Én ezt tanulmánynak gondolom, formai játék, ami majd később jöhet jól, hogy amikor már majd olyan szitu lesz, ahol nincs ennyi zavaró elem, akkor meg tudd csinálni jól. Így most ez sajnos annak esik áldozatul képileg, hogy annyi a dolog, hogy kibillen a harmóniából. (hegyi)

A címmel elmondod a szándékod is, és ez fontos, mert hogy ha a cél az, hogy kerék legyen kerék hátán, akkor adva van, hogy nem fentről lesz ez igazán érdekes, hanem pont, hogy lentről, keresni egy olyan nézőpontot, ahol a sok kerék kiad egy ritmust, ahogy a hagymavirágod esetén is történt. Ez így most tárgyias és távolságtartó megoldás, de így meg a környezet elviszi a komponálás erejét. Érdemes lenne, ha a hely felkereshető, keresni egy olyan pontot, ami érzelmileg közelebb állhat hozzád és így a nézőhöz is. (hegyi)

Az a helyzet, hogy azt hiszem, hogy ahhoz, hogy ez a kép beérjen, kellene még önportrékat készíteni. Ugyanis meg kell találd azt, hogy formailag mi az, ami jellegzetessé tesz, mi az, amit és ameddig ebből vállalni tudsz és ezt a határt, az úgymond komfortzónád kell tágítani ameddig lehet, és még azon is túl. Gyakorlatilag a mostani kép ötlete jó, és a kivitelezés se lenne rossz, ha nem olvasztanád magad ennyire bele a fákba, szóval én pártolom, hogy kezdj el magaddal dolgozni. (hegyi)