Furcsa érzés, hogy újra én választhatok. 365 nap hosszú idő, és rég volt a július, amikor azt a mozgalmas, kinti és nagyon nyári képet lőttem, ami először adta meg a lehetőséget, hogy én válasszak. Augusztus végén Zsuzsa képét választottam, egy tökéletesen megörökített, színes, kinti pillanatot. Tavaly nyár elején kezdtük ezt a közös projektet, nagy lelkesedéssel. Voltak, akik időközben kiszálltak, voltak, akik bekapcsolódtak, de érezhetően azóta is fontos közös élmény ez mindenkinek, aki benne van. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon örülök, hogy belekezdtem, ugyanakkor nagyon várom azt is, hogy vége legyen. Leginkább azért, mert az azt fogja jelenteni, hogy újra nyár van. Hosszú volt nekem a tél, és nehezen indult az év, februárban sokat foglalkoztam a saját fejemmel és azzal, ami bennem van, kicsit a túlélésért küzdöttem, és az önportréban találtam menedéket. A március szerencsére már tavasz, és ezt nagyon érzem magamban, és nagyon érzem a márciusi képeken is. Mégsem kinti képet választottam, hanem egy önportrét. Az első márciusi képet, amivel megkezdődik a visszaszámlálás. Aureliano azt írta: "A visszaszámlálás már elkezdődött, de nem felfelé megyünk, hanem visszavonhatatlanul és egykedvűen lefelé. Szuper!" Ez a kép engem jó kedvre derít. Érzem, hogy a visszaszámlálás elkezdődött, és azt is érzem, hogy vidámabb napok jönnek, ha akarjuk, ha engedjük. Viccesen kell felfogni, ami még hátra van, és könnyebb lesz, bármi is lesz. (Zsova Kriszta)