Addig leszünk itt, ameddig csak lehet,
Az idô ad egy sanszot, egyet nekem, egyet neked,
A sorsunk a pofánkra írva, egy városba temetve,
Miért ne? Miért ne? Miért ne halnék meg nevetve?
(Európa Kiadó: Így vonulunk be)

A müzlisüveg túloldalán.

Nem figyel rám, a szemébe nézek
Ez mindig jól felkavar
Mond valamit, de semmit sem értek
Túl késő már és túl hamar

(Trabant: Itt van, pedig senki se hívta)