Azt látom a 365-ös munkádból, hogy ezen a szinten már túlléptünk és ennek nagyon örülök, hogy eljutottunk odáig, hogy amit még januárban elkattintottál, az ma már láthatóan a számodra sem annyira érdekes. Ez a kép nem megoldott, alapvetően rossz pózból és rosszkor exponáltál. Az, hogy a néni és a lány közötti különbség értékelhető legyen, az innen és ebből a szögből és ebben a pillanatban nem megoldott, nem átélhető, mert a néni benne van a grafittiben, a lány feje félig lemaradt a tükröződés miatt, a táskák ott vannak, de a fene tudja, minek. Én azt mondom, hogy ezt a képet ugorjuk át. (hegyi)
Értem a címet, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez optimális címadás, de elszakadok most ettől a címtől. Amit a képen látunk, az egy nagyon jó ritmus ezekkel a botokkal, de a kép felső része nincsen jól befejezve. Hogyha vágnál belőle egy ujjnyit, és azt az ívet futtatnád ki a képhatárig, ami a kép bal oldalán van, akkor ez egy teljesen rendben lévő ritmus lenne. Ott valami elkezdődik megint, valami a felső résznél bal oldalon, két forma belóg, de nem nagyon értelmezhető, hogy az micsoda és miért van ott. Nem veszítenél semmit, ha levágnád, sőt sokkal fókuszáltabb lenne az üzenet. (hegyi)
Feri, ez a kép nincsen kész. Azért nincsen kész, mert több vele a probléma, mint a megoldás. Egyrészt nem jó pillanatban exponáltál, mert legalább egy vagy két másodperccel később exponáltál, mint az optimális lett volna. Kifutnak a képből a figurák és ezt a kifutást nem hozza vissza másik oldalon semmi, mert a táskás fickó is már két lépcsővel feljebb van, mint kellene. A másik a tónusprobléma, kiégett részek vannak a további lépcsőkkel vagy a további figurákkal, amit korrigálni kellett volna és a belső rész az meg túl sötét. Én azt gondolom, hogy valahová a kettő közé kell belőni az expozíciót, nyilvánvaló, hogy ez nem egy egyszerű helyzet ekkora nagy fénykülönbségnél, ezért nem is vagyok benne biztos, hogy ezt az üzenetet, amit itt látunk, ebben a fényviszonyban kell megcsinálni. Látod, ehhez a képhez jobb lett volna az a fajta esős-borongós idő, ami a galambos képnél jelen volt, mert kisebb lenne a tónuskülönbség. (hegyi)
Hasonló a problémám, mint az előző képednél. A képkivágás problematikus. Neked kellett volna eldönteni azt, hogy mire megy ki itt a fuvar. A galambok alapvetően jól távirányítható lények, csak némi kenyérgalacsin kell hozzá és megfelelő türelem ahhoz, hogy kivárd, hogy bekucorodjanak ide így, mint ahogyan láthatjuk is őket. Ezt azért mondom, mert ha te elkezdesz helyezkedni a gépeddel, és még ha ezzel el is hessegeted a galambokat, azok vissza fognak jönni. Több időt kellett volna ebbe fektetni, mert össze lehetett volna hozni azt, hogy ezek a galambok kapcsolatba kerüljenek azzal a stilizált galambformával, ami ezen a félgömbön szerepel. Most ez nem történik meg, és azért nem történik meg, mert a háttér teljesen szétveri ezt az egészet és ettől nem nagyon jönnek ki jól ezek a galambok. Megint a tónusról beszélek, annyira be van bukva a fekete, hogy tulajdonképpen ezek a madarak, amik élőlények lennének, amorf formákká válnak, nem jól felismerhetőek. Ennél a képnél is van egy fátyolos helyzet. Egyértelmű, hogy ez annak is köszönhető, hogy rossz idő van, tél van és ekkor kell ezt megoldani. Én nagyon remélem, hogy el fogsz tudni jutni ide jobb időben is és esetleg egy ismétlést vagy egy továbbgondolást kaphatunk ebből a képből. (hegyi)
Zaj, füst, nyugtalanság.
Az van, hogy ez egy nagyon izgalmas képi megoldás lehetne akkor, ha nem lenne ennyire esetleges, hogy hol húzódik a képhatár. Belevágsz formákba és ezek a vágások nem tűnnek átgondoltnak. Akármelyik oldalát nézhetem a képnek, ezek a geometriai formák nagyon zavarodottan jönnek elő és ez azt a fajta ritmust, vagy azt a dinamikát csökkenti, ami egyébként a kép lényegi mondanivalója lenne. A másik problémám az, hogy nagyon szürke az egész. Ez a kép ezt a fátyolosságot nem igényli. Egy kontraszemeléssel és azzal, hogy a csúcsértékek felé elmozdulunk, izgalmasabbá lehetne ezt tenni. (hegyi)
nem otthoni geprol de kuldom, azert van elteres a file nevekben, megnevezesben
Az van, Feri, hogy ez így nekem egy kicsit maszek. Azt mondom, hogy tanulmánynak nem rossz, hogy megfigyeled, mi történik a bőrrel és ezt lehet, hogy a későbbiekben jól lehet hasznosítani, hogy ilyen sejtelmes kis huplikat tudsz csinálni a kaktusztüskék által, mert ha megfelelően világítod meg, akkor ezek a tüskék akár láthatatlanok is lesznek, de most ebben a formában azt a fájdalmat, vagy bizonytalanságot, vagy akár még stresszesnek is mondható helyzetet nem érzem, ami akkor fogja el az embert, amikor egy kaktusszal fizikailag is találkozik. Mert az emberben mindig ott van, hogy ezeket a mérgezett tüskéket belém lövik, holnaputánra feldagad a kezem és soha többé nem fogok tudni kezet fogni senkivel. Szerintem érted és ez benne is van ebben, amit mutatni akarsz, de most ez a képen nem jön át. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…