Ebből nekem a középső a jó, az első zavaros, a harmadik nem olyan összeszedett, mint a második, amin minden a helyén, jók a ritmusok, a formák, a színek, az egész egy olyan egység, ami tökéletesen tud működni. Kevesebb képelem mindig jót tesz a képeknek, vagyis általában jót tesz, mert nyilván van eset, amikor a sok minden együtt adja ki, de javarészt az ember amikor képet néz, néhány elemnél többel nem tud mit kezdeni, a néző maga elkezdi leválogatni a felesleget, és ha elunja, továbbáll. (hegyi)

Régen Egri Jánosnak volt azt hiszem olyan vetélkedője a tévében, hogy valami nehezen felismerhető és többértelmű képet mutatott és ki kellett találni, mit is ábrázol a kép valójában három lehetséges verzió közül. Elhíresült választás volt a "dalai láma lúdtalpbetétje". Hát, most valahogy így érzem magam, lehetne mell is, lehetne fenék is, de akár két paradicsom, és nem jutok előrébb. Főképp abban nem, hogy ha a cél nem a vicces feladvány, akkor mi az ok arra, hogy ez így lefényképeződjön? Segíts Feri! (hegyi)

Feri, most vagy Everest, de akkor miért fekete a háttér, vagy sejtelmes szörnykaktusz. Azt a pirosat én mindenképpen kihagynám, új ritmus, viszont nem kap jelentőséget formailag, csak a színe által, így elviszi a figyelmet. És még egy. Ahogy balról felsejlik a sötétből a kép, jobbra is hasonlót kellett volna elérni, mert így most a képhatárra olyan erős vágás jött létre, ami kizökkent a hangulatból. (hegyi)

Feri, nagyon jó helyszínt találtál a fotózásra, azt gondolom, hogy érdemes tovább gondolkodni azon, hogy hogyan lehet ezt a dolgot üzenetében képpé formálni. Jó a nézőpont is, ez a rövidülés jót tesz a kompozíciónak. Azonban a táblába olvadó kerékpárosok elhelyezése nem működik. Egyértelműnek kell lennie az üzenetnek, mert ez a helyszín nagyon konkrét. Tehát magadnak kell feltedd a kérdést, hogy mit akarsz a képpel mondani. Milyen üzenetet szeretnél közvetíteni? Mert hogy minden képelem erősítheti és alátámaszthatja ezt, de ha ezek nem egy irányba mutatnak, akkor egymást kioltva zavarba hozzák a nézőt. Érthető a határ helyzet, és az út innen fotózva rejtegethet dolgokat, tehát azt kell kitalálni, hogy ki vagy mi legyen az, ami egyrészt a kompozíciót is egyensúlyba hozza - ebből adódik, hogy a másik sávban kell lennie - és az is fontos, hogy az egy gyalogos, vagy kerékpáros, autó vagy mi más, ha pedig megvan mi a tárgy, például ember, vagy emberek, akkor fiatalok vagy öregek, jól öltözöttek vagy csatakosak, ez mind olyan kérdés, amit neked kell eldöntened. Itt jön képbe a rendezés. Ki is lehet várni, hogy arra járjon egy lovaskocsi mondjuk, vagy egy csapat gyerek, de az baromi sok idő, ráadásul nem mellékes kérdés a fényviszony, reggel, este, délután, esőben, verőfényben, ezeknek is mind üzenete van. Azt kérem, hogy ezt magadban gondold végig és ismételj, mert erős helyszín, tehát érdemes lenne foglalkoznod vele. (hegyi)

Kivételesen az érdekelne, hogy hogyan készült ez a kép, mert talán az segítene abban, hogy elinduljunk azon a nyomon, hogy mit lehetne máshogy megfogni ahhoz, hogy valóban kifejeződjön a kutyasétáltatás dinamikája. Ugyanis most talán mert a mozgás irányában állsz a kamerával, így a mozgás maga azért nem érzékelhető, mert ezen a tengelyen minimális a kamerához képest az elmozdulás. (hegyi)