Ebből az utolsó az, aminél egyedül nem érzem azt, hogy a fotós adhatott volna személyesebb nézőpontot is, ha nem csak leül a padra, hanem picit lejjebb megy, kaphattam volna izgalmasabb látószöget is. Csak hát ezt az utolsót meg meg szokta csinálni, aki arra jár, kevéssé egyedi. Az első ha pontos vagy a geometriában, akkor izgalmas lehetne, a másodiknál esetlen a pad, valahogy ottfelejtődött a képen, de nincs szerepbe hozva, a háttér meg elég unalmas így, a futós kép alakja jó, de egyéb minden esetleges, szóval volna ebben fantázia, ha felteszed a kérdést előre magadnak, mit akarsz elmesélni. Mert az jó, hogy van nálad gép, az is jó, hogy van valami érzet, ami kattintásra bír, de előre kell magaddal a dolgokat tisztázni, hogy akkor most a fuvar mire akar kimenni, a hajnali futóra, a magányos gyalogútra, a híd alatt ránk köszöntő estére, vagy mire. Mert ha ez megvan, akkor az vezetni fogja a kamerád is. (hegyi)