Cim nélkül, idézettel
"...mindig a kín volt ólmos ostorom,
mindig magány a mély monostorom..."

Hát, ezzel így gondban vagyok, mert tudom, hogy ott vannak a fényképek körülötte, de kompozíciójában a haj sötétje jó lett volna, ha megmarad, az ágytakaró, ami a mellkast takarja feleslegesnek tűnik, mert ez a kiterített pozíció mást igényelne. Olyan ez, mint egy halottas kép, és nem vagyok biztos benne, hogy ez tudatosan történt. A nyaklánc nagyon idegen, egy beállított helyzetben ezt le kell venni, mert gyengíti az üzenetet, egy aktnál is le kell venni az ilyen manifesztumokat, hogy ne pornó legyen, és ezt a képet aktnak fogjuk fel, függetlenül attól, hogy egy torzót látunk csak. A kép a testtel, a test struktúrájával és gesztusával foglalkozik, de ehhez ez egy igen szűkre vágott kép, nem csak a hajnál, hanem a mellkasrésznél is. Az ötlet jó, szeretnénk látni egy javítást ebből, ahol több szerepet kaphat a test és a test líraisága, drámaisága is, tudatosabb megoldással. (szőke)
értékelés:

Szeretet I.
Szeretet II.
A Szeretet I. kiegészítése, nem tartozik igazán a leckéhez.

Azért kell, hogy egy picit beszéljek a két képről és azért örülök, hogy igazából a mozgás feladatkört az alkotó nem jól teljesíti, mert furcsa dolgot fogok mondani, hogy hála a jó istennek. Azért, merthogy egyszerűen egy kezdetleges feladatkörből, a mozgás leckéből túllép az alkotó, nagyon nagy szeretettel és figyelemmel egy idős ember iránt. Egyértelmű, hogy a második képet azért teszi hozzá Bara, úgy hogy az első képen felfedezhető ez az íves felröppenés, ahogy a bácsi ad nekik enni kenyeret, mert az nem csak arról szól, hogy a gerle ott van a bácsinál, és az ujját oda tudja illeszteni a bizalom okán, hanem a fotós is egy olyan érzelmi viszonyban van, amire azt kell mondjuk, hogy nem csak úgy odakanyarította a szeretet fogalmát, hanem látszik, hogy érdekelte ez az esemény, ez a helyzet, a galambok és a bácsi, Hrabal és a galambok közötti kapcsolat. Tehát nem a mozgás leckeség kapja a disznókat. Nagyon nehéz ilyen szituációkban fotózni, hogy a fotós közben ne zavarja meg az eseményt. Itt megvolt az esélye annak, hogy ha a fotós gyorsan akar dolgozni, akkor a kis állatok egy fél óráig messze röppennek. Ezért is vagyok kompromisszumkész. Hosszú kivárás, türelem. (szőke)
értékelés:

Fordulat

Egyértelműen valamilyen posztamens vagy épületrész darabját látjuk, sejthető, hogy ezek téglák, picit elfordítva egymáson és ez a furcsa, DNS-szerű spirál folytatódhat tovább. Jó érzés azt látni, hogy az alkotót nem az egész valós rendszer, hanem a ritmika érdekli, az a ritmika, amit a metsző árnyékok, a téglák spirális forgásai és az ezekhez kapcsolódó ritmus hoz létre. Azt is megkockáztatnám, hogy a szorgalmi képpel semmi más baj nincs, minthogy Barának meg kéne nézni az estiskola házi feladatait és a jó régen feladott mozgás házifeladatsorhoz lehetne csatolni. Ha ez a kép nem szorgalmiként, hanem a mozgásra érkezett volna, akkor szinte egy tökéletes sűrítését látnánk a képen belüli mozgásnak. Nem egy verbális ötlet képi megoldását látjuk itt, amiből már nagyon sokat láttunk az elmúlt időben, hanem ritmikai mozgásokat hoz létre az alkotó. Elhangzott itt a beszélgetésekben, hogy talán ott felül nem jó, hogy van az a kis fekete, ami jobb oldalon felül jelentkezik, az én véleményem szerint viszont olyan erős ez a ritmus, ami pontatlansága ellenére is felülírja a hiányosságokat. Az alkotó van olyan bátor, hogy lefényképezi a semmit. Természetesen nem a semmit látjuk, hanem téglákat, de olyat, ami mások számára jóllehet jelentéktelen. Nincs rajta felirat, nincsenek rajta szívek, rúzzsal ráírva évszámok, egyszerűen látjuk a téglák kapcsolódásait, de ezek fényei egy dinamikus történetet mesél el. Én ezt átsorolom a mozgás házi feladathoz és adok rá 3 disznót. (szőke)
értékelés:

Edzésben...

Ha letakarjuk a rakpart részt, akkor egyből élni kezd az a játék, ami a valós és a tükörfelület között működik. Ez a kapcsolatrendszer a partrész miatt most leragad a valóságnál. (szőke)
értékelés:



Edzésben...

Edzésben... - javított verzió

Nyugalom

Egyrészt akár egy Menzel filmből is lehetne egy kép, de akkor lehetne igazán ütős a megoldás, ha a háttérből előbbre kerülhetnének a tárgyak. Magyarán ha a szék és a lavór marad ott, ahol van, és az asztalt előrébb húzod, akkor egyrészt helyzetbe hozod az előteret is, másrészt a fa ágainak struktúrájából is jobban ki tudod emelni a fő motívumot. Mindenképp jó lenne, ha ezekkel a szép öreg tárgyakkal foglalkoznál, talán egy picit magasabb gépállásból is. Légyszíves ismételni ezt a témakört, amikor lehetőséged adódik, most ez két disznó. (szőke)
értékelés:

Labdázol velem?

Ezen a képen tulajdonképpen tárgyfotót látunk, egy bábut és egy labdát egy bábszínházi helyzetben, mintha egy légüres térbe helyeződne a baba és a labda, miközben a baba a varrott szájával mosolyogni próbál, mégis van ebben valami ridegség, legfőképp a fekete és szürkék játékában. A labda is olyan, minha egy furcsa bolygó lenne és a baba ebben a térben repülne. Ez azért történik, mert a háttér homogenitása miatt a tér nem érzékelhető. Amennyiben ez a lebegés szándékolt, akkor a kép elérte ezt a célt, de bár fucsa mód minden rendben van, mégis a kép nem tud megnyugodni, mert a figurák nem ülnek. Talán ha a címet is megnézzük, akkor azt mondom, hogy mindenre lehet gondolni, csak arra nem, hogy ez a labda nekem van lökve, hogy én visszadobjam. Ahogy Feri képéné is, itt sem érzem eldöntve, hogy ez a kép vidám akar lenni, vagy drámai, miközben az alkotás pontos. Ezért fontos, hogy mielőtt képbe öntjük a feladatot, tisztázzuk a gondolatainkat. (szőke)
értékelés:

pók
(Javítása az előzőnek.)

Elfogadjuk az előző javításaként, így jár rá a plusz egy disznó, ami ott elmaradt. (szőke)
értékelés:

Gésa

Annyi megjegyzésünk lenne, hogy esetleg a kulccsont alatt, ahol ez a nyaklánc vagy talizmán van és a kosztüm nyakkivágása befejeződik, ahogy a homlok fölötti hajkorona is szépen íveli az arcot - Hegyi mondja, hogy ha gésa, akár lehetne jobban nyitva is a ruha, és ha azt vesszük, hogy ez egy kihívó póz, és a cím is utal erre, akkor ebben is lehet igazság. Egy pici ugrás a japán hangulatból a századelő, az art nouveau, a szecesszió, a jugendstil, és ha ezeket a stílusjegyeit keressük, ahol az ornamentika és a formák hajlása és játékossága a meghatározó, akkor ebből az látszik, hogy szép a kép felső és középső harmada, de az alsó harmad nincs befejezve. Szép a nyak és a járomcsont, a sötétek játéka. A hajgumin vitatkoztunk, kis kígyó az, Szőkének nincs baja vele, Hegyinek van. Szőke a főnök most, így három disznó, mert nem hajlandó elfogadni, hogy kettő. (szőke)
értékelés:

Portré
"Fának dőlve álmodozva..."

Kedves Barbara, egy jó elgondolást látunk a képen megvalósulni, azért engedd meg, hogy néhány szóban rávilágítsunk arra, mi az, ami számunkra nem tűnik eldöntöttnek. Amikor portrét készít az ember, akkor a beállítást, a fényeket, a sminket és a díszítéseket együtt kell számbavenni ahhoz, hogy a bemutatandó személyről képet alkossunk. Két választási lehetőség van. Az egyik, hogy egy reális, minden tekintetben a valóságon alapuló beállítást választunk, ehhez igazítjuk a fényeket és az alany elhelyezését. Ha ezt választjuk, akkor ebbe beleférhet egy tágabb képkerettel akár az az enteriőr is, amit hozzá szeretnénk kötni a modellhez, a ruházat, a szemüveg, cigaretta, egy könyv, vagy más, ami utal esetleg a modell szakmájára, ami rásegít, hogy a portrén szereplő embert megismerhessük. Van egy másik út is, amikor elvontabban, kevésbé tárgyszerű módon ábrázolunk, vagyis amikor a fotós részben elvonatkoztat a modell valódi, hétköznapi megjelenésétől és egy általa idealizált, vagy torzított, módosított szerkesztést alkalmaz. Ahogy Feri zöldhájogos képénél is, a szemüveg most ezt eldöntetlenné teszi, mert ha a kép lírai mondanivalóját tekintjük elsődlegesnek, és a képen minden egyéb ebbe az irányba visz, akkor a szemüveg egy olyan manifesztum, ami a tárgyiasságával, konkrét, határozott vonalával elmetszi a szemed, az arcod, nem enged a finomabb jelzésekre, a szemöldökben lévő karikára, az ajkad alatti kis fémgombra, vagy a nyakláncodra elég figyelmet fordítani. A másik, amire fel szeretnénk hívni a figyelmed, hogy anatómiailag talán szerencsésebb lett volna, ha a fejtartáshoz olyan törzsfordítást alkalmazol, hogy a nyakadnál ne jelenjenek meg ilyen erős vonalak, ráncok, gyűrődések. Ami a világítást illeti, talán egy kicsit ha a blendén állítasz, akkor több részlet jelenhet meg az arcodon, a szürke tónusaival, árnyalataival plasztikusabbá tehető a forma. (szőke)
értékelés:

statika
merev állapotban:)

Egy nagyon érdekes képet látunk, és izgalmas bemutatkozást - de itt megint arra kell rámutatnunk, hogy a címadásnál a szerző más irányt mutat, mint amiről a kép beszél. Hisz ez a kézjel, ez a forma inkább utal egy táncra, egy jelképre, mint a statikára. Ami miatt csak két disznó, hogy a kéztartás, az ujjak, legfőképp a hüvelykujj állása ebben a rendszerben nem erősít, ellentmond a többivel. Várjuk a további képeid. (szőke)
értékelés: