Én nagyon szeretem ezt a képsort és itt most egy egész szokatlan dolgot fogok most tenni, mert a gyermekkor kategóriájában nagyon asszociatív és nagyon bátor az a képlet amelyet ebben a képsorban összerakott. Nem valaminek a variációi, hanem külön vizuális értékekként, de mégis vizekhez kapcsolódóan van itt egy sorozat, ami persze értelmezhető triptichonként is, ahogy a cím utal rá, de önálló alkotásként is mind a három. Tehát a három disznó a három képre 16-os lecke kategóriában megvan. Igenis kötődik egy belső világhoz az, ami itt látható és nagyon álomszerű például a kezdőkép a hínárral, ami a vízen átsejlik. És nagyon fontosnak, tartom – szólal meg Zsolt – hogy ott van a bal felső sarokban az a kis pici kis realitás, mert ettől lesz az egésznek súlya.
   Másrészt pedig én azt mondanám, hogy - és most barátomat is kérdezném, hogy mit gondol erről - mind a három kép önállóan is megállja a helyét, tehát én mindháromra külön adkék három-három disznót. Jó - helyesel a pedellus – mert mind a három egy jó kötődés a gyerekkorhoz, tehát vagyunk annyira hülyék, hogy azt mondjuk, hogy kilenc, remélem a többiek nem köveznek meg érte minket. (szőke-hegyi)
értékelés:

Tudom, tudom... csomagot fenyőtől kicsit balra, 'kempingezőket' arccal kifele... nem vitt rá a Lélek... hortyogtak... ki tudja, miről Álmodtak épp...

Itt egy szociofotót látunk, nagyon szeretjük ezt az alkotást, borzasztóan jó ez a szociális érzékenység, amivel a témára a Gergelynél megvan. Az, hogy ezt az abszurdot, ami nagyon is itt van a világunkban, ő észreveszi, nagyon fontos, hogy leguggol ide, hogy megteszi azt, hogy a témát innen rögzíti és még egy, hogy nagyon fontos az a tisztelettudás, hogy nem mászik bele, mint mások szemétláda fotósok a nyomorult emberek életébe. Mert vannak olyan +!%/=, =/%!%/=láda fotósok, nem mondok nevet, akik képesek odamenni ilyenkor, hogy az ő fotója nyerjen valami világfesztiválon, hogy a hajléktalant közelről lefotózza. Ez nagyon ízlésesen és finoman van kezelve ez a történet. Talán csak annyi, hogy ha valami módon egy picit lehetett volna a fénnyel játszani, látom, hogy ez belső tér, neonfénnyel, nem tudom, hogy lehetett volna megoldani, akkor az előtér-háttér történet jobban összeáll – ha egy kicsit elmozdul balra, akkor a takaró annyit kiad, hogy az előtér még erősebbé válik, de a három disznó megvan és még egyszer mondom, elkerüli a buktatókat a kép, és nagyon szépen, ízlésesen beszél egy borzasztó fontos problémáról. És miközben a háttér, ez a grafittizett csempefelület is absztrakt, ugyanilyen absztrakt a hajléktalan testformája, de mégis beszédesen ott van ő, tudjuk, hogy ott van, tudjuk, hogy neki valaki egy kis csomagot is küldött, nagyon jónak tartom a képet. (szőke)
értékelés:

Hajnalban oda, délután vissza... Úton-útfélen...

A fekete-fehér álló formátumú kép nagyon izgalmas dolgokat vet föl. Az út, amely kap ettől a téli fénytől egy ilyen furcsa felületi ragyogást szinte ennek a tükröztetését láthatjuk az égi mezőkön, ahol a bárányfelhő szerű szántások majdnem hogy a lenti földi történeteknek az ellentéteként jelennek meg. Nagyon jópofa és nagyon, nagyon izgalmas tájkép ez amit a Gergely elkészített. Egyetlen egy apróság lenne a gondom, hogy miért nem lehet a vízmértéket, vagy a horizontot, vagy nem tudom, hogy mondjam beállítani. Nekem ez az egész kép jobbra bukik. Ez nagyon fontos lenne, hogyha több kép készült, vagy vissza tud menni az alkotó, ezt korrigálja. Azért dől ez az egész kép, mert nincs rendben a horizont, hanem egyszer csak elkattintottam a gépet. Egy csodálatos tájkép itt van az alkotó kezében, ahol egyszerűen az exponálás pillanatában nem precíz az alkotó, ezért most sajnos azt kell mondani, hogy nem marad meg az örökkévalónak jó minőségben ez a tájkép, mert bukik az egész jobbra. És evvel a képpel semmi mást nem kellett volna csinálni, csak egy kicsit odafigyelni és balra dönteni ezt a kamerát.- Szerintem attól a hétfő délután leckére jó – veti közbe a pedellus. A hétfő délután leckére jó - mondja az osztályfőnök – tehát nem arról van szó, hogy ne lehetne meg a három disznó, hanem arról van szó, hogy miért nem tudjuk tisztelni a saját munkánkat, miért nem tudunk alázatosabbak lenni a saját munkánkkal, mert hogy itt van egy tökéletes kép, egyszerűen csak annyi történt, hogy picit kellett volna balra mozdítani. Ezért kettő a malac. (szőke)
értékelés:

Hullámzó tér, szétfolyt idő.

Nagyon szeretem a Gergelynek ezt a képét, és azért is, mert az előző kép kapcsán megijedtem, hogy vajon tényleg olyan nehéz lehet-e ott, ahol él, itt viszont a vízfelület, a víz tükröződései miatt, a ritmusok miatti játékosság, elrajzoltság okán, a kicsit molett biciklistát, aki a színeivel, sapkájával, rövidujjú pólójával, rövidnadrágjával, szóval az egész ad egy nagyon kedves, humoros bájt és könnyedséget. És nagyon örülök, hogy ezzel tudja jelezni a Gergely, hogy van kiút. Nagyon szeretem tehát ezt a képet, még egyszer csak annyit megkockáztatnék, hogy mindenféle pointilizmus ellenére is a tükröződésben jól érzékelhető a biciklista, a figura, a varázseszköz, ez a bicikli, amit régen ördögszekérnek is hívtak, szóval jól érzékelhetően ez balra tart ki a képből, és ha lehetne, én annyit megtennék, hogy megpróbálni a jobboldali függőleges fától a szélső felületet áttenni balra, hogy az a levegő, a mozgási irányban meglegyen, és úgy kevésbé lenne az az érzésünk, hogy mindjárt kiszalad a biciklista a képből, és többet nem látjuk, pedig olyan jó nézni ezt a kicsit molett embert, ahogy jókedvűen lihegve vasárnap reggel ott biciklizik a tó partján a simléderes sapkájában. (szőke)
értékelés:

A lepedő ránca,
Az Energiák Tánca,
Lágy de élénk fények,
Mesebeli lények,
Megnyugvás és új Remények...

Én nagyon szeretem ezt a képet, mégpedig azért, mert a maga puritán egyszerűségében is van benne valami meghitt, valami hívogató, valami békés, valami olyan – ez furcsa lesz. A Hegyi nagyon ritkán beteg, nem szokott megfázni, nem nagyon vannak nyavalyái, mert nincs ideje nagyon megfázni. Aztán egyszercsak van ilyen periódus, amikor a Hegyire rátör az, hogy irigyli a többieket, és hogy jó lenne már egy kicsit megbetegedni, és akkor így ki szokott találni magának ilyen betegségeket, és akkor gyorsan megfázik. És akkor három napig beteg - és én nagyon szeretem ezeket a helyzeteket, mert olyankor van időm rá beülni az ágyba, inni a forró teát, és olvasni, és mindezt úgy, hogy nem kell hivatkozásokat keresni, mert hát van alibim, beteg vagyok. Egy kicsit ezt hozza vissza nekem ez a kép, talán a gőzölgő italtól, talán az ágy és a lámpa, talán a könyvtől, talán attól, hogy ez rajta is van meg nem is, tehát ezt csak azért mondtam el, hogy ez egy ilyen szubjektív és személyes érzet, de én nagyon szeretem és egy jól eltalált hangulatnak tartom, és köszönöm, három disznó. (hegyi)
értékelés:

Vágy, harmadik alternatíva

Itt is egy olyan szimbolikát lehet érezni a kép címválasztásában, amire a Gergely előző képe kapcsán is érvényesnek érzem, amit ott az elemzésben elmondtunk; annál is inkább, mert az ötös lecke számsora már egy magasabb számsor, igényelne egy felelősebb, magasabb, mondhatnám őszintébb kutatást, és azon túl, hogy egy erdei talajon egy eldobott csikket és egy tőlünk távol lévő cigarettásdobozt látunk, én úgy érzem, hogy nem tudja 100 %-osan teljesíteni a vágy kategóriában azt a mélységet a kép, ami fontos lenne. Én ezt a képet köszönöm szépen, de visszaadnám ismétlésre. (szőke-hegyi)

Vacilláltam, mely képet is válasszam... biztos ami biztos, elküldöm hát mindhárom értelmezésem a "Vágy" kategóriára...

Nagyon örülök, hogy a Gergely ezt nem a mozgás leckére küldte be, mert az is kézenfekvő megoldás lehetett volna, hanem a vágyra, mert nagyon is egyértelmű képi jelekkel kommunikál velünk a szerző; ezen a képen látunk egy kerékpárost, aki vidáman pörgeti a maga kis biciklijét, és látunk egy tolókocsis idős embert, aki figyeli, valószínűsíthetően ezt a fiatalembert, ahogy kerékpározik, tehát a kerék, mint összekötő kapocs megjelenik, és mégis milyen más értelmezést kap a kerékpár és a kerekesszék. Ezért ez a része már eleve nagyon fontos, de vannak még apróbb képi jelek. Pl. a tolókocsiból egy útburkolati jellel mutat rá a nyíl a kerékpárosra, és így erősíti az üzenetet. Aztán van még egy jel, a behajtani tilos tábla, mint egy nagy piros mementó, ami ráadásul egy háromszöget hoz létre a kép elemei között, és szintén nagyon fontos, mint a közlekedéssel kapcsolatos jel, szintén az üzenethez csatolódik. Aztán még egy, ami a szoció érzetet erősíti, az a Plusz-os nejlonzacskó, a kocsira szerelve, vagy a Siotour, amivel be lehet nagyjából azonosítani a helyet, ahol ez történik. A kirakat és a háttér, ami az utcafronttal megjelenik. Azért valószínűsítem, hogy ez a kép nem most készült, ez egy téli kép, mert ott ha jól látom hó van, úgyhogy miközben ez egy nagyon jó üzenet, ez nem egy mai darab – de azért nem rovom fel a Gergőnek, hogy nem most készítette a képet, mert maga a kép az egy nagyon erős és koncentrált üzenet és nagyon köszönöm, hogy elküldted. Egy nagyon picit szűknek érzem a képkivágást – én értem a négyzetes kivágást, de mind a tolókocsi előtt, mind a kerékpár mögött egy nagyon pici, egy lehelletnyi elfért volna még, mert most nagyon pici ott kétoldalt az a tér. Úgyhogy erre talán majd a jövőben lehet figyelni, de nekem a három disznó az abszolút megvan. (szőke-hegyi)
értékelés: