Ez olyan, mint egy totemoszlop, ha akarom. A keretezésre nincs semmi szükség, azt felejtsük el, hogy digitális képeket elkezdünk keretezni, tudom, vannak olyan nagy pályát bejárt fotóamatőrök, akik ebbe beleszerettek, és a mai napig ezt bőszen használják. Nem akarok nevet mondani, de rá lehet keresni az interneten és piros sálban szokott járni, és János a keresztneve. Tudom, hogy emberek szoktak ilyet csinálni, ez abszolút a digitális kor hülyesége, és semmilyen értelmét nem látom annak, hogy imitáljunk valamit, amikor ott a valóság is. Tehát a keretezést felejtsük el. Majd amikor a falra kerül, akkor ezen lehet gondolkodni, a képernyőn nincs szükség erre. Ami a képet illeti: érdekes ez a totemoszlopos játék. Nekem akkor érdekesebb lenne, ha nem lenne ekkora tónuskülönbség a kettő között, mert akkor olyan lenne, mintha két ilyen UFO jönne velem szembe a fekete éjszakában, szóval akkor jobban összeállna a történet. Így most nem annyira. (hegyi)

Feri, én ezt nagyon kedvelem, és csak remélem, hogy ezeket az önkép-sorozatokat folytatni fogod. Bele-belecsípsz ebbe a témába, holott én azt gondolom, hogy ha egyszer belefogsz, akkor vegyél egy nagy levegőt, mint a búvár, bent tartod, és elkezdesz a korallzátonyokon bóklászni, és keresni azt a gyöngyöt, vagy kagylót, mert lenne értelme, szerintem visszahatna a többi munkádra, ha ebben haladnál. Tudom azt, hogy az ember félti a fényképezőgépét, azért fontos ez a pánt, de a képen nem jó. Úgy kellene megoldani, ha ilyen önképet csinálsz, hogy ezt valahogy levenni, persze óvatosnak kell akkor lenni, jobban oda kell figyelni, de ez ne szerepeljen a képen, mert egyébként ez egy izgalmas kép lenne. Én arra bíztatlak, hogy kezdj el magaddal dolgozni, mert egy csomó problémát fel fog hozni a felszínre, amiről fogunk tudni beszélni, és szerintem ezek fontos ügyek, és még mindig jobb, ha veled kapcsolatban beszélek arról, hogy vedd le a kis csíkos pólót, és vegyél föl helyette mást, vagy fésüld meg szépen a hajadat, mint ha ezt egy modellel kapcsolatban mondanám. Ott a modell integritását is célkeresztbe veszik akarva-akaratlanul is a dumám, tehát én inkább kritizállak benneteket a képen, mint egy idegent, ott mindig nehezebb helyzetben vagyok, mert az a modell nem tehet arról, ha a fotós bénán csinált valamit, és nehogy bántódás legyen belőle, ott az ember visszafogottabb. Ha ti magatok vagytok a képen, ez is értelme az önarcképezésnek, akkor könnyebben mondom el az alapproblémákat. Úgyhogy hajrá, hajrá, várnám a folytatást. (hegyi)