Benézés
Az objektívbe való benézés esete...

Egy szuperközelit látunk, amin az alkotó a saját szemét fényképezte le egy szemüvegen keresztül... láttunk már itt ilyen képet, foglalkoznak ezzel az alkotók, és itt ennél azt tartom egy jó megoldásnak, hogy a szemüveg ugye ezt portrézásnál jó tudnunk, hogy a szemüvegnek van egy olyan hatása, hogy akár zavaró is lehet, hogy ha a képi megoldásokat figyeljük, mert a felülete torzít, becsillanhat. És itt is észrevehetjük, hogy a lencse torzítása miatt az arc éle elkezdődik a kép szélénél, aztán lényegesen beljebb folytatódik, kicsinyít a lencse és utána megint kijjebb folytatódik az arcél vonala. Ez egy megfigyelés lehet, és ezt jó tudnunk, hogy ha portrét csinálunk, akkor attól függően, hogy milyen korrekciót végez a lencse, ezek az optikai helyzetek megjelennek a képen. Ami ennek a képnek az erőssége, az az, hogy ezt kihasználva az alkotó egy olyan helyzetet tudott megvalósítani, ahol nincs csillogás és az a fajta tükröződés, ami viszont jelentkezik, az magán a szemgolyón van, tehát ha az András szemébe nézünk, ott tudjuk meglátni egyrészt a keret ismétlődését, sőt a szembogárban még az alkotó gépét is, sőt valamennyit még a térből is, vagyis a lencse-szemlencse-tér közötti kapcsolat is megvan. Ami egy picit zavar, hogy a szemüveg keretét az alkotó kétoldalról vágta, és ennek a vágásnak akkor lenne szerepe vagy értelme, ha mondjuk a fej ívénél kezdődne a képhatár, azaz azt mondom, hogy engem nem érdekel a képnek a szempontjából, hogy hogyan fejeződik be a forma, mert engem a fej érdekel. Itt ez a döntés nem hozódott meg, ez a vágás nem igazán indokolt. Beleférhetett volna akár a szemüveg kerete egészében, úgyhogy én ezért két disznót adok rá, mert az ötlet maga jó. (hegyi)
értékelés:

Fel a kezekkel

Engem ez a kép akkor izgatna igazán, ha a háttérrel nagyobb lenne a kontraszt, valami van ott a háttérben, ami izgalmas lehetne látni, hogy egy gyárépület vagy iroda vagy milyen környezetben van ez a szerencsétlen kis kaktusz, ami hát ráadásul innen nézve eléggé ki van szakítva a saját világából, jó tehát jó lenne ha valami ilyesféle kontraszt létrejöhetne. Lehet ezt ismételni? (hegyi)

Ez egy film a 17. leckére, és nagyon jól használja azt a hanganyagot, amit mi mellékeltünk ehhez a leckéhez, ráadásul egy humoros megoldást látunk, ugye a film arról szól, hogy egy autóval átmegyünk az Esztergom-Párkányi hídon, és ahogy átmentünk, ott az első fordulónál megfordulunk és visszajövünk, és ebből adódik a cím villámlátogatás gegje is. És ha ezt a geget veszem csak, akkor ebben a történetben az András által már oly sokszor felrajzolt gegeket véljük felfedezni, ezeket a szójátékokat, erre utal a cím is. (Erre csináltam én annó egy olyan képet, hogy Van még egy fél órám, ezzel a címmel, és fogtam egy vekkert és kettéfűrészeltem- mondja Hegyi.) Ha viszont ezen az első szinten túljutottunk, akkor egy szubjektív szemmel, az anyósülésből látjuk ezt a történetet, a maga remegős kamerájával, ahogyan az egyenetlen úton megyünk, és érdemes megfigyelni a film szoció-elemeit, amik ezeket a határátkelőket megmutatja, és érdemes azon is elgondolkodni, ami mintegy közös élménye ennek az egész országnak, ami a bezártságból vagy határokból épült, és táplálkozott, amikor nem lehetett csak úgy átmenni rokonlátogatni, csak meghatározott számú ablak volt az útlevélben, talán a harminc év alattiak nem is biztos, hogy tudják, hogy miről beszélek, és ebben a helyzetben ez egy nagyon jó értelmezése ennek a hanganyagnak, ami arról szól, hogy kinyíltak a határok, már akár határőrrel sem találkozunk, és nehéz azt érzékelni is, hogy egyszercsak átértél egy határon és senki nem szól hozzád, legalább kérdezne valaki valamit; tehát ebben a helyzetben az a nagyon fontos, mert azt a fajta értelmetlenséget is jól tudja értelmezni, hogy ezáltal a néző magának a határnak a létét is érzékelheti, hogy igen, átmegyünk, dolgunk odaát nincs, csak azért megyünk át, mert átmehetek, és ezt az élményt, hogy szabadon átmehetek, territoriális jelleggel, mint amikor a kutya végigfut a kerten és leellenőrzi, hogy minden helyzet úgy van hagyva, ahogy volt és nem járt ott betolakodó, és ugyanúgy itt is csak átmegyünk, átruccanunk, visszajövünk és kész. Egy kávét se ittunk, de a buli az megvolt, az élmény az megvolt, és amikor az élményt megszerezzük, akkor szembesülünk azzal, hogy az élmény szertefoszlik. Ez a része nagyon jó. Az egyetlen kérdés a vágás, mert az alkotó itt használ vágást, tehát ha ez a forduló tényleg megtörténik, akkor azt nyugodtan lehetett volna végigvinni. Ugyanis ettől a vágástól egy kicsit hiteltelenné válik ez a történet – hogy tényleg csak megfordultak-e ott. Ha már a geget visszük, akkor azt vigyük végig törés nélkül. Tehát négy malacos a dolog, de ismétlést is kérnénk úgy, hogy a geg nem vágott, hanem korrektül megcsinálja András a performanszt. (szőke-hegyi) értékelés:

Dőlt kereszt

Megint egy absztrakt helyzetet látunk, ami valószínűleg egy szórakozóhelynél egy grafittit láthatunk, és igen, ez egy dőlt kereszt csakhát nem tudom, hogy András mit szeretett volna ezzel mondani, miért lett ez lefényképezve. Az a gondom ezekkel a megoldásokkal, hogy ehhez nem kell fényképezőgép, tökéletesen meg lehet oldani ilyen ügyeket szoftverrel, vagy egy filctollal is, ahhoz, hogy fényképként értékelhető legyen, mindig kell találni valamit, ami egyrészt indokolja az eszközhasználatot, másrészt amivel az alkotót is megtaláljuk a képben, ami az alkotó "közét" is megmutatja, mi köze neki ehhez. Leginkább a riporthoz áll közel az ilyen helyzet, a vélemény műfajához. (hegyi)

Vége a műsornak

Egy Goldstar tévét látunk, a nagyszüleimnek volt ilyenje, hát, ez még nem a távirányítós darab, volt négy csatornája tán, de még ez is sok volt, mert két adót tudott fogni, de ha megpróbálok eltávolodni a tévétől, hogy milyen emlékeket hoz ez bennem elő, akkor ott lenne izgalmas, ami a képernyőn tükröződik, látunk is ott valami kerítést, ha lehetne, és közelebb mentem volna, és a tükröződésben kerestem volna valamit, ami ezt a történetet elindítja. (hegyi)

Pentagram

Egy jó megfigyelés egy csillárról, köszönöm, szép. Valamiért az az érzetem van, hogy ez el van fordulva... a tengelye nem teljesen szimmetrikus... egy ilyen szimmetrikus tárgyat ha találunk azt vagy megbolondítjuk, és a szimmetriáját asszimetriába fordítjuk, vagy meghagyjuk ezt. Öreg mesterem szokta volt ilyenkor mondani, mosollyal az arcán, hogy jó ez fiam, jó, jó, de minek. :) Én azt mondom, hogy gyakorlatnak fontos, hogy meglátunk ilyen struktúrákat, a későbbiekben ezeket az élményeket lehet majd használni, tehát fontos, még ha képként önmagában nem is áll meg. De ha nem készül el, akkor nincs meg a tapasztalás. (hegyi)

Hejj

Akár a házi kedvencbe is kerülhetett volna ez a kép, szépen van még világítva is, ez a kis egérke, egy picit talán személytelen. Letettük oda, néz felénk szegényke, de nincs meg az a személyes kapcsolat, ami az alkotó és közte létrejöhetne. Et hiányolom ebből. (hegyi)

Absztrakta
(direkt ilyenre készült kép)

Szépek a színek, szép az irány, a mozgások, csak nem tudom, hogy hol vagyok, és mi történik, nem elég jellegzetesek ezek a formák, ritmusok, hogy a nézőben egy olyan érzetet keltsen, hogy ’aha, hát ez a vidámpark, tudom....’, nincs meg a valós helyzetekhez kötés, és önmagában, mint kompozíciós helyzet, teljesen függetlenítve a valós helyzettől nem tud megélni, nem elég izgalmas. Tehát vagy egy olyan kompozíciós helyzetet kell találni, ami egészen új, érdekes, vagy valami mankót, kötődést kell hagyni a valósággal. (hegyi)

Belépni tilos
Belépni tilos!
Ott van a szoba...

Nagyon érdekes az, ahogyan a természetben az András jár-kel, lát és megfigyel, nagyon érdekesek itt ezek a szimbolikák is; de hogy ezen a Gimesi András nem jelentkezik, legalább annyira, hogy azt elérje, hogy az előtérben látható bokrok, vagy mik, ami háttérbe nyomja az épített környezetet, kapna egy ilyen előtér-háttér ritmizálást. Itt ezen a képen van egy ajtó, fal, grafittik és növényzet. Ha megnézzük ennek a falnak az izgalma ezekben a grafittikben van. Ez pedig azt jelenti, hogy el kell dönteni, hogy én ezt az egész épületet akarom ábrázolni, és ha ezt akarom, akkor olyan perspektívában kell ábrázolni, hogy a folytatása legalábbis sejthető legyen. Ez most nem eldönthető, hogy csak egy fal, egy garázs vagy micsoda. A másik helyzet pedig, ha engem ezek a formák érdekelnek, a kör, a fülecske, a repülő, a Belépni tilos, és az egésznek egy ilyen vegyítése-montázsa, és ekkor el kell döntenem, hogy nem állóban, hanem fekvőben fotózom, olyan szinten közel menve, hogy kiszakítsam a környezetből és csak a felület izgat. Most a kettő között vagyunk, és mivel az épület szempontjából ennyire szűkre van vágva a kép, a perspektíva sem érzékelhető, sem megvilágításban, sem mélységélességben. Úgyhogy ha ez nincs nagyon messze, és vissza tud menni, akkor én azt javaslom az Andrásnak, hogy tegye meg a maga kedvéért meg gyakorlásért – nekem azt mondta a mesterem, hogy ilyenkor az ember mintegy bünteti magát, és juszt is visszamegy, megcsinálni rendesen – tehát én ezt nem büntinek mondom, de gyakorlás szempontjából jó lenne, ha visszamenne, és értelmezné számunkra, hogy miről is akar ezzel beszélni. (szőke-hegyi)

Az apokalipszis négy teknőce

Hogy ez négy teknős-e vagy egy tükröztetett kép, azt én nem tudom eldönteni, a falon a világító lámpák az ezoterikus stúdióban? Négy teknős valószínűleg, mivel vannak a képen aszimmetrikus jelek is. Nagyon tetszik ez a világ, a rögzítéstechnika, hogy belelátunk valakinek a valamijébe, de hogy ezen a Gimesi András nem jelentkezik, legalább a kis kecskeszakállának az oldalsó szőrszála, az biztos, pedig annak nagyon örülnék. Ugye András, mindent átszűrünk magunkon? (szőke)
értékelés:

A csónakázótó maradéka
Lám, ennyi maradt a csónakázótóból...

Nagyon örülök, hogy egy ilyen emlékkép, egy anzix valahogy felülnézetben, egy látlelet, hogy az átadás-átvételnél 42 darab szék, egy kék műanyag kád, kiugró-beugróval, hátul egy vendéglátóipari egység műanyag alátéttel, stbstb... azt hiszem András, érted, hogy mire akarok utalni, hogy a cím üzenete, ami valami régi emlékképre fájdalommal utal, az nem írhatja felül azt, hogy a képzőművészeti munkánál az élményt meg kell adni, attól tudsz egy drámát létrehozni, hogy a mostani látvány is kompozícióban rendben kell, hogy legyen. Egy picit emiatt a fölső felületből a fáknál, vágni kellene, másrészt pedig ettől még, hogy egy ún. sajtófotó készül egy újságírói munkához, ennek ugyanúgy képviselnie kell a szerkesztés szabályait. Ezért én ezt visszaadnám ismétlésre, de egy disznó megvan rá. (szőke)
értékelés: