletet. Ismerve ezeket a formákat úgy vélem, hogy lehet, hogy kevesebbet kapnánk vagy kevesebbet sikerülne mesélned erről a helyzetről, ha nagyon belemennél. Viszont ha egy tágabb képet kapok, egy tágabb kompozíciót, akkor az egésznek a meséje rögtön és egyértelműen elindul és tudok vele együtt rezegni. Most ezt egy picit megnehezítetted. (hegyi)