Az van, hogy ez egy nagyon szuggesztív önportré, és rendkívül jók a testfelületen a függöny által létrehozott árnyjátékok. De ami a bajom az az, hogy egyik szemedet sem látom. Tehát miközben ez egy nagyon szép és lírai dolog lehetne, aközben inkább egy bújócskának érződik. És attól furcsa az egész, hogy azáltal, hogy a testből valamennyit megmutatsz, ez egyfajta bátorságot is jelent, miközben a személyiségedet pedig eltakarod. Tehát minthogyha könnyebb lenne a tested felvállalása annál, mintsem az ehhez tartozó személyiségednek, vagy a személyiséged ezen oldalának a felvállalása. Mondhatod, hogy ez egy túlmagyarázása valaminek, de azért azt figyeld meg, mert lehet ennyi idő távlatából, hogy ilyen későn készül el az elemzés, ezt most már te is könnyebben meglátod, hogy mennyire igényelném azt, hogy a szemedbe nézzek, de ahhoz meg túlságosan sötétbe marad, hogy bele tudjak kapaszkodni a tekintetbe. Holott, ha nagyon erőltetem, ez azért valamennyire felfogható, csak ennél lényegesen nagyobb hangsúlyt kap az orrod meg a szád. Egy picit kellett volna lejjebb csúszni talán, vagy előrébb billenni, és akkor már ez a fényfestés  jobban működne. De azt itt szeretném mindenképpen elmondani, hogy az ötlet kitűnő, tehát nem a kedvedet szeretném elvenni. Sőt, inkább kedvet szeretnék ahhoz csinálni, hogy ezzel még foglalkozz. Mert a direktségből, például egy aktnak a direktségéből tud elvenni az, hogyha egy ilyen fényfestés létrejön, és ez jót szokott általában tenni. Tehát megtaláltál valami fontos dolgot, csak ezen van még mit finomhangolni. (hegyi)

Hát ez olyan, mintha összebeszéltetek volna Balázzsal: itt is valami érdekes, elmosódó hatást kapunk, minthogyha megnyúlna az egész felület. De itt is azt tudom mondani, mint az előző elemzésnél, hogy igazából az a bajom, hogy annyira szűkre vágtad ezt az egészet, annyira körbe van vágva maga ez a három mutató, hogy nem tud nekem elég információval szolgálni ahhoz, hogy belekerüljek a sztoriba. Nyilvánvaló, hogy a fejedben volt egy történet, hát azért fotózunk, mert azt a történetet akarjuk elmesélni, azt az élményt átadni. De ehhez azért egy kicsit mindig érdemes hátrébb lépni, és azon elgondolkodni, hogyha én látnék ennyit, az nekem elég lenne-e vajon. Nem tudom eldönteni, hogy amit most látok, az mit akar nekem mesélni. (hegyi)