Munkák | Page 2 | Látszótér

Szűrés

Önportré arc nélkül

Kaptunk egy rádióadást is ehhez a képhez, és Árpival, a tesójával, elmesélik ennek a képnek is a történetét. Én nagyon örülök annak, hogy kaptunk ehhez műsort, de ez a kép önmagáért beszél, performansz nélkül is tökéletesen jól mesél a kis lábujjacskákról, a körömlakkról, arról, hogy a kis szandinak az egyik szára kékebb, mint a másik, ott vagy valami víz érhette, vagy a nap kiszívta, érdekes, hogy nem egyforma a kettő. Látszik, hogy szereti a gazdája ezt a szandált, és nem otthon, nem kertben, nem füvön, hanem a flaszteren mutatja, tehát városi lányról beszélünk. Nagyon sok mindent elmondanak, mesélnek az ujjak is. Nem szeretnék belemenni nagyon mélyen egy talpelemzésbe, vagy egy lábforma elemzésbe, de a két nagylábujj nagyon aranyos kis bábocska, nagyon érdekes. Nagyon szerethető ez a kép. Nekem az mindig izgalmas kérdés volt, azt még értettem, hogy a lányok miért lakkozzák ki a kezükön a körmüket, de hogy a lábkörmüket miért, azzal mindig hadilábon álltam, de ennél a képnél ez meg is magyarázódik. Nem csak a kompozíció van rendben, hanem színvilágban is egy ívben van tartva ez az egész: a szandál színe, a test színe, a körömlakk, a szandál pántja, ezek mind nagyjából ugyanabban a körben mozognak. Nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Lenyomat

Vikiéknek volt egy talpas filmje, és én azt gondolom, hogy az egy nagyon jó megoldás volt, és nagyon tetszett. Erre utal vissza ez a fotó. Valószínűsíthetően, amikor az a film készült, akkor készülhetett ez a két talplenyomat is. Nagyon örülök neki, hogy ilyeneket azért megőrzi az emlékezet és nagyon köszönöm, hogy ezeket Viki nekünk elküldi. Ez teljesen rendben lévő megoldása ez a leckének. Volt ezzel meló, tehát, mint egy performace tekintek erre, nem mint fotográfia elsősorban, ami ennek a házi feladat megoldásnak a legfontosabb útja, hanem pontosan az a fajta előadás, hogy az ember bekeni a saját talpát két féle festékkel és rááll egy papírlapra. Megoldotta a leckét: „Nesztek! Itt a talpam!” Úgyhogy a három csillag megvan. Én azért várnám Vikitől, hogy a fotómasinát vegye a kezébe. Nem kell rögtön nagyra törő célokat kitűni. Az a lényeg, hogy megszokd, és összebarátkozz ezzel a eszközzel, hogy ne idegenkedj tőle. És ha a barátoddá válik, vagy legalábbis egy rutinszerűen alkalmazott eszközzé, mint egy toll, vagy egy ceruza, vagy egy öngyújtó, akkor onnantól kezdve már a használatával is könnyebben megbarátkozol. Szóval Viki fényképezz, fényképezz, fényképezz! A lényeg az, hogy csináld rendszeresen, ne csak alkalomszerűen. (hegyi)
értékelés:

Hóbogyó

Nagyon örülök annak, hogy a Viki elkezd fényképekkel is foglalkozni és egy egyszerűnek tűnő üzenetet küld ide nekünk a télből, ugyanakkor azt mondom, hogyha megfigyeljük ezt a képet, akkor ez tömegelrendezésében egy nagyon is átgondolt és nagyon is szép dolog és nagyon is jól érződik az a fajta téli helyzet, amit sokszor megfigyelhetünk. Ez a meleg színeknek a használatától van így, tehát attól lesz ez igazán erős, hogy ezeket a kis bogyókat megfigyelte ezekkel a kis hósapkákkal és ezek a bogyók, mint ilyen kis hangjegyek kottán nagyon is vidámak és nagyon is szerethető képi üzenetet hordoznak. Tehát azt mondom, hogy ez egy nagyon jól komponált és nagyon nyugodt és egyszerűségében is nagyon erős kép. A kommentárok között volt egy vitánk arról, hogy, hogy is kell a mondanivalót elhelyezni egy képen, vagy hogy kell beleszőni a kép textúrájába a mondanivalónkat. Én azt mondom, hogy egyrészt magát meg kell fogalmazni, hogy mit jelent az, hogy mondanivaló. Mit várunk el ennél a fogalomnál? Én azt mondom, hogy nem biztos, hogy mindig nagy, patetikus, rajzos megfogalmazásokat kell keresni, nem biztos, hogy mindig meg kell váltani a világot. Mert ezek a kis, apró üzenetek és lépések azok, amik igazán hitelesek és szerethetőek. És azért azt vegyük észre, hogy ennél a képnél bizony-bizony a mélységélességgel is van egy nagyon kellemes játék, tehát a térélmény az abszolút létrejön, a hangulat is nagyon jó, a színdinamika is nagyon jó, tehát minden olyan eszköz, ami egy fotográfiánál szakmailag kézben kell, hogy legyen, az jól van használva. Emellett ha mondjuk azt mondom, hogy tél, akkor nem mindig az jut eszembe a télről, hogy emberek megfagynak az utcán, vagy de jó a téli sport, hanem akár csak egy ilyen megfigyelés, amit egy városi ember tesz, hogy járok az utcán és igenis esetleg ezeket a kis piros bogyókat nyáron, vagy tavaszidőben, vagy ősszel nem is biztos, hogy észrevenném, miközben télen pedig rá tudok csodálkozni. Ez a megfigyelés önmagában szerintem sok mindent elmond és egy érzelmi állapotot tükröz. Tehát szerintem ezeknél a képeknél nem kell ennél több, vagy mélyebb mondanivalót keresni. Ez egy abszolút elfogadható és jó irányvonal, háromcsillagos történet. (hegyi)
értékelés:

Pap Viki interjúja Amival, aki az idei Dörögdi Fesztivál Ősök és Esélyek Háza egyik programhelyszínén, a japán sátorban lépett fel.

Szerelem - szeretet?

Viki a rádiós műfajban szinte azt mondhatnánk, hogy már verhetetlen, tehát tudjuk azt, hogy benne az irónia, önirónia az jelen van és ez nagyon fontos. Nagyon fontos, mert ez mindig valamilyen átgondolásnak, valamilyenfajta világgal kapcsolatos elemzésnek is az eredménye. Itt is ugye ez a verbális humor, ez a „LOVE BÉLA” „LÓVÉT BÉLA”, egy ilyen Pap Viki féle üzenetet jelez. És ezt biztosan ő ide is tárja elénk, hozzátéve, hogy azért véleményem szerint pontosan az ő rutinja a humor oldaláról az könnyen eltitkolja, hogy ez valamilyenfajta védekezése is az adott házi feladatnak, az első leckének a portré arc nélkül. Ugyanis a véleményem szerint a 70-es évek Mozgó Világ című újságjának hangulatát idéző kép, zöldes színvilág, textilruha, amelyből a vállnál fölhúzott ingből kilóg ez a kvázi tetoválás, ez tulajdonképpen hordoz valamilyenfajta szociót is. Viszont a textília, amit választ, a ruha amelynek az anyagához ugye csíkok, formák tartoznak, ezek sajátságos rendszere azt is jelzi, hogy miközben egy vágott, közeli felületet, szinte egy ilyen tetoválásgyűjtő képet látunk - ugye nyakat, fejet nem látunk -, mégis azt kell, hogy mondjam, ahogyan követi a fényképezőgép a baloldalon a hát ívét, és a rajtalévő drapériát, ugyanúgy kellene követnie a jobboldalon az ing, a mellek és az azon végigfutó drapériacsíkok és a rajtalévő kis vonalak rendszerét is. Tehát én nagyon fontosnak tartom azt, hogy mivel ez a kép annak ellenére, hogy a szövegi része a fontos üzenete, egy jobbra néző modellbeállítást mutat, egy picit a jobboldalon nyitni kellett volna a kompozíciót és nem ennyire szűkre vágni. Igenis meghagyni a mellek szép ritmusát és így egy profilos, kettős A B verziót látnánk itt. (szőke)
értékelés: