Heti megoldás

Nincs táskám, sőt a hasitasitól irtózom, az nekem tipikus nepper cucc. Szatyor az gáz, dipóval utoljára általános iskolában jártam, hátizsák az csak arra jó, hogy leverj vele valamit, szóval csak az kell, ami elfér zsebben, ezért jó a kiskabátos idő, annak vannak zsebei. De hogy valami vackot cipeljek, az létezhetetlen. El is hagynám. A pénztárcsa is nehéz ügy.

Kiborítottam, mert már magam sem tudtam, mitől olyan nehéz.

Nem egészen tartottam magam a feladat lejrásához, de a táskáim, melyeket sokáig használtam, ott vannak.

A táskám én vagyok, de inkább zseb, mint táska... abba se rakok semmit.

Na ez úgy kezdődött, hogy az íróasztalomon felejtettem a kocsikulcsot, meg bent felejtettem a kocsiban, ezért láncra raktam amit az öv bujtatójához tudok csatolni, így most nem vesztem el. Viszont lengetni nem akartam, ezért zsebre vágtam láncostul, a zsebemet meg belülről kikezdte, ezért elkezdtem övtáskát hordani, abban tartom, az bőrből van, azt nem eszi szét. Most itt tartok. Ha további kellemetlenségek érnek akkor gondolom valamit csinálni fogok az övtáskával is, pl ha csak egyszer tudom későn lebogozni magamról a wc-n, akkor valamit ki fog kelleni találni, de addig marad ez a felállás.

Ezzel a hátizsákkal járok dolgozni. Ma ez volt benne.

A kötelező, elsőre nyomi kép. Zoé, ígérem csiszolom még! :)

Ez az egy táskám van, de ezt sem nagyon használom. csak tárolásra. Meg van egy amivel a konditerembe járok, de az csúnya és büdös. A táskám én vagyok... jaj

Bevallom, nekem a 90-es évek semmilyen, nem köthető hozzá semmi megfotózható dolog. Talán a sapka, a peruiak az aluljáróban, bár lehet, hogy az is korábbi idő.