Anya gondolta, milyen jó lesz, ilyet senki más nem talál ki. Megvarrta és összeragasztotta a papírdominót, amiben se menni, se leülni nem lehet, amin röhög az osztály, röhög a falu is. Nem nyert a versenyen.

Valami nagy, hideg tél, busójárás és vurstli, körhinta az idegen kislánnyal.

Örülünk, hogy egy személyes hangulatú kép érkezett tőled, az előző munkád is bizakodásra adott okot. A fekete-fehér ritmusjátékok nagyon izgalmasak, főleg a kép bal oldalán függőlegesen földelé húzódó hajtincs foltok. Talán annyi kiegészítésünk lenne, hogy a homlok vonalát nem kellett volna metszeni, valamint a kéznek sötétebb tónusban kellene lennie, így nagyon világít. Egy nyitott szemű portré a személyes házi feladatod. (szőke)
értékelés:

Kedves Balázs, az er-kéj című kép a klasszikus portré hagyományait követi, még akkor is, ha felső gépállásból készítetted a képet. Tehát érvényesek rá a klasszikus képszerkesztés szabályai. A fej balra tekint ki a képből, majdnem szimmetrikusan van mögötte meghagyva a tér, pedig jobb lett volna az előre tekintő arc felől komponálni nagyobb hátteret, úgy jobban megindulna a képen lévő belső mozgás, vagy forgás. Ez érvényes a kép felső és alsó szakaszára is. A fej fölött értelmetlenül nagy a tér, ugyanezt ha a kép alsó részénél használtad volna fel, akkor még nagyobb hangsúlyt kap a vörös ing és az aszimetrikus gombolás. Most véletlenszerűen van csonkolva a fényképezett személy karja, mellkasa. Ha nem figurális szempontból néznénk a képet, hanem a ritmikáját vizsgálnánk, akkor is azt kell, hogy mondjam, hogy a játszótéri füves folt nincs ritmusban a fej rózsaszínjeivel. Az inget még kiválasztottad, de azzal, hogy mi van a háttérben, az utcán, nem törődtél, ahogy azzal sem, hogy az arcvonásaid azt tükrözzék, amit a kép mondani akar. Ilyenkor be kell szervezni embereket, hogy járkáljanak az utcán, vagy fessék be a füvet kékre, szóval önmagában egy gesztus gondolata még kevés a képhez. Dolgozz tovább. (Szőke)

Kedves Krump! Köszönjük szépen a két képet, külön kell beszélnünk róluk, a kompozíciós rendjük miatt elősorban. Az egyes számú kép egy férfi mellkast ábrázol a koponya felől nézve. Szemmel láthatólag a világítás egy átlagos beltéri fény, tehát nem a fény szempontjából érdemes vizsgálni, hanem a nézők számára mutatott asszociációs játék felől. Valamennyi konkrét forma az okker színek között mégis felfedezhető, ezek szőrszálakra utalnak, ebből következik, hogy ez makrofelvétel. Mivel ezek a grafikus vonalak jól rendezettek a kép arányai szerint, így a képet jól sikerültnek gondoljuk.
   A többiek számára azt szeretnénk elmondani, hogy mozgófilmekben látunk hasonló beállításokat és ezeket szubjektív képeknek hívjuk. Ez azt jelenti, hogy az operatőr a maga előtt tartott kamerával, mozgásával behelyettesíti a mozgó személyt. Itt valószínűleg önportrét látunk, ahol a kamera a fényképező arca előtt helyezkedik el és önmaga egy testrészét fényképezi.
értékelés:

Itt egy enteriőrt látunk, ami több szinten szeretne velünk információkat közölni. Azonban a káosz nem segíti az értelmezést, hanem nehezíti azt. Amikor csendéletet, vagy belső látképet szeretnénk fotózni, vagy filmezni, akkor nagyon fontos, hogy azt a kívülálló szemével is nézzük meg kattintás előtt, mert a felesleges képalkotó objektumok elvonják a figyelmet az üzenetről. A kéz gesztusa, dalí könyve ettől erőtlenné válik. Kérünk, ebből a képből készíts egy új verziót, jobban fókuszálva a mondanivalóra.