Mozgásra ez így nem túl sokat segít a nézőnek, érzésként átjön valami, azt nem tudom, hogy biztosan az-e, amit András akar, van egy ilyen baleset előtti utolsó kép érzete a képnek, talán, de megvallom, hogy ezzel csak nagyon erőltetetten tudnék mit kezdeni, blöffölni nem akarok, szóval én most ezt inkább nem folytatom, nem cincálom, ismétlés. (hegyi)

gatyáskakas: "Na mi az, vazee?!"
(Mentegetőzés ;-): a kép egy tök idegen baromfiudvar lakóival való "ismerkedés" során készült, így a lényeg a tökéletes beállítások helyett a pillanat elkapása volt.)

Értem én a mentegetődzést, megértem, csak halkan mondom, hogy a beállítás kontrolljára mindig törekedni kell, még akkor is, ha kerget a kakas. Lesz még ennél abszurdabb szituáció is, és azt mondom, hogy ott is helyt kell állni, nem ér levágni a kakas lábát például. Jónak tartom a háttér megválasztását, ha egy picit feljebb kerül a kamera, akkor ebben a helyzetben is marad annyi ágacska, hogy ne égjen ki az ég és a kép felső része gond nélkül vágható legyen az ágak felett. De annyit mindenképp figyeljünk meg a leckéknél, ezt nem győzöm mondani, és nem adom fel, hogy eljussunk odáig, hogy a személyesség, az, hogy mi a fotós köze az adott témához, verbális rásegítés nélkül is meg tudjon jelenni. Nem adok ötleteket, mert nem én fotóztam, ez András témája, és neki az a dolga, hogy velem, nézővel elfogadtassa azt, hogy biza Andrásnak ez a kakas a háziállata, akár házőrzője, vagy kis bugyurgatni való kedvence. Szóval a feladat adott, a leckét kérem ismételni, ez most így egy malac. Azt a koncentráltságot várom, ami a szkenneres filmben létre tud jönni. (hegyi)
értékelés:

András tanulmány sorozatából a talp leckére érkezett ez a kép és kompozíciójában egy klasszikus megoldást mutat, míg a kivitelezés dinamikus, erős és hatásos. Azt nem tudom, hogy a szkenner vagy fénymásoló mennyit engedne még, hogy ne legyen ennyire szoros a képhatár, ha volna még tér mellette, az jót tenne ennek a képnek. Nagyon szépek a gyűrődések, torzulások, érdemes ezzel a technikával dolgozni és kísérletezni tovább, megkeresni azokat a helyzeteket, amik a valós és a technika által torzított szürreális formákat dinamizálják. (hegyi)
értékelés:

Palackozott fény...

Hát, András majd biztosan mesél róla, hogy mi az oka ennek a fényképnek, azon kívül, hogy egy fénytani játékot látunk. Jó a megfigyelés. De a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. Az rendben van, hogy ha mondjuk nincs fényképezőgépünk, akkor mobillal fotózunk, ha már beépítették a kamerát, használjuk, de ki kell ismerni a technikánk határait. Mert ugye azt nem mondhatjuk, hogy ez a palack sietett a buliba és épp hogy le tudtuk kapni, nagyon mogorva egy palack volt, nem hagyta magát fotózni a beste, és ezért mozdult be a kép. Szóval azért amit lehet, tegyünk meg annak érdekében, hogy technikailag ne vérezzen el egy ötlet. (hegyi)

Habár az egész fejem rajta van, mégpedig szemből, mégsem látható az arcom, ezért 1. lecke.

Töprengtem sokat, hogy egyszerre elemezzem-e a két képet, de végülis inkább külön veszem. A színből is egyértelmű, hogy az András itt ismerkedett egy szkennerrel, és az ebből létrejövő struktúrákat és formákat próbálja itt a számunkra megmutatni. Ez egy nagyon jó kezdet, nagyon szuggesztív, Modiano cigarettareklám plakátjairól beszélhetnénk, azokban volt ilyen erő, mint itt ebben is, és itt beszélhetnénk a színek kapcsolódásáról is, hogy ezen a szürke-fekete háttéren ez a vöröses-barnás helyzet ez milyen szinten dinamizálja a képet, akár arról, hogy ezek a formák, mint piktogram jelennek meg, akár erotikus vagy szexuális jellegű üzenetet is tudnak közvetíteni, úgyhogy első leckére ezt nagyon jónak tartom, és ha András nekiáll megint a leckéknek, akkor ezt nagyon jó kezdésnek tudom tartani. Három disznó, jó az irány, jó, ha András komolyan veszi, amikor gép van a kezében, vagy más fényt leképező eszköz. (hegyi)
értékelés: