Ancsel Éva: CLXIV - Ha nem ismernénk a feltételes módot, talán kevesebbet szenvednénk, de mi maradna belőlünk? (*)

Kedves Kata! Munkád elsősorban képzőművészetileg kell elemezni és nem foglalkozhatunk azzal a feltételezéssel, hogy a bemutatkozó fotón esetleg a kép készítőjének kezét látjuk és az ő saját írását, mert akkor a betűk formájából elég mélyreható, akár még a szervi problémákkal kapcsolatos elemzést is tudnánk nyújtani. Ez most nem feladatunk, hisz ez nem egy grafológiai iskola. A kép attól függetlenül hogy figuratív elemeket tartalmaz, összességében mégis azt kell, hogy mondjuk, nonfiguratív jelzésekre épül, ilyen ritmikákkal dolgozik. A színek kiválasztása tudatosan nem agresszív, ezeket kevert színekkel hozza létre, elsősorban a fehérek intenzív hozzáadásával. A kép ezzel együtt mégis majdnem monokróm. Ugyanezt a képet ha elképzelnénk más színkeverésben, mondjuk a vörös és a zöld kapcsolatában, akkor dinamikusabbá, agresszívebbé válna a közlés. Az itt látható, főleg lilák variációiból épülő kép látszólag megnyugtató, mégis a képen balról jobbra haladó és az egész képet átszelő ferde fénysáv, és a kép jobb oldalán látható sötét folt hármas egységet hoz létre, de ez a ferde hármas egység folyamatosan "billegteti" a kompozíciót. Így valójában a tört színek ellenére a kép nem nyugalmat, hanem dinamikát, rosszabb esetben "diszharmóniát" hordoz. Mivel az Estiskolát esetleg idegen ajkúak is nézhetik, és ők ugyanúgy a barátaink, nem foglalkozunk a bemutatkozásban olvasható magyar szöveggel. Tehát, ha én új-zélandi látogató lennék és nem érteném a szövegedet, nagyon keveset tudnék meg a bemutatkozásodról, ezért az osztályzat egy citromdisznó, pedig én kíváncsi vagyok rád, Kata. Idézetek helyett minél többet adj önmagadból, ez a házi feladatod. - Szőke -
értékelés:

* A könnyebb olvashatóság kedvéért a szöveget én idéztem be (- pedellus -)

Torontóban, mondjuk a “Normafánál”, Csabával és kamerával. Csaba már csak olyan, mindig talál valamit.