Én ezt egy jó tanulmánynak tartom. Nyilvánvaló, hogy ebben az is jó, hogy alkalmaztál egy technikát, amikor egy hosszabb expozíciónál az ember a zoom gyűrűjét meghúzza, és akkor az egésznek lesz egy ilyen zuhanás jellege. Ez, mint gyakorlat abszolút jól működik, a struktúra is jó. A színeket én nem alkalmaznám, én ezt fekete-fehérben használnám, de maga a formagyakorlat jól működik. (hegyi)

Hát ezen el kellett kezdenem gondolkodni erősen, hogy hol vannak itt egyáltalán cipők. Aztán már megláttam, de legkevésbé a cipőre kezdtem el koncentrálni. Ez nem baj, bár azt mondom, ezt is egy picit szűkebbre lehetne venni. A kép baloldalán ott van egy másfél-két ujjnyi rész, amire semmi szükség nincs. Ha a képarányokat meg akarod tartani, akkor lehet a kép aljából is nyugodtan vágni. Egészen a képhatárig ki lehet húzni a tetőnél azt a részt, tehát az nem baj, ha a formák megérintik a kép határvonalát. De a meglátás jó. Az van, hogy a február nem nagyon kedvez a fotózásnak. Ezek a csúnya szürke felhők nem olyan nagyon jók. Utómunkával azért lehet ezen segíteni, kicsit elvenni róla ezt a szürke fátyolt. (hegyi)

Robert Capa volt, aki azt mondta, hogyha nem elég jók a képeid, akkor nem voltál elég közel. Azért ez fordítva is igaz, hogy akkor sem jók a képeid, hogyha túl közel vagy. Most a makrófotográfusok lehet, hogy átkokat fognak rám szórni, de ez így önmagában nekem kevés. Tehát én értem, hogy ez valamilyen kiállítási anyag lehet, ami eltört valahol, valamiért. De ez a valahol sincs a képen, meg a valamiért sem. Csak maga a tényközlés. Ugyanakkor azért a kép sarkánál hagysz valamennyit a valóságból, tehát ha ezt egy elvont üzenetnek akarom meghagyni, akkor nem hagyom benne azt a képsarkot. Ha meg már benne hagytad, akkor mutass meg belőle többet is, mert akkor fogom érteni, hogy mi történt. Nem biztos, hogy akkor ez egy izgalmas kép marad, ebben neked igazad van, de hát ez a rizikó. Pontosabban akkor ez egy feladat megoldani, hogy úgy is izgalmas legyen, hogy a környezetből is látok valamit. (hegyi)